Az ország legrosszabb szomszédjai

Október elején egy markoló és a rendőrség jelent meg Pákozd egyik utcájában, hogy nekimenjen Kovácsné kertjének, és letarolja a teniszpályát. A teniszpálya a lejtős kert aljában épült két éve, kék műanyagjáról rálátni a Velencei tóra. A kert feldúlása és a pálya beszántása elmaradt. A kert előtt Pákozd polgármestere és Székesfehérvár jegyzője is megjelent, vitatkoztak, aztán egy későbbi bírósági döntésre bízták a megoldást.

Kovácsné és Jámbor 1999 óta vitatkoznak különböző hivatalok és hatóságok segítségével, ám a szomszédok háborúja most októberre vált egészen abszurddá.

Jámbor nyugalmazott építési vállalkozó, Kovácsné pedig szobákat ad ki turistáknak, a vendégei használhatnák a teniszpályát is. A szomszédok vitája akkor kezdődött, amikor 13 éve Jámborék építkeztek, és Kovácsék sérelmezték, hogy telekszomszédként nem szerepeltek az építési engedélyen. Holott zavarta őket, hogy udvarukra néző erkély épült a szomszéd házra, a kerítésre is ráépítettek, túl közel lettek a szomszédok. Nem lett végül per, csak fenyegetőzés, és végső soron megegyeztek, csak beszélő viszony nem lett többé.

A teniszpálya kálváriájáig volt még néhány forduló. Jámborék például feljelentették Kovácsékat új kerti faépítményük miatt 2008-ban, mire Kovácsék megint feljelentéssel fenyegettek a szerintük szabálytalan ház miatt, és erre kölcsönösen ejtették az ügyeket. Aztán felépült a teniszpálya, és a háború egy új szakaszba lépett.

Zaj

Jámbor elkezdte feljelentgetni Kovácsnét, mert a pályáról áthallatszódó „teniszezésből eredő labdapattogás zaja” illetve a „teniszoktató vezényszavainak hangjából eredő rikácsoló zaj” szerinte birtokháborításnak minősül.

A pákozdi jegyző egymás után többször is, egyre magasabb bírságot rótt ki Kovácsékra (5-től 30 ezer forintig terjedően) a birtokháborításért. Jámbor pedig egy harmadik szomszéddal együtt sorra írta a zaj miatti panaszokat. Az egyik feljelentésbe azonban hiba csúszott: április 5-i labdapattogást sérelmeztek egy 3-án aláírt beadványon. Kovácsné rögtön feljelentette őket hamis tanúzásért és okirathamisításért. A feljelentést a rendőrség elutasította, mondván polgári ügyben hamis tanúzás nincs, az erre írt panasz pedig három nappal határidő után érkezett a megyei főügyészséghez, és ezzel ez a közjáték le is zárult.

Közben Kovácsék a pattogási bírságokat megtámadták a megyei kormányhivatalnál, mondván, a jegyző egyrészt nem vizsgálta ki az ügyet, csak a feljelentések alapján automatikusan büntetett; másrészt mert a teniszpálya legálisan készült, így annak használata sem lehet illegális. A kormányhivatal azonban visszautasította a panaszokat.

Ekkor Kovácsék a székesfehérvári törvényszékhez fordultak, ahol meglepő fordulat történt: a bíróság nekik adott igazat, és a jegyzői büntetéseket érvénytelenítették. A birtokvédelmi bírságokat visszavonták. Ez volt idén nyár közepén.

Fal

Jámbor közben új frontot nyitott: a megyei építési hatósághoz fordult, mondván a teniszpálya melletti, adogatófal két méter magas, holott engedély nélkül csak egy méteres falat lehet építeni. Jámbor ügyvédje és az építési hatóság egyik embere ceruzarajzot készített a falról, le is fényképezték. A hatóság hamarosan jelentkezett Kovácsnénál: kérjen a falra fennmaradási engedélyt, vagy állítsa vissza az eredeti állapotot.

Kovácsné nem aggódott. Előkereste azt a papírt, amit ugyanez az építési hatóság adott ki neki, amikor a teniszpálya megépítése kezdődött. A pálya tervrajzai alapján a hatóság hivatalos dokumentumba foglalta, hogy az „építési engedély nélkül létesíthető”. Visszaküldte nekik a saját papírjukat, majd igyekezett akkor teniszeni, amikor valaki füvet nyírt, vagy fűrészelt a környéken, hátha akkor nem hallani a „pattogásból eredő zajt”.

Markoló

Aztán jött egy felszólítás az építésügyi hatóságtól, hogy mivel Kovácsné nem nyújtott be fellebbezést, és nem kért fennmaradási engedélyt sem, és még az eredeti állapotot sem állította vissza, ezért elrendelték az egész teniszpálya kényszerbontását.

Szeptember 25-én a hivatal alvállalkozója meg is jelent a munkásaival, és elkezdték bontani a teniszpálya mögötti kerítést, és ásni a földet. Kovácsné felvette a harcot. Panaszt tett, hogy miközben a munkások az eredeti állapotot jöttek visszaállítani, azt nem tudták megmondani, hogy milyen volt az eredeti állapot. Fényképeket hozott elő, hogy bizonyítsa, a pálya és a kert többi része között eredetileg is volt szintkülönbség, tehát nem emelt akkora támfalat, hogy ahhoz engedély kellett volna. Mutatta a régi papírt arról, hogy nem kellett engedély a pálya létesítéséhez. Magyarázta, hogy a kertnek az a része, ahol a pálya van, a lánya tulajdonában van, aki viszont külföldön tanul, vagyis úgy mentek be bontani, hogy a tulajdonost nem is értesítették.

Napokig tartott a huzavona. Volt, amikor Kovácsné azzal tudta leállítani a munkát, hogy nem volt a helyszínen építési napló. Volt, amikor kihívta a munkavédelmi felügyeletet, mert sisak nélkül dolgoztak az építési hatóság által felbérelt munkások. Nem csoda, hogy alig haladt a munka.

Végül a székesfehérvári hatóságnál megunták, hogy nem tudnak bontani, ezért október elejére már rendőrökkel védett markolót küldtek a teniszpálya ellen. Ekkor már a pákozdi polgármester is a pályához vonult, vitatni a kényszerbontás szükségességét. Arról akarták meggyőzni Kovácsnéval a hatóság embereit, hogy legalább addig ne bontsanak, amíg abban a perben nem hoznak ítéletet, amelyben a bontási végzést vitatják Kovácsék.

Ekkor jött egy újabb fordulat. Kovácsné bejelentette, hogy a bontási rendeletet aláíró Bóka Viktor székesfehérvári jegyző ellen elfogultsági indítványt nyújt be, mert az illető pákozdi lakos. Bóka a hírre otthagyta székesfehérvári irodáját, megjelent a helyszínen, és belement, hogy a bírósági döntésig ne bontsanak.

Ügyvédekre eddig több mint egymilliót költöttek Kovácsék. A teniszpályáról szóló vitával akták készültek folyóméterszámra, és munkaórák tucatjait töltötte vele a pákozdi jegyző, a székesfehérvári jegyző, a megyei kormányhivatal, az építésügyi hatóság, a törvényszék, a rendőrség és a munkavédelmi felügyelőség. A pálya mögött egy árok éktelenkedik a megkezdett bontás emlékeként, kicsit arrébb pedig az onnan való földhányás áll.