Az MSZP a Horn Gyula-i kisemberrel nyerne 2014-ben

A Fent és Lent blog a napokban megszerezte a szocialista pártot a 2014-es választáson győzelemre vezetni hivatott politikai stratégia belső dokumentumát. A stratégia vállalt pragmatizmussal közelít a politika alapkérdéseihez: nem akar a párt programjának vagy víziójának tűnni, csupán használati útmutatást ad 2013 végéig a győzelemhez.

Hit, remény, erő

A pártból származó értesülésünk szerint az anyag "struktúrájában megfelel" az érvényes stratégiának, csak épp "egy régi, 1.1-es verzió, miközben már a 2.4-esnél tartunk". Az alapja egy, az év elején, 3000 fős országos reprezentatív mintán végzett kutatás (azóta – legalábbis forrásunk szerint – újabb, regionális kutatásokat is végeztek). A "hatályos" stratégia nem nyilvános.

A Baloldaliság, Remény, Erő című dokumentum fő üzenete az, hogy a pártnak fel kell magát ráznia, optimizmust, erőt kell sugároznia, hitet a Fidesz leváltásában, reményt, hogy a választóknak egy szocialista kormány alatt jobb soruk lenne.

A szöveg azért meghökkentő, mert nem a szokásos lózungok szerepelnek benne, hanem a győzelmi esélyt jelentő stratégia szükséges elemeinek tárgyszerű felsorolása. Ez élesen különbözik a nyilvános politikai kommunikáció szokásos, dagályos vagy épp populista, hatásvadász stílusától: láthatóvá válik az a számító racionalitás, ami köré a tömegpártok bő lére eresztett programja és stratégiája épül.

A Horn Gyula-i kisemberrel az értelmiség ellen

Az anyag szerint az MSZP-nek a Fidesz reális, kormányképes alternatívájának kell tűnnie. A szocialistáknak erre kétosztatú politikai színtéren lehet esélye, ezért a Jobbikot bagatellizálni kell, az MSZP-nek önmagát pedig a baloldal vezető erejének kell láttatnia. A Jobbik és az MSZP támogatottsága nagyjából ugyanakkora, viszont a szocialistákat a többség sokkal alkalmasabbnak tartja a kormányzásra, ezért a radikálisokat szélsőségesnek kell bélyegezni, és nem szabad rájuk túl sok energiát pazarolni.

A Gyurcsány és Bajnai fémjelezte időszak után az MSZP-nek vissza kell találnia a baloldalisághoz, ez pedig a hétköznapi emberek pártjává válást jelenti. A stratégia nem kertel: "a Horn Gyula-i értelemben vett »kisemberpártiságot«, elitellenességet és bizonyos esetekben akár az értelmiséggel, de mindenképpen a nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist és kritikai attitűdöt" kell megjeleníteni.

A szerzők szerint az üzenetekkel nem a jogállam fideszes lerombolására, a demokrácia gyengülésére kell koncentrálni, mert az nem foglalkoztatja a választókat. Sőt, az oktatással, a közbiztonsággal, többség-kisebbség együttélésével, de még a makrogazdasági ügyekkel meg a milliárdokkal sem igazán kell törődni. Hanem az energiaárakkal, a munkanélküliséggel és az egészségüggyel.

A remény forgatókönyve plasztikkártyán

A fókuszba az emberek személyes körülményeit, a háztartások helyzetének romlását kell állítani, mert az MSZP azzal nyerheti vissza a hitelességét, ha kompetensnek és empatikusnak tűnik. A milliárdok helyett a havi költségvetésből hiányzó ezrekről kell beszélni. Rezsistopot, növekedést és munkahelyteremtést kell ígérni. Szó sem lehet semmiféle megszorításról, fiskális fegyelemről. És a nyugdíjasok továbbra is a legfontosabbak, ők aztán semmiben nem húzhatnak rövidebbet.

A stratégia "modernségi versenyt" hirdet és konkrét javaslatokat is tartalmaz. Ilyen a 60 százalékos legfelső jövedelemadó-kulcs bevezetése a gazdagok megadóztatására, a rezsistop már említett bevezetése, a minimálbér azonnali megemelése, és, talán, egy antikorrupciós központ felállítása.

A választóknak könnyen érthető üzeneteket kell kommunikálni, aminek a stratégia szerzői szerint egy a választókhoz eljuttatandó, a "Remény forgatókönyve" elnevezésű egyoldalas dokumentum, sőt, egy kis plasztikkártya lehetne az eszköze. Erre éves bontásban rákerülne az Orbán-kormány időszaka alatt a munkanélküliség alakulása, egy kétgyerekes család átlagos havi nettó jövedelme és a minimálbérből élők aránya.

Ki fog kormányozni?

A kiszivárgott stratégia nem ad, mert nem is adhat választ a magyar politika legfontosabb kérdéseire. Ilyen, hogy melyik pártok alkotnák a baloldali koalíciót. Hogy mihez kezdene egy szocialista kormány a gazdasággal, a szociálisan ellehetetlenült rétegekkel, az oktatással. Arról sem mond semmit, hogy változott-e 2006 őszének megítélése, hosszabb távon milyen viszonyt kellene kialakítani a Fideszel, hozzá kell-e nyúlni az új alkotmányos intézményrendszerhez, sarkalatos törvényekhez, és ha igen, miképp. És hogy egyáltalán milyen országot szeretnének.

Ezt ugyanis csak az MSZP döntéshozó fórumai dönthetik el. Ahogy annak is ott kell eldőlnie, hogy kik azok a szocialista politikusok, akik ezt a változást levezénylik és a személyükkel hitelesítik. Az viszont kiderül, hogy a stratégia szerzői szerint itt az ideje az elmúltnyolc- helyett az elmúltkétévezésnek, sőt, lassan a hátralévőmásfélévezésnek is.