Petra
13 °C
19 °C

Háromezermilliárdot kéne gyorsan elkölteni

2012. 09. 18. 07:52
| Módosítva: 2013. 01. 10. 13:53
Egy frissen elkészült tanulmány szerint a 2007 és 2013 között Magyarországnak járó EU-s pénzek alig kétharmadát sikerült eddig papíron elkölten, míg a tényleges kifizetések még csak a keret egyharmadánál tartanak.

Háromezermilliárd forint elköltéséről kellene dönteni 2013 decemberéig, derül ki egy friss kutatásból, amelyet Szebeni Dávid, a Corvinus egyetem tanára készített.

Mint arról a közelmúltban beszámoltunk, a kormány már tavaly év elején is érezte, hogy nagyon fel kellene gyorsítani az EU-s támogatások magyarországi pályáztatását, mert kezd az ország kifutni az időből. 270 Ft/euró árfolyammal számolva (mivel 2007 és 2013 közti kifizetésekről van szó, ezért nehéz forintban pontosan meghatározni, hogy mennyi pénzről is van szó) 7800 milliárd forintot oszthat el Magyarország ebben az EU-s költségvetési ciklusban. Ebből (ugyanezen az árfolyamon) 2500 milliárdot sikerült eddig elkölteni. Ez a fele sincs annak, ami rendelkezésre áll, pedig az idő szorít. Amire nem sikerül szerződést kötni 2013 év végéig, az a pénz elvész. A konkrét kifizetéseket még 2015 év végéig el lehet húzni.

Szebeni Dávid a héten megjelenő kutatásában megvizsgálta, hogy mekkora összegről van már szerződés. Így az éppen megvalósulóban lévő pályázatok beszámításával reálisabb képet kaphatunk arról, hogyan áll Magyarország a pénzköltésben. Eszerint összesen a rendelkezésre álló pénz 63,27 százalékáról született már döntés. Vagyis valójában a keret majdnem kétharmadának már van helye. A maradék lekötése a hátralévő alig több mint egy év alatt azonban még így is hatalmas kihívásnak tűnik.

Így állunk most

Keret 2007 – 2013: 7 816 028 507 910 Ft

Leszerződött támogatási összeg: 4 945 043 623 212 Ft

Leszerződött összeg aránya a kerethez képest: 63,27%

Kifizetett támogatási összeg: 2 519 485 318 839 Ft.

Kifizetett összeg aránya a kerethez képest: 32,23%

Ahol csak az állam pályázhat

Szebeni kutatása sorra veszi az egyes operatív programokat is. A szerződések arányában legrosszabbul az EKOP (Elektronikus Közigazgatás Operatív Program) áll, itt még a leszerződés aránya is csak 46,58 százalék, vagyis a pénz kevesebb mint felének van még csak helye. Ez azonban a legkevésbé érdekes része az egész támogatási rendszernek. Egyrészt mert a keret viszonylag kicsi, a teljes EU-s pénzek nem egészen 1,5 százaléka. Másrészt itt nincs igazi verseny, hiszen az állam önmagához pályázik, megfelelő akarattal könnyen elkölthető lesz a maradék.

Hasonló a helyzet az ÁROP-pal (Államreform Opreációs Program), ami a legkisebb falat a teljes kereten belül (0,6 százalék). Itt 61,17 százalékos a leszerződés aránya, azonban információink szerint ez az egyik legkevésbé hatékony költési rendszer. Az állam ugyanis hajlamos felélni az ide szánt pénzt. Például olyan tanulmányokat, hatásvizsgálatokat végeznek el a keretből, amelyeket a napi működésben amúgy is meg kellene csinálni, és az EU-s pénz számos esetben a bürokrácia reformja helyett inkább a bürokrácia fenntartását szolgálja. Éppen most fut egy „Korrupció megelőzése és a közigazgatás áttekintése” című kiírás, van benne 680 millió forint, az egészet egy projekt viheti el, és csak a közigazgatási minisztérium indulhat rajta (bár bevehet maga mellé társat a tárca, konzorciumi formában). Ez a kiírás például messziről nézve tűnhet úgy, hogy a KIM finanszírozása a valódi célja, hiszen korrupció-ellenes törvényt nem feltétlenül EU-s támogatásból kellene írnia a minisztériumnak.

