Menekültek kérték az EU segítségét

A bicskei táborban azok a menekültek élnek, akiknek kérelmét befogadta a magyar állam. Jelenleg nagyjából kétszázötvenen lehetnek. Itt az egyedül érkező menekültek hat hónapig maradhatnak, a családjukkal kérelmet beadók pedig általában egy évig. Néhány ritka esetben engedélyezik a 18 hónapos tartózkodást is, de az esetek többségében a menekülteknek ennél hamarabb kéne feltalálniuk magukat a magyar valóságban. A bicskei időszaknak pont az a lenne a célja, hogy ezt elősegítse, de a kedd délutáni tüntetésen elhangzottak alapján a rendszer nem működik.

Inkább Szomália

A törvény szerint azok, akiknek az állam befogadta a kérelmét, onnantól ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint egy átlagos magyar állampolgár. Keveset éreznek viszont ebből azok a Magyarországon élő menekültek, akik kedd délután három órán át tüntettek az Európai Unió Lövőház utcai épülete előtt. Ötvenen lehettek, sokan családjukkal érkeztek. Úgy látják, hogy Magyarországon csapdába kerültek, ezért fogalmazták meg panaszaikat az Európai Bizottság budapesti képviselőjének.

Az ENSZ  Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által 2012 ápriliásban kiadott jelentésében szintén problémásnak látta a Magyarországon élő menekültek integrációját. A jelentés szerint az információk megfelelő átadása és a megfelelő támogatás is hiányzik, ezért sok menekült a táborból kikerülve nem tud mit kezdeni Magyarországon. Sokan az unió többi tagországába mennek tovább, ahonnan viszont a hatályos uniós törvények szerint Magyarországra kell őket visszaküldeni, mert ide adták be először kérelmüket. Ide visszakerülve azonban csak még rosszabb helyzet vár rájuk, hiszen visszatérésük után kizárják őket a támogatási rendszerből, sokukból lesz hajléktalan.

Ezt a tanácstalanságot érezték a legtöbben a keddi tüntetésen megjelentek között is. Magyarországon sem lakást, sem munkát nem tudnak találni, de nincs hova menniük. Az UNHCR jelentése idéz egy olyan esetet is, amikor szomáliai menekültek döntöttek úgy, hogy vállalva az üldözés és a kínzás lehetőségét is, inkább visszatérnek hazájukba, mert „életkörülményeik elégtelenek, életük és emberi méltóságuk pedig közvetlen veszélyben van Magyarországon."

Lehetetlen támogatások

Pedig a magyar állam a táborban eltöltött időszak után még akár három éven át támogathatja a menekülteket, ehhez azonban sokszor olyan feltételeket szabnak meg, amik teljesíthetetlenek, tudtuk meg a tüntetés szervezőitől. Anyagi támogatás eleve csak annak jár, aki megfelel a rászorultsági feltételeknek: egyedülálló ember esetében a keresete nem haladhatja meg a 42750 forintot, családok esetében pedig egy főre lebontva a 28500 forintot. Ha e fölött keresnek, eleve kiestek a támogatottak közül. A gyerekek után jár a gyes és a családi pótlék, de ez is jövedelemnek számít, ezért sok család eleve nem tekinthető rászorulónak.

Járhat a táborban élőknek a rendszeres létfenntartási támogatás, aminek összege maximum 28500 forint, de jellemzően 9000 és 15000 forint között alakul. Ehhez azonban a menekülteknek részt kell venniük a nekik meghirdetett magyarnyelv-kurzusok legalább 70 százalékán. A magyar nyelv oktatásának időszaka viszont ugyanakkor történik, mint amikor a menekülteknek állást és otthont is kellene keresniük. Ráadásul sokan traumatikus élmények után, családjukat hátrahagyva érkeznek az országba, ami szintén nehezíti a tanulást, a rendszer pedig erre egyáltalán nincs figyelemmel.

Zentai Lilla, a Menedék Egyesület szociális munkása szerint az egyik legtöbb problémát az információ rossz áramlása okozza. Bicskén például sokszor teremtenek munkalehetőséget a menekülteknek, ami önmagában ugyan jó dolog, ugyanakkor az abban részt vevők nem tudják, hogy ha emiatt hagynak ki túl sok magyarórát, akkor eleshetnek a támogatástól. Az UNHCR jelentése is kitér arra, hogy a nyelvórák minősége sokszor ingadozó, és sok menekült hagyja el úgy a tábort, hogy képtelen akár csak alapszinten is kommunikálni magyarul.

