Rovas? Rovash? Old Hungarian?
További Belföld cikkek
- Nemi erőszak miatt elfogatóparancsot adtak ki a TV2 sztárjával szemben
- Emberölés miatt köröz a rendőrség egy 16 éves lányt
- Több autópályán balesetek okoztak torlódást, Budapesten felborult egy autó
- A Bimbó utcai anyagyilkos azt állítja, hogy muszáj volt elkövetnie a gyilkosságot
- Kóczián Péter: Magyar Pétert az emberek csinálták, maguknak
A számítógépet régóta használók még biztos emlékeznek arra, amikor a kilencvenes évek közepén a magyar ékezetes betűk is még furcsa krikszkrakszokként jelentek meg az e-maileken és a weblapokon. Mióta a magyar karakterkészlet része lett a nemzetközi szabványnak (Unicode), megszűntek ezek a problémák. Egyik utolsó európai írásként most a rovásírás karakterkészlete is bekerülhetne a nemzetközi számítógépes szabványba. A rovásírásos betűk akadálymentes megjelenítése a számítógépeken vagy a mobilokon persze leginkább az ezzel foglalkozóknak lesz fontos. A szabványosítással azonban az ősi székely-magyar írást nemcsak átmentik a digitális korba, hanem a nemzetközi színtéren is megjeleníthetik.
Az old az halott?
Ezt a folyamatot azonban jó magyar szokás szerint késhegyig menő személyes és ideológai csatározások kísérik. Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a rovásírás körüli háborúskodással, amely a nyáron újabb fordulatot vett. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnél jelenleg egy olyan beadványnak van a legnagyobb esélye az elfogadásra, amely az írást Old Hungarian (Hungarian Runic)-nak nevezné, azaz a rovás nevet nem is jelenítené meg. Az amerikai születésű, Írországban élő Michael Everson, és az Ausztriában élő Szelp Szabolcs beadványát teljes mellszélességgel támogatja a Magyarok Világszövetsége, a rovásírással foglalkozók másik köre azonban súlyosan elhibázottnak és elfogadhatatlannak tartja.
„Az old hungarian kifejezést a magyar nyelvészek a latin betűs középkori magyar írásbeliségre használják, így ez súlyos terminológia konfliktust idézne elő”, állítja a számítógépes paleográfiával foglalkozó Hosszú Gábor egyetemi docens. A Magyar Szabványügyi Testület rovás munkacsoportjának vezetőjeként eddig a nemzetközi színtéren is képviselte a rovásírás ügyét. Hosszú szerint nyugodtan át lehet vinni a „rovas” vagy „rovash” kifejezést is az angolba, több külföldi kutató ugyanis már eleve így ismeri ezt az írást. A most terítéken lévő beadvány ráadásul alkalmazza a Hungarian Runic megjelölést is, azaz a germán nyelvterületen használatos rúna írás egy alkategóriájaként kezelné a rovást, pedig azzal semmilyen leszármazási kapcsolata nincs. Az Unicode gyakorlatában ráadásul az "old" szó a kihalt írásokat jelöli, miközben a székely-magyar írást ma is művelik és terjesztik, mondja Hosszú Gábor.
Gyetvay György Gergely történész, informatikus, a Magyarok Világszövetségének rovásírással foglalkozó elnökségi tagja ezzel épp ellenkezőleg úgy látja: a rovásírással foglalkozó műhelyek többsége régóta elfogadhatónak tartja az Old Hungarian nevet, és konszenzus is van a 2008-ban kidolgozott karakterkészletről, amelyet a szóban forgó Everson-Szelp-javaslat is tartalmaz. Ezt számos találkozón, köztük a 2008-as és az idei Magyarok Világtalálkozóján is megerősítették. Gyetvay szerint ezért nem érdemes belekötni a névbe. A külföldi szakemberek nehezen jegyzik meg a kacifántos „rovas” vagy „rovash” szót, de például éppen a rúnákra való utalás alapján be fogják tudni majd azonosítani, milyen írásról is van szó.
Kazároztak
Ha lehántjuk a személyes és ideológiai ellentéteket, a rovásírás hagyományőrző ága, és a rovásírást a nemzetközi szabványosítási fórumokon eddig képviselő Hosszú Gábor közötti vita lényegét a következőképpen foglalhatnánk össze: a hagyományőrzők csak a 15-16. században használt rovásírásos karaktereket fogadják el, míg Hosszúék az ennél korábbi és későbbi rováskaraktereket is beletennék a szabványtervezetbe. Utóbbiak szerint így a számítógépeken a régi írásokkal foglalkozó paleográfiai írásokban is meg lehet jeleníteni minden betűt, és a mai, digitális média igényeit is ki lehet szolgálni (például le lehet írni Wesselényi nevét is rovásírással).
Gyetvayék szerint azonban az eredeti székely-magyar írásban sem az x-et, sem az y-t, sem a w-t nem jelölték, amire Hosszúék új rovásírás-karaktereket alkottak, ahogy új jeleket készítettek az ezernél nagyobb számok rovásírásos kifejezésére is (az eredeti székely-magyar írásban csak ezerig jelölték a számokat). Hosszú Gáborék ugyanakkor rovásírásos emlékeken tudják igazolni, hogy volt eredeti x, y, q vagy w karakter is, sőt dz és dzs is. Az ezernél nagyobb rovásszámok kódolását pedig nem is akarják elfogadtatni a szabványtervezetükben.
Gyetvay György Gergely szerint az ilyen újításokra semmi szükség egy tradicionális írásnál. A karaktereket már a húszas-harmincas években kanonizálták Magyar Adorján tevékenységének köszönhetően. „Tudomásul kell venni, hogy mai szavakat vagy számokat ezzel nem lehet leírni, ezért a rovásbetűk helyett ilyenkor latin betűket érdemes alkalmazni”.