A legnagyobb falatokat fogyasztjuk a leglassabban

A legnagyobb falat a teljes EU-s kereten belül a KÖZOP, vagyis a Közlekedési Operatív Program, a teljes keret 24,5 százaléka tartozik ide. Itt 67,2 százalék a leszerződés aránya. Viszont éppen a nagy keretösszeg miatt nehéz lesz a maradékot teljesen elkölteni. Főleg hogy a tényleges kifizetések még csak 34,4 százaléknál állnak, és éppen a nagy közlekedési beruházásoknál (útépítés, vasútépítés) elég nagy a kockázata annak, hogy egy tervezett beruházás mégse készül el. Tavaly be is jelentette az NFÜ, hogy tárgyalást kezdeményeznek az Európai Bizottsággal arról, hogy a KÖZOP-ból 160 milliárd forintot átcsoportosíthassanak a KEOP-ba (Környezet és Energia).

A KÖZOP és a KEOP (utóbbihoz tartoznak például komoly csatornázási projektek) nagy infrastrukturális beruházásai Szebeni szerint azért is kockázatosak, mert sok állami intézményen mennek keresztül, és ez rettenetesen lelassítja a beruházásokat. Ahol például egy útépítés vagy csatornázás nyomvonalán van akár csak egy 5 négyzetméteres földdarab, ami nem a pályázó önkormányzat tulajdona, akkor két évre is megakadhat a beruházás, mire minden papír elkészül az engedélyekhez.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél (NFÜ) külön embereket alkalmaznak csak azért, hogy például az MNV-vel (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő) tartsák a kapcsolatot ilyen esetek kezelésére, ám a kormány különböző cégei között az együttműködés még így is nehézkes és lassú.

Így hiába átlagon felüli a KEOP-os szerződések aránya (a teljes keret 74,91 százalékát papíron már elköltötték), a ténylegesen kifizetett összeg aránya messze itt a legalacsonyabb (15,92 százalék), és ez hatalmas csúszásokra utal.

A KEOP-nál és a KÖZOP-nál is jellemző, hogy nagy értékű projektekről van szó, ami azt jelenti, hogy a megrendelésekért politikai harc is folyik. Több EU-ügyben járatos forrásunk szerint a fejlesztési tárcától közelmúltban távozott államtitkároknak éppen az lett a veszte, hogy felőrölte őket a politika-közeli cégek nyomása. A viták és az állandó átszervezések pedig lassították a pályázatokat.

A társadalmi megújulás nehezen megy

Nagy bajba keverte az egyes pályázatoknál a TÁMOP-ot (Társadalmi Megújulás Operatív Program) a kormányváltás utáni átszervezések sorozata. A KÖZOP és a KEOP után ez a harmadik legnagyobb keretű operatív program (1100 milliárd forint van benne). Itt alig néhány millió forintos képzésekre, oktatási programokra is lehet pályázni, a TÁMOP-os pályázatok inkább sok kisebb projektből állnak. Hogy ez nehezen megy, azt bizonyítja, hogy ennél a programnál a legkisebb a leszerződött összeg aránya: papíron még a pénz fele sem ment el (49,51 százalék). A TÁMOP legnagyobb szeletei az egyetemi kutatásokat finanszírozó programok. Ám ezek jelentős része forrásaink szerint elment a felsőoktatás életben tartására, és több esetben tanszékek napi működését finanszírozták belőlük.

A pályázók a TÁMOP-os kiírások esetében találkoztak a legtöbbször óriási csúszásokkal, és azzal a jelenséggel, hogy a kormány ügyintézői képtelenek tartani a szigorú határidőket. Az elsősorban gyerekekre és szegényekre költhető TÁMOP-ból ragadhat be a legtöbb pénz. Egy szakértő forrásunk azt mondta, a legjobb lenne, ha minden magyar iskolás gyerek kapna egy Ipad-et a maradékból, mert akkor legalább egyetlen nagy projekt keretében még el lehetne költeni az egészet.

