Beszoptuk a neoliberális cuclit

2002 és 2010 közötti nyolc év történelme során a legnagyobb fejlődést hozta el Magyarországnak, mindezt egy szellemileg teljesen lepusztult baloldal révén. Többek között ez derült ki azon a csütörtöki beszélgetésen, melyet a Munkások Újságja szervezett "három karakteres baloldali arc", Tamás Gáspár Miklós filozófus, valamint Szanyi Tibor és Scheiring Gábor ellenzéki képviselők részvételével.

Az Andrássy út egyik patinás villájának a pincéjében megrendezett esten eredetileg az európai válság következményeiről terveztek beszélgetni a meghívottak, de a végére sokkal többet derült ki a hazai baloldal bénultságáról és olyan alapvető belátásokról, mint például, hogy nincs is olyan, hogy pénz.

Az unió nem csak az uborka hajlásszögéről szól

Ahhoz, hogy megértsük, mi történik Európában, tudatosítanunk kell, hogy az Unió nem egy független intézmény, kezdte Tamás Gáspár Miklós filozófus. Az európai szervezett kapitalizmus politikai kifejeződéséről van szó, melynek politikája pedig ma sokban hasonlít a jelenlegi magyar kormány politikájára: saját gazdasági preferenciáikat próbálják közjogi eszközökkel bebetonozni. Ezzel pedig egy téves és embertelen gazdaságpolitikát zúdítanak Európa polgáraira. A másik komoly problémát a demokráciadeficit jelenti, európai szinten a hatalom egyre inkább olyanok kezében összpontosul, akiket nem választott meg senki. Mint elmondta, nem tartalmi, hanem elvi problémákról van szó: ha az Európai Bizottság holnaptól bevezetné Európában a kommunizmust, ő azt sem helyeselné az eljárás mikéntje miatt, függetlenül attól, hogy mennyire jó véleménnyel van amúgy a kommunizmusról.

Szanyi Tibor számára beszédes, hogy míg Európában tízezrek törnek-zúznak az utcákon, addig nálunk ez a téma negyven embert érdekel, köszöntötte egyúttal a szerény számban megjelent hallgatóságot is. Elmondása szerint a probléma gyökere ott keresendő, hogy a magyar társadalom többségének semmiféle kötödése nincs az unióhoz. A gyarmattá válással riogató szólamokra meg az uborka hajlását szabályozó hírekre felkapjuk a fejünket, de például a gazdasági folyamatokat már nem követjük. Pedig szerinte az általa csak kifejlett matolcsyzmusnak nevezett jelenlegi gazdaságpolitika nem más, mint a neoliberális paktumnak 20 éve tartó megfelelés folytatása. Ahogy a mai magyar kormány, úgy a korábbiak is csendes kiszolgálói voltak a mainstream neoliberális érdekeknek.

A szocialista politikus meglehetősen borúsan látja Magyarország cselekvési lehetőségeit. Nincsenek aduink, és ha megnézzük világszinten hogy a gazdagabb államok és nagy cégek csatáiból kik szoktak kijönni győztesen, akkor beláthatjuk, hogy a magyar ambíciókból vissza kell venni, mondta el Szanyi.

Scheiring Gábor szerint sem született még hiteles baloldali válasz a válságra. A héten éppen tovább foszló LMP képviselője úgy fogalmazott, mély intézményi változtatásokat lenne szükség, melyek képesek lennének mértékkel kontrollálni a tőke szabad áramlását. A magát következetesen idealista ökoszociáldemokratának nevező politikus beszélt arról a trilemmáról is, mely alapján a gazdasági integráció, a demokratikus kontroll és a nemzeti szuverenitás hármasából az egyik mindig sérül, ha a másik kettő érvényben van. Ez a felosztás határozza meg a jelenleg szóba kerülő megoldási javaslatokat is, Scheiring szerint a Merkel és Sarkozy által képviselt „további tengődés modellje” zsákutca, ami óriási társadalmi károkat fog okozni. Helyette szerinte a demokratikus kontroll megerősítése kéne és a fennálló kapitalizmus politikai korrekciója.

Egy fekete lyukban élünk

Hozzászólásod alatt haboztam, hogy most könnyezzek vagy hahotázzak, reagált TGM Scheiring megoldási javaslataira. A filozófus szerint a jelenlegi cunamival szemben, melyet a kapitalizmus jelent, a pénzügyi szabályozásban véghezvitt néhány szigorítás teljesen hasztalan. TGM ugyanakkor fontosnak látta hangsúlyozni azt is, hogy csak nálunk ennyire elkeserítő a helyzet. Magyarország egy fekete lyuk, az egyetlen ország a világon, ahol a teljes közbeszédet kritikátlan prokapitalita konszenzus hatja át. Felidézte azt a gyakran emlegetett tézisét, hogy Magyarországon csak a jobboldal létezik, egy nemzeti és egy liberális szárnnyal. A jelenleg ellenzékben lévő, liberálisnak mondott jobboldali értelmiség és sajtójuk is elhiszi azt az elvet, hogy a szakértőnek mindig igaza van a néppel szemben, hogy minél távolabb van egy intézmény az emberektől, annál hitelesebb. Ezért fogadják el mindig kritikátlanul azt, amit az IMF vagy az Európai Központi Bank mond. Mindaddig erőtlenek fogunk maradni, mondta a filozófus, amíg kérdéseinket csak ebből a megvilágításból tudjuk feltenni.

Az akkori semmihez képest most már legalább vannak gondolataink

Gyakorlatibb irányokba indult el a beszélgetés, amikor a moderátor azt kérdezte a jelenlévőktől, hogy akkor ki ellen is kell ma harcolni. Az egyre jobban formába lendülő Szanyi sajnálatát fejezte ki, hogy a teremben ülő fiatalok már nem ismerkedhettek meg Marx műveivel, de mint mondta, neki be van csípődve ez a kérdés. És a melós oldaláról válaszolva: az ellenség bizony még mindig a tőke. Szanyi idézte az Európai Szocialista Párt készülő kampányanyagát, melyben az áll, hogy egyszer már sikerült megrendszabályozni a tőkét, úgy fest, megint ennek jött el az ideje.

Veres János párttársa ekkor beszélt először az MSZP-re is jellemző skizofrén állapotokról. 2008 környékén egy gazdasági vitanapon Gyurcsány Ferenc egy „ultraneoliberális csomagot” nyújtott be, amit Szanyi pártja vezérszónokaként nem tudott elfogadni. Magát ebben a történetben úgy látja, mint azt az egy szem embert, aki a Tiananmen téren szembeszállt a tankokkal. „Ellen tudtam állni ideig-óráig, de végül elzavartak a fenébe”, fogalmazott. Az utána következő Bajnai is a neoliberalizmus ismert hagyományaihoz illeszkedett, de ő legalább nem nevezte magát szocialistának.

Ő maga is sok kritikát tudna megfogalmazni a 2002 és 2010 közötti kormányzással szemben, tért rá majdnem a kellemetlen témákra Szanyi, ugyanakkor még mindig meggyőződése, hogy az ország abban a nyolc évben többet fejlődött, mint a magyar történelem bármely más összefüggő nyolc évében, mentette végül ki magát. Önkritikára ugyanakkor szükség van, hiszen „beszoptuk a neoliberális cuclit”, de szerinte az MSZP most készülő programja már számol ezekkel a veszélyekkel. Nem ott fogják folytatni, ahol 2010-ben abbahagyták, példádul az nem fordulhat elő, hogy még egyszer olyan csökevényes párt legyenek, mint abban a nyolc évben, amikor a gazdasági kérdéseket gyakorlatilag teljesen átadták az SZDSZ-nek. Az akkori semmihez képest most már vannak gondolataink, fogalmazott a szocialista politikus. Arra sajnos már nem tért ki, hogy hogyan sikerült az akkori semmiből történelmünk nyolc legjobb évét összehozni.

A baloldal azonban nem csak nálunk, hanem egész Európában válságban van. Erről leginkább Anthony Giddens és az ő harmadik utas politikája tehet. Szanyi felidézte, hogy Giddens kapcsán ismerkedett meg Gyurcsány Ferenccel a kétezres évek elején. A későbbi miniszterelnök ki akarta adni Giddens egyik könyvét magyarul és ehhez keresett befektetőket. Szanyi végül azonban nemet mondott a lehetőségre, egyrészt mert nem látta benne az üzletet, másrészt mert nem akarta, hogy ezzel a könyvvel mérgezzék meg a magyar baloldalt.

Az európai szociáldemokraták ott követtek el bődületes hibát, amikor a jóléti államok válságának kezdetekor megpróbáltak kiegyezni a tőkével. A baloldal máig ennek következményeit nyögi. Szanyi szerint alapvető szemléletváltozásokra lenne szükség. Egy százforintost a markában szorongatva elmondta, hogy például be kéne látni végre, hogy nincs olyan, hogy pénz. Kormányzati ígérvények tömkelegei vannak, amiket sokan pénznek hisznek és aszerint használnak. Szerinte ezt példázza az is, hogy míg most késhegyre menő viták vannak arról, hogy az unió költségvetése mehet-e ezermilliárd euró fölé, korábban ennek többszörösével dobálóztak egyes tagállamok saját költségvetéseikben.

Merre tovább

A kilátásokkal kapcsolatban egyik meghívott sem volt túlságosan derűlátó. Scheiring Gábor szerint regionális együttműködésre lenne szükség és meg kéne teremteni a lehetőségét, hogy bizonyos fejlettségi elvárásoknak történő megfelelés esetén a tagállamok korlátozhassák a tőkemozgásokat.

Szanyi magát hívő européer polgárnak tartja, aki sok területen lát megegyezési lehetőségeket európai szinten is. Szerinte nagyon fontos, hogy a következő európai parlamenti választásokon a szocialista pártok közös programmal és kampánnyal indulnak. A baloldalnak abból a teljes szellemi lepusztultságból kell felállnia, amit a neoliberális elvekkel történő lepaktálás okozott.

TGM úgy fogalmazott, jelenleg Európa és az összeomlás között nem lát magas falakat. A munkanélküliség mára anomáliából normává vált, a politika pedig egyelőre nem tud  mit reagálni erre. Ha ez így marad, annak nagyon súlyos következményei lesznek.