Eszter és Lili elfoglalta az egyetemet

„Vannak barátaim, akik nem értik, miért fontos ez. Egy művtöris barátnőm is csak akkor értette meg, hogy miért csináljuk ezt, amikor megtudta, hogy az ő szakját mennyire érintik a forráskivonások. Ide mégsem jött el” – meséli Lili, aki a kezdetek óta részt vesz az ELTE BTK épületében zajló teremfoglalásban. Első nap még senkit nem ismert, egy barátnőjét beszélte rá, hogy tartson vele, hogy ne legyen egyedül. Mostanra már sokakkal jóban vannak.

A blokád elmaradt