A 2010-es kormányváltás után feltűnően lelassultak a pályáztatások az átszervezések miatt. TÁMOP esetében jöttek a legnagyobb csúszások, mert többször is teljesen átvariálták a rendszert. Először az oktatási minisztérium háttérszervezetétől a Wekerle Sándor Alapkezelőhöz, majd pedig az ESZA nevű céghez került a pályázatok felügyelete. Legalább másfél elvesztegetett év lett az akták tologatásából.

A vállalkozóknak az önerő a gond

Számos szakértő, így a mostani költési listát összeállító Szebeni Dávid szerint is az egész támogatási keret legfontosabb szelete a GOP, vagyis a gazdaságfejlesztési rész. Ez a hazai vállalkozások segítését szolgálja. Az összes EU-s pénz 11,62 százaléka mehet erre. Mivel a hazai vállalkozások tőkehiánytól szenvednek és alig lehet piaci alapon hitelhez jutni, a GOP különösen fontossá vált. Ehhez képest a TÁMOP után itt a legrosszabb az eddig leszerződött rész aránya: a bentlévő pénz 52,02 százalékára sikerült eddig gazdát találni, míg a kifizetések is rettenetesen rosszul állnak: a keret 27,79 százaléka került még csak a vállalkozókhoz.

Pedig az Index által megkérdezett pályázatírók és vállalkozók szerint a GOP-os pályázatokat felügyelő szervezetek a leghatékonyabbak közé tartoznak, és itt nem is annyira forgatták fel a kormányváltáskor a rendszert. Az egyik nagy probléma itt az, hogy a GOP-os pályázatoknál a legnagyobb a kötelező önrész aránya. Ezt azért rakták bele a rendszerbe, még Bajnai Gordon EU-pénzeket elosztó kormánybiztos idején, hogy bizonyosan csak értelmes beruházásokat támogassanak EU-s pénzből a magánszférában. Az időközben mindent felkavaró válság viszont a támogatni szánt kis- és középvállalkozásokat olyan nyomorult helyzetbe hozta, hogy sokan nem pályáznak, mert képtelenek az önrészt belerakni. Szintén gondot okoz, hogy sok esetben a pályázati pénzek egy jelentős részéhez csak utófinanszírozásban juthatnak a vállalkozások.

Ahol pedig pedig nagy a támogatási arány, és előre is hozzá lehet jutni a pénzhez, ott úgynevezett pénzügyi közvetítők teszik problémássá a rendszert. E közvetítők jó része – ahogy arról augusztusban a Figyelő beszámolt - Fideszhez közeli vállalkozók kezében vannak, és információink szerint rendre visszaélnek helyzetükkel. E cégek kapták ugyanis meg a lehetőséget, hogy a mikrovállalkozásoknak szánt pályázatokat elosszák, és a kedvezményes hiteleket folyósítsák a győzteseknek. Csakhogy menet közben a saját kockázatuk csökkentése érdekében, illetve azért, hogy megfelelő profitot érjenek el, nagyon szigorú feltételeket állítanak a pályázók elé. Ráadásul a kedvezményes, alacsony kamatokat is megemelik, amikor átfolyik rajtuk a pénz.

Az Indexnek nyilatkozó szakértők szerint e pénzügyi közvetítők rendszerbe tétele túl sok gondot okozott. Szebeni Dávid szerint például jobb lenne, ha sokkal több, egymással piaci alapon versengő közvetítő működne, és akkor ügyfélbarátabban viselkednének ezek a cégek.

És hogy a pályázatok kiírásai sem mindig ésszerűek, azt mutatja például az a pályázat, ami „innovatív sart-up cégek” létrehozását támogatná, de úgy, hogy eszközbeszerzésre maximum százezer forintot lehet elkönyvelni belőle.