Úgy érzem, még sokat tudok tenni

„Ősszel töltöm be a 62-t, és csak becsülni tudom, mennyi lesz a nyugdíjam, a nyugdíjintézetnek meg hónapokba telik kiszámolni. Mégis kaptam egy papírt, hogy nyilatkozzak két héten belül, akarok-e még dolgozni, mert ha igen, és meg is engedik, addig nem jár a nyugdíj” – panaszkodott az Indexnek egy fővárosi tanár. Az angolt és németet tanító nő munkájára, mint mondja, továbbra is igényt tartana az iskolája, de a kormány decemberi határozata a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikáról választás elé állította: vagy nyugdíjat kap, vagy közalkalmazott tanár marad, ám a kettő együtt nem megy.

Tanít vagy nyugdíjaskodik?

A decemberi kormányhatározat értelmében az idén nyugdíjba menő, vagy már nyugdíjas, de aktív tanároknak nyilatkozniuk kell, szeretnék-e, hogy nyugdíjasként tovább foglalkoztassák őket. Az erről szóló nyomtatványt a napokban küldte ki nekik a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK). A várhatóan ezres nagyságrendű kérvényt az iskolaigazgatók mellett a KIK alá tartozó tankerületi igazgatók is véleményezik, majd azokat továbbítják az Emberi Erőforrások Minisztériumába.

Mennyi lesz a nyugdíj?

A tanároknak a kézhezvételtől tizenöt napjuk van dönteni, ez azonban csak azoknak „könnyű”, akik már nyugállományban vannak, ők ugyanis konkrét számokat tudnak összehasonlítani. Az 1951-ben születettek túlnyomó többsége azonban még nem tudja, mennyi lesz a nyugdíja, hogy jön ki belőle havonta, és inkább megéri-e tovább dolgoznia.

A tanárok és a többi közoktatási dolgozó úgy tartja, hogy az állam nem kegyet gyakorol, amikor a nyugdíjkorhatár elérésekor elkezdi a nyugdíjukat fizetni: az az évtizedek alatt befizetett járulékuk fejében jár nekik. Amikor viszont nem engedik őket nyugdíjasként tovább dolgozni, a munkához és az egyenlő bánásmódhoz való joguk csorbul.

Nem csak a tanároknak nem tetszik

A közszférára vonatkozó kötelező nyugdíjazás szabályait decemberben az alapvető jogok biztosa is bírálta. Szabó Máté szerint a jogszabály súlyos alkotmányos aggályokat vet fel egyebek mellett a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való joggal és az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban.

Hasonló okokra hivatkozott az Európai Bíróság is, a bírók (a tanárokéra nagyon hasonlító) kötelező nyugdíjkorhatárának leszállításáról szóló döntésében. A testület az életkoron diszkriminációnak és uniós irányelvbe ütközőnek nevezte az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállalók munkaviszonyának kötelező megszüntetését.
 

Unfair és diszkriminatív

"A mai nem túl jó gazdasági körülmények között az a szempont irányítja a többséget, hogy hogyan lesz több a keresete. A többség a nyugdíjat választja, de sokan érzik úgy, hogy szívesen tanítanának, mert még jó pár évig sokat tudnának még adni" – panaszkodott egy nyugdíjasként is másfél állásban dolgozó fizikatanár.

Az eljárást több okból is méltatlannak tartja. Egyrészt úgy érzi, hogy a járulékfizetéssel szerzett nyugdíjjogosultságát a kormány nem vonhatja el egy határozattal, csak mert ő még dolgozna. Szerinte az intézkedés diszkriminatív is, mert egyrészt életkor, másrészt az alapján tesz különbséget a munkavállalók között, hogy ki dolgozik a közszférában, és ki nem. A magán- és alapítványi iskolákban dolgozókra ugyanis a kettős juttatás tilalma nem vonatkozik.

A nyugdíjas fizikatanár hajlik rá, hogy kérvényezze a továbbfoglalkoztatását, arról viszont fogalma sincs, milyen szempontok alapján döntenek majd az ügyében, azt ugyanis a szaktárca csak később fogja szabályozni. Azonban feltehetőleg sem Marekné Pintér Aranka, a kérvényeket személyesen véleményező KIK-elnök, sem a szaktárca dolgozói nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemi, egyedi döntést hozzanak sok száz vagy ezer munkavállaló ügyében.

Kétsoros indoklás

A helyzet abszurditását jól jelzi az érintett tanároknak kiküldött sablonkérelem szövege:

Alulírott azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy a ..... Intézményben fennálló nyugdíj melletti közalkalmazotti további foglalkoztatásomat támogassa, és egyetértése esetén szíveskedjen a Kormány elé terjeszteni. Az alatta lévő kétsornyi helyre az egyik pedagógus kézzel a következőket írta, hogy meggyőzze a bürokratákat, engedjék tovább tanítani: Úgy érzem, még sokat tudok tenni a ... tantárgy megszerettetéséért és a diákok érettségire, felvételire való felkészítéséért.

A tanárhiányos szakok művelői (például a nyelv- vagy fizika szakos tanárok) valószínűleg könnyebb helyzetben vannak, mert az igazgatójuk támogatni fogja a kérelmüket. De hogy a frekventáltabb szakos tanárok kérelméről miként lehet majd a tankerületekben és a minisztériumban két sor alapján fair döntést hozni, azt nehéz megjósolni.