A parlament szégyenválogatottja

Bár az évad még nem ért véget, hiszünk benne, hogy alapvető fordulatok már nem jönnek, a Riszpekt Ház az ülésszak szorgalmas követése után összeszedte az első félév válogatottjait. Az első részben következzenek a pokol honatyái a legbénább magyarázkodásokkal, a legkínosabb ügyekkel, a legnevetségesebb szereplésekkel.

Kapuban: "Engedje meg, hogy sértőnek érezzem"

Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára

„Engedje meg, hogy ezt a szamárságot visszautasítsam és személyemre nézve is sértőnek érezzem” – mondta Fónagy a parlamentben, amikor arról kérdezték, ugyan miért kéne a mocskos, büdös IMF-re fogni a vonatbezárásokat. És honnan tudjuk, mikor próbál összevissza terelni egy politikus egy kényes ügyben? Hát pontosan onnan, hogy ilyen válaszokat ad, ami Fónagynál annál is látványosabb volt, mert korábban ő azért megpróbálta kézben tartani az értékelhető válaszok gyeplőjét. Most viszont ez sem volt elég, a francia válogatottakat megszégyenítően fordult saját csapattársa, a minisztérium egyik intézményének alkalmazottja ellen ugyanebben a válaszban. Az illetőt, aki az említett ügyet kirobbantotta, nyilvánosságot kereső mitugrász „pasasnak” állította be. Egyetlen válaszban két ekkora húzást bedobni: ezzel biztosan kiszorította a legrosszabbul védő kapusok listájáról Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert, akinek legfőbb mondanivalója a gyanús földpályázatokról, hogy „ahol föld van, ott vita is van”, vagy Szíjjártó Bulvárkacsa Pétert.

Védősor: A használhatatlan szupersztár és a fogkefével tisztogató

Bárándy Gergely képviselő, MSZP

A jobbhátvéd posztján játszó Bárándyval kicsit talán szigorúak vagyunk, mert ugyanígy kerülhetett volna ide a KDNP-s Salamon László és a fideszes Varga István is, akik mind azonos tartalmú módosítót adtak be a Btk.-hoz, miszerint a családon belüli erőszak ne legyen külön tétel. Mi mégis Bárándyt választottuk, mert igazi politikai finesz mégiscsak ahhoz kell, hogy ellenzékből se akarjuk bolygatni a kényes ügyeket. Egy olyan országban, ahol minden ötödik nő családon belüli erőszak áldozata, igazán nem lenne jófej dolog a szavazótáborral szemben, ha ezt a szép magyar hagyományt holmi törvénymódosítással akarnánk zargatni.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter

Matolcsy hihetetlen jeleneteiből összevágni egy válogatást hálásabb téma lenne, mint egy C.Ronaldo-Robben iszapbirkózás, most mégis tekintsünk el a tündérmesétől, a taktikai atomfegyvertől, a példátlan sikerű gazdaságtól és sok hasonlótól, nézzük máshonnan a dolgot. A saját csapattársát gyalázó játékos mellett legjobban a nagy sztárként igazolt, körülrajongott, hatalmas fizetésű, a pályán aztán semmit sem mutató játékost szokás utálni. Akkor mit mondjunk Matolcsyra, aki az éles parlamenti vitákban csak szökőévente jelenik meg, a kormány még a megszorítások bejelentését sem merte rábízni, a parlamentben pedig szinte mindig államtitkára, Cséfalvay Zoltán tartja helyette a hátát? Matolcsy a használhatatlan sztárjátékos tipikus példája, és akkor abba tényleg nem megyünk bele, hogy mi van, amikor néha mégis megvillan a pályán.

Zsiga Marcell képviselő, Fidesz

– Na ide figyelj, te szerencsétlen. Ezt most megkeserülöd. Hát azért foglalkoztatunk milliárdokért tanácsadókat, hogy aztán egy ilyen hülye odaálljon a kamera elé, miközben azt sem tudja, hol van és belemondja, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból? Aztán mi meg magyarázkodhatunk hónapokig, miközben az egész világ ellenünk van? Tudod mit szabadítottál ránk? Megérdemelnéd, hogy azonnal repülj a pártból.
– Ne, könyörgöm, ne, bármit megteszek!
– Akkor most először is körömvágó ollóval vágod le a füvet a felcsúti futballakadémián, aztán személyesen tisztogatod le egy fogkefével a Közgép összes munkagépét, minden nap egy órát töltesz internetes fórumokon azzal, hogy Ángyán József kitalált beteges szexuális szokásairól írsz, aztán aláírsz minden törvénymódosítót, amit eléd teszünk, de szó nélkül, és akkor talán megbocsátunk.
- Bármit megteszek, bármit! – hangozhatott egy sötét katakombában a Fidesz titkos földalatti bázisán, aminek eredménye egy teljesen megérdemelt hely Zsiga Marcellnek a szégyenválogatott középhátvédjeként.

Molnár Zsolt képviselő, MSZP

Ahogy azt a Véleményvezér is megírta, az MSZP ötleténél a kötelező szavazásról semmi sem mutatja jobban, hogy a demokráciát kényesen féltő pártot csak addig zavarja bármilyen lépés, amivel a Fidesz kavar, és szabja olyanra a játékszabályokat, ami éppen nekik jó, amíg az az MSZP-nek kifejezetten nem jó. Mindjárt más a helyzet, ha úgy is lehetne szabni őket, hogy a szocialisták is jól járjanak. – Kötelező szavazással lehetne esély a 2014-es válsztáson? Hát akkor legyen kötelező! – kiáltott fel Molnár Zsolt, csapatunk balhátvédje, a szebb napokat megélt Budapesti MSZP FC-ből.

Középpálya: A csapatkapitány és 1992 hőse

Baráth Zsolt képviselő, Jobbik

A jobbikos a jobbszélen kavargat, mondhatnánk, ha mi lennénk a legendás Uborka, de sajnos a Torgyán-álarcok távoli emlékek csak már. A tavasz mélypontját jelentő parlamenti beszédet elmondó Baráthnak mégis itt a helye. A nemzeti radikálisok David Silvájának a tiszaeszlári vérvád jutott eszébe parlamenti beszédében, de ahhoz már nem volt elég bátorsága, hogy ki is mondja, mire gondol, csak gyáván sunnyogott, mint a pad alatt tiltott irodalmat rejtegető nyolcadikos diák. Ez a produkció már 1992-ben is kínos lett volna, és akkor még Baráth nem is tudhatta, hogy hamarosan lehet, hogy Szegedi Csanáddal is el kell beszélgetnie erről.

Jávor Benedek frakcióvezető, LMP

Ha pedig már 1992! Jávor Benedek azzal hívta fel magára a figyelmünket, hogy lassan, de biztosan fullasztotta unalomba a párt parlamenti jelenlétét, mióta átvette a vezetést Schiffer Andrástól. A párt, ami fiatalosabbnak akar tűnni, mint egy romkocsmában twitterező dubstep-DJ, néhány villanást leszámítva azóta szépen simul bele a megbízhatóan szürke belga válogatott szerepébe, Jávor helye mégis akkor szilárdult meg a csapatban, amikor nyavalyogni kezdett azon, miért énekelték el a képviselők a székely himnuszt a parlamentben. Tényleg ennyi telik az ifjúság friss leheletétől? Vagy ha már ennyire nem tetszik nekik, nem lehetne, hogy mondjuk válaszul ők rákezdenek a cigányhimnuszra, a Mennyország touristra, vagy bármi élettel telire, ahelyett, hogy tovább rothasztják az egyébként sem túl egészséges levegőt évtizedes kultúrharcok újrakezdésével?

Tállai András államtitkár, Belügyminisztérium

Íme a szégyenválogatott csapatkapitánya, a Fidesz vasökle, az időkapu kőkemény őrzője. Különleges képessége, hogy bárkit képes szimpatikussá tenni, akivel ő fordul szembe: legendás jelenete például, amikor a szocialista éhségmenet tagjait akarta megszondáztatni, majd ő maga nem volt hajlandó megfújni a szondát. Tállai beszélt egyedül arról, hogy Ángyán Józsefnek nincs helye a frakcióban – más kérdés, hogy ezt valószínűleg sokan így gondolják, csak ő mondta el ezt egyedül névvel, nem „nevének elhallgatását kérő forrásként”. A kapitányi szalagot mégis parlamenti szerepléseivel érdemelte ki. Vidéki kollégiumokban állítólag be kellett tiltani azt a játékot, hogy mindenki megiszik egy felest, amikor az államtitkár azt mondja, elmúlt nyolc év, mert többen kórházban kötöttek ki emiatt. Tállai világában SZDSZ-es és MSZP-s szörnyek uralkodnak még, ő pedig időcsapdába kerülve örökké arra van kárhoztatva, hogy ezek ellen küzdjön.

Kerényi János képviselő, Fidesz

A Bács-Kiskun-megyei területi listáról parlamentbe jutott képviselő aligha sejtette, amikor kiszállt a liftből egy februári napon, hogy pillanatokon belül a fideszes mamelukizmus örökös szimbóluma válik belőle. Az Indexvideó annyit próbált megkérdezni tőle, miért szavazott nemmel az ügynökakták nyilvánosságra hozatalára, mire a meglepő válasza annyi volt, szó szerint, hogy Fidesz sajtóosztály. Ezt olyan frappánsnak érezte, hogy ismételt kérdéseinkre többször is pontosan ugyanezt a választ adta.

Csatársor: Isten ostora és az elpusztíthatatlan

Harrach Péter frakcióvezető, KDNP

Nem sokon múlott, hogy a lassú, de annál biztosabb beszédű kereszténydemokrata szikla a szuperválogatottban kapjon helyet, mert hosszú távon komolyan rá lehet kapni szerepléseinek jellegzetes ízére és ritmusára. Aztán arra jutottunk, az a munkakör, hogy valaki egy kimutathatatlan támogatottságú párt élén kéthetente dörgedelmes beszédben temesse el a liberalizmust, bár nagyon fontos, nélkülözhetetlennek azért mégsem tűnik a haza számára. A haza pedig minden előtt. Igazi posztja talán nem is a csatársor, hanem valami megfoghatatlan, szabad pozíció. Adjátok Harrachnak a labdát, meg fogja oldani.

Gyurcsány Ferenc képviselő, DK

Gyurcsány diplomaügyénél, arra adott reakcióinál, magyarázkodásánál, majd ellentámadásánál, végül pedig újságok beperelésénél talán egyetlen rosszabb hangulatú ügy sem volt idén tavasszal. Gyurcsány persze túlélte, mert túlél mindent, és gépfegyverrel a kezében lövöldözött a levegőbe a városligetben azt kiabálva, hogy őt nem lehet elpusztítani (vagy összekevertük volna a Jobbikből kizárt Endrésikkel?). Ha nem tűnik el, hát nem tűnik, a szégyenválogatottban biztos a helye. Az utóbbi időben többször is az Avas FC-vel hozták hírbe.

Szövetségi kapitány: Kövér László házelnök

A mesteredző példás fegyelemmel irányítja a csapatot, egyik elegáns húzása úgy követi a másikat, hogy Mourinho kiscicaként gömbölyödik Guardiola sálja mögé. Nem is tudjuk, melyik volt a legszebb. Bírálhatatlan házelnökként odavetni az MSZP-nek, hogy szégyen, hogy itt lehetnek a parlamentben (fun fact: országos választási győzelmek versenyében eddig az MSZP 3:2-re vezet a Fidesz ellen), bocsánatot kérni, majd megismételni az állítást a tévében? Tollforgató terroristáknak nevezni a Schmitt-ügyet felgöngyölítő újságírókat? Értelmiségi belügynek, gumicsontnak a Fidesz által elmaszatolt aktanyilvánosságot? Kövér Lászlónál nincs méltőbb szereplő a kapitányi posztra.

Sorozatunkat a csodacsapattal folytatjuk!