A menekültek nehezen juthatnak lakhatási támogatáshoz is. Ahhoz, hogy az állam hozzájáruljon a táborból kikerülők lakhatásához (ez legfeljebb havi 28500 forint), az kell, hogy a menekült bejelentett albérletet találjon, amiről számlát is kap. Ilyet még egy magyar állampolgár sem talál könnyen a hazai lakáspiacon, nem hogy egy hazájából elmenekült külföldi. Tovább lehetetleníti a helyzetet, hogy a lakhatási támogatáshoz az is kell, hogy a menekült papírokkal tudja bizonyítani, hogy képes megfizetni a lakbér támogatáson felüli részét. Ez elsősorban munkaszerződéssel lenne lehetséges, de ha valaki rendelkezne ilyennel, az azt is jelentené, hogy a rászorultsági összeghatár fölött keres, és ezért nem is jogosult a lakhatási támogatásra. Zentai elmondta, hogy az új törvényi szabályozás életbe lépése óta eltelt években nem találkozott még olyan menekülttel, aki ezt a támogatási formát igénybe tudta volna venni.

Haza nem mehetnek

Hasonló panaszokat fogalmaztak meg a tüntetésen részt vevő menekültek is. Ali Afganisztánból érkezett, hazájában szabó volt, Magyarországon képtelen munkát találni. Családjával egy évvel ezelőtt kerültek Bicskére. Bár a 12 hónap már letelt, a téli moratórium miatt csak márciusban kell távozniuk. Fogalma sincs, hová fognak továbbmenni. Tolmács segítségével mesélt a helyzetéről, mert bár járt magyarórákra, elmondása szerint sok tanárt csak az érdekelte, hogy az órák elején meglegyen a diákok aláírása a jelenléti íven. Voltak persze jó tanárai is, de velük sem tudott rendesen tanulni, állandóan családjáért aggódott. Mint mondta, megbánta, hogy Európába jött, de haza nem mehet. Úgy érzi, hogy rabszolgaként tekintenének rá, pedig ő dolgozni jött ide, és nem élelemért könyörögni.

A táborba érkezése után az orvosoktól nyugtatót kapott, azóta szedi. (Arra, hogy sok menekültet a magyarországi táborok személyzete szoktat rá a nyugtatókra, az UNHCR jelentése is külön kitért.) Mint mondta, éjszakánként nem tud aludni, arra gondol, hogy mi lesz a családjával, ha el hagyniuk a tábort.

A Blahán ragadt rá a magyar

A szintén Afganisztánból származó Hammadi 2010 óta él Magyarországon, kifejezetten jól beszél magyarul. Ő sem a táborban tanult meg, mint mesélte, a budapesti Blaha Lujza térre járt ki emberekkel beszélgetni, akkor ragadt rá. Még egy hónapot a tábor területén élhet, de pénzt már nem kap, letelt a támogatási időszaka. Próbálkozott munkát keresni más uniós országokban, de visszaküldték Magyarországra. Arra a kérdésre, hogy mit fog csinálni, ha ki kell jönnie a táborból, azt válaszolta: „ugyanazt, mint sok magyar ember is: az utcán fogok élni."

Volt olyan a tüntetésen, aki Sri Lankáról menekült családjával Európába. Egy évet töltöttek Bicskén, most Budapesten élnek. És bár lakásuk van, munkát képtelenek találni. A férfi elmondta, hogy éppen a napokban akarják kikapcsolni náluk a gázt, mivel képtelenek fizetni a számlát. Családja az uniós szabályozás csapdájába esett: Norvégiában, Svédországban és Franciaországban is van eleven, működő Sri Lanka-i közösség, ahol könnyedén kaphatna munkát. De mivel Magyarországon adta be menekültkérelmét, csak itt van esélye legálisan munkát vállalni. Itt viszont nem kell sehová, pedig szakács, emellett pedig üzletemberként és sofőrként is dolgozott otthon. Ha útra kelne, idő után visszaküldhetnék, akkor pedig attól a kevés támogatástól is elesnének, ami most jár nekik.

A skandálásokkal tarkított három órás tüntetés végén a menekültek által megfogalmazott panaszokat Ambrus Dániel, az Európai Bizottság magyarországi irodájának képviselője vette át. Mint fogalmazott, a panaszok tartalmát még nem ismeri, de az EB az ilyenkor szokásos eljárás keretében meg fogja vizsgálni az ügyet.