Závada üzent a Horthy-imádó politikusoknak

„Közelharc páncélosok ellen. Ha a páncéltörő fegyverek tüze nem hatásos, az ellenséges páncélost közelharcban semmisítsük meg” – olvasható OSA Archívumában szombaton kiállított egyik korabeli röplapon. Az idézett dokumentum annak a kiállításnak a része, amely a doni tragédiával, illetve annak utóéletével foglalkozik.

A megnyitót azért szombatra időzítették, mert hetven évvel ezelőtt, 1943. január 12-én érte a Don folyónál a 2. magyar hadsereget az első jelentős szovjet támadás. A következő két hétben a magyar csapatok súlyos vereséget szenvedtek. A katasztrófa hetvenedik évfordulóján országszerte több megemlékezést is szervezett a Honvédelmi Minisztérium.

Nem meghalni küldték őket

A szombati megnyitón közel 150 ember vett részt, köztük Pető Iván, az SZDSZ korábbi elnöke, Parti Nagy Lajos író, Rajk László építész. A fotók nagy részét Konok Tamás, a hadsereg haditudósító századának egyik parancsnoka készítette. A képek mellett korabeli dokumentumok (nőknek készült, honvédelmi munkaszolgálatról szóló felhívás), a doni katasztrófáról a rendszerváltás előtt (Magyar Nemzet, Népszava), illetve a rendszerváltás után íródott (Heti Válasz, Demokrata) újságcikkek láthatók.

Ungváry Krisztián történész a megnyitón arról beszélt, hogy szembe kell nézi azokkal a mítoszokkal, amelyek a katasztrófa körül alakultak ki a magyar társadalomban. Ungváry három mítoszról beszélt részletesen. Szerinte az egyik Nemeskürty Istvánhoz köthető, aki az első Orbán-kormány idején, 1998-2000 között a millenniumi rendezvények főszervezője volt. Nemeskürty a könyveiben arról írt, hogy a magyar katonákat szándékosan küldték meghalni a Don-kanyarhoz, így meg kell siratni őket. Ungváry szerint ennek az ellenkezője igaz, a 2. magyar hadsereg minden olyan fegyverzetet megkapott, amelyet az anyaország nyújtani tudott.

Komoly teljesítmény volt

Mítoszok alakultak ki Sára Sándor 1970-80-as dokumentum filmjei alapján - állította Ungváry. A túlélők ezekben arról számoltak be, hogy a doni katasztrófa a második Mohács volt a magyar történelemben, fejvesztve menekültek a katonák. Ungváry szerint ez sem volt teljesen igaz, a dokumentumfilmek arról nem szóltak, hogy milyen komoly teljesítményt nyújtottak a magyar katonák. Egyrészt nagyon komoly veszteségeket okoztak a szovjeteknek, ráadásul a hadsereg tagjainak a fele hazatért, miközben az oroszok célja a teljes megsemmisítés volt. A magyar katonák haza akartak térni, ezért a kitartást választottak, megbíztak elöljáróikban – mondta a történész.

A harmadik mítoszként említette Ungváry, hogy a magyar emlékezetből teljesen kihaltak azok az emlékek, amelyek arról szóltak hogyan bántak a magyar katonák a civil lakossággal. A magyar csapatok például több ezer falut gyújtottak fel. „Sok olvasata van a Don-kanyarnak, voltak a háborúnak olyan arcai is, amelyek meglehetősen sötétek” – fogalmazott.

Závada Pál író a készülő regényéből olvasott fel, amely a doni katasztrófával foglalkozik. Fiktív főhőse ugyan nem az első frontvonalban harcol, de megírja, lefotózza a látottakat. Závada a felolvasás után arról beszélt, hogy a magyarságot terhelő bűnökkel csak akkor lehet szembenézni, ha nem csak a sérelmeinkkel, hanem az általunk elkövetett bűnökkel is foglalkozunk. A kiállításban azoknak a jelenlegi politikusoknak is el kéne mélyedniük, akik dicsőítik Horthy Miklóst – mondta Závada a két világháború közti kormányzóra utalva. Az író konkrét politikusokat azonban nem nevezett meg.