Strasbourgig is elmegy az ír gázoló áldozatainak apja‎

Tobin, aki az Irish Life biztosítótársaság képviseletében három évig dolgozott Magyarországon, 2000. április 9-én, Leányfalun ütött el egy ötéves és egy kétéves kisgyermeket, akik a helyszínen meghaltak. A vizsgálat megállapította, hogy a baleset okozója nagy sebességgel előzésbe kezdett, eközben elvesztette uralmát járműve felett, felhajtott járdára, és ott ütötte el a két gyermeket, akik közül a kisebbik babakocsiban ült.

Tobin 2000 novemberében távozott Magyarországról, miután kiküldetése lejárt. Két évvel később, távollétében háromévi szabadságvesztésre ítélték. Az ítéletet másodfokon megerősítették, azzal a kiegészítéssel, hogy Tobin legkorábban 18 hónap letöltése után bocsátható szabadlábra.

A gyermekek édesapja, Zoltai Bence, aki csütörtökön Dublinban sajtótájékoztatót tartott az ügyben. Úgy fogalmazott, hogy egyszer már voltak ebben a helyzetben, vagyis az átadást már korábban is elutasították egy jogerős végzéssel. Ezután az ír és a magyar kormány szakpolitikusainak egyeztetése nyomán olyan törvénymódosítás született, amelynek alapján az ügy ismét bírósági szakaszba kerülhetett – mondta Zoltai Bence. Hozzátette, hogy ha egyszer volt ilyen, akár másodszor is előfordulhat.

Az édesapa ezzel arra utalt, hogy az ügy kétszer került az ír bíróságok elé, Tobin kiadatását ugyanis 2007-ben a dublini felsőbíróság egyszer már elvetette, és azt a döntést egy évre rá az ír Legfelsőbb Bíróság megerősítette. Az akkori per első fokon eljáró bírája annak idején elfogadta azt az érvelést, hogy Tobin kiküldetése lejártával nem elmenekült Magyarországról a rá kirótt büntetés megkezdése elől. Az indoklás úgy hangzott, hogy a menekülés akkor valósulhat meg, ha már megszületett az ítélet, Tobin azonban még a magyarországi bírósági eljárás kezdete előtt távozott.

Az európai elfogatóparancs írországi érvényesítéséhez az akkori ír törvények alapján annak bebizonyítására volt szükség az eljáró ír bíróság előtt, hogy a körözött személy elmenekült az elfogatóparancsot kiadó országból az ott letöltendő büntetés elől. Ezt a cikkelyt törölték a jogszabályból a Zoltai Bence által csütörtökön említett későbbi törvénymódosítás során, és az átadási ügyben 2009-ben – Tobin időleges őrizetbe vételével – újabb bírósági eljárás kezdődött, amely a héten, az ír Legfelsőbb Bíróság jogerős elutasító döntésével ért véget.

Őrült logika

Zoltai Bence a bíróság dublini épülete előtt csütörtök délután felolvasott sajtónyilatkozatában az ír fél által a Tobin-ügyben hozott első botrányos döntésnek nevezte azt a korábbi végzést, amely azzal az érvvel tagadta meg a baleset felelősének átadását, hogy Tobin nem elmenekült Magyarországról. A gyermekek édesapja a sajtónyilatkozatban kijelentette: az ír Legfelsőbb Bíróság számos hihetetlen okra hivatkozva hozta meg a második bírósági eljárást lezáró múlt heti elutasító döntését.

Őrült logikájúnak nevezte például az átadást elutasító és a baleset okozójának szabadlábra helyezését is elrendelő ír legfelsőbb bírósági végzés indoklásának azon elemét, hogy hasonló esetben magyar állampolgárokat sem lehetne átadni az ír hatóságoknak, mivel Magyarország lehetővé teszi állampolgárainak külföldi bírósági ítéletek hazai letöltését, ugyanakkor arra nincs meg az ír törvényi lehetőség, hogy Tobin magyarországi ítéletét Írországban töltse le.

Zoltai Bence visszautasította az elutasító végzés indoklásának azon kitételét is, hogy a magyar hatóságok ellentmondásokat tartalmazó, inkonzisztens dokumentumokat nyújtottak be a Tobin által letöltendő büntetés időtartamával kapcsolatban. Elmondta: lehet, hogy a sajtóban téves hírek jelentek meg a büntetés hosszáról, ő azonban látta a magyar elfogatóparancsot és annak professzionális fordítását is, és az korrekt volt. Nincs abban a helyzetben, hogy megváltoztathassa a bírósági döntést, az ír sajtónak azonban megvan a joga ahhoz, hogy az alkalmatlannak bizonyult bírák távozását kikényszerítse.

Hogy keresi-e a jogorvoslat további lehetőségét, Zoltai Bence igennel válaszolt, mondván: jogi képviselőjével ehhez keresik most a segítséget, és minden szükséges lépést megtesznek. „Ha ez Strasbourgot vagy Luxembourgot jelenti, akkor oda fogunk fordulni” – tette hozzá, az Emberi Jogok Európai Bíróságára, illetve az Európai Unió Bíróságára utalva.