Az ellentétek azután vettek újabb fordulatot, hogy az év elején Hosszú Gábor a Magyar Szabványügyi Testület képviselőjeként olyan karakterkészletre nyújtott be javaslatot a Nemzetközi Szabványügyi Testülethez, amely a székely-magyar írás karaktereit együtt kezelte volna a Kárpát-medencei, és a máig is csak részben megfejtett kazáriai írással. A Magyarok Világszövetsége erre egy közleményben azzal vádolta meg Hosszút, hogy el akarja kazárosítani a székely-magyar írást.
Ennek dekódolásához nem árt tudni, hogy a 7. századtól a magyarok is a Kazár Birodalom fennhatósága alá tartoztak. A kazárok vezetőinek egy része a 8. század végén felvette a zsidó vallást. Egyes politikailag motivált elméletek szerint a kelet-európai zsidóság így a kazárok leszármazottaiból áll. Be is indult azonnal a zsidózás az ügyben. A hunhir.hu nemzeti radikális portál például a témáról „A kazárnak hazudott hébereknek már a székely-magyar rovásírásra is fáj az orruk” címmel írt összefoglalót.
Benyomultak a szabványügyi testületbe
„A székely magyar rovásírás egységes írás, amit eleink használtak. A magyar nemzeti tradíció része, sajátos karaktere van, ezért ezt nem szabad összemosni más írásokkal. Ez kultúrpolitikai kérdés” – indokolta az MVSZ közbelépését Gyetvay György Gergely. Az MVSZ képviselője szerint súlyos tévhit, hogy a magyar rovásírók két táborra oszlanának. "A rovásírás szabványosításának ügyében minden rovásiskola már 2008-ban konszenzusra jutott. Erre a konszenzusra kérték és kapták meg 2008-ban a Magyarok VII. Világkongresszusának áldását, amire szükségük is volt ahhoz, hogy a nemzetközi szabványügyi testület szóba álljon velük. Ezt a szakmai konszenzust testesíti meg az Everson-Szelp féle beadvány".
Ezt a konszenzust erősítette meg az idén, a Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében összehívott Élő rovásírás című kerekasztal is. A résztvevők egyhnagúlag támogatták Everson és Szelp szabványtervezetét. Ezzel Gyetvay szerint mindössze egy háromfős társaság, Hosszú Gábor, illeve az őt támogató Sípos Lászlót és Rumi Tamás megy szemben. "Ők siklatták ki a 2008-as konszenzust, és ők felelnek azért, hogy 4 éve helyben topog a székely-magyar rovásírás számítógépes szabványosításának ügye" - mondta Gyetvay.
Az MVSZ ezért a nyáron váratlanul belépett a Magyar Szabványügyi Testületbe hat másik szervezettel együtt. Az MVSZ részvétele talán még érthető az ügyben, de hogy mi köze van a rovásírás szabványosításához a Somogyi Betyárok Lovasegyesületnek vagy a Maláka Szociális Foglalkoztató Szövetkezetnek, az a kívülálló számára felfoghatatlan. A tömeges belépéssel mindenesetre a szabványügyi testületben alapvetően megváltoztak a szavazati arányok. Szeptember elején így vissza is hívták tisztségéből Hosszú Gábort, aki ezután már nem képviselhette a nemzetközi fórumon a magyar álláspontot.
„Hosszú Gábor visszaélt a rovásíró közösség bizalmával, hiszen eredetileg mindenki elfogadta őt, mint informatikust, és senki sem vétózta meg az ő tagságát a Magyar Szabványügyi Testületben, ahol eddig ő volt az egyetlen, aki értett a rovásíráshoz” – mondta Gyetvay. „Helyzete akkor vált tarthatatlanná, amikor kiderült, hogy felrúgta a 2008-as konszenzust, és a közösségi megállapodáson nyugvó beadvány helyett saját ötleteit próbálta álságosan magyar álláspontként tálalni."
Az MVSZ és a többi, a rovásírás hagyományát őrző szervezet azért lépett be a szabványügyi testületbe, hogy a 2008 óta fennálló közösségi konszenzusnak érvényt szerezzenek, indokolta a lépést az MVSZ elnökségi tagja. Gyetvay szerint a Somogyi Betyárok Lovasegyesületét, és a többi, újonnan belépő szervezetet olyan emberek képviselik, akik értenek a rovásíráshoz, szemben a testület eddigi tagjaival, akik "teljesen ki voltak szolgáltatva Hosszú Gábor manipulációjának, hiszen még saját nevüket sem tudták rovásbetűkkel leírni.”
Hosszú Gábor szerint az új szervezetek eddig csak akadályozták a magyar szabványügyi testület munkáját. A nemzetközi szabványosítás csak akkor haladhat tovább, ha a hazai testület konszenzusos álláspontot tud kialakítani. Az új tagok azonban fontos szavazásoknál meghiúsították ezt, mert obstrukciójuk miatt megszűnt a Magyar Szabványügyi Testület szakbizottságában a megkövetelt kétharmados konszenzus.
Így a rovásírás nemzetközi szabványosításában a hivatalos magyar álláspont fél éve a „tartózkodás”. A nemzetközi szabványosítás így jelenleg úgy halad előre, hogy abban semmilyen formában nem veszik figyelembe a hivatalos magyar véleményt. Hosszú Gábor szerint ezzel párhuzamosan az anyagilag érdekelt külföldi javaslat képviselői a hazai kutatók, nyelvészek véleményét is figyelmen kívül hagyva igyekeznek minél gyorsabban átfuttatni saját elképzelésüket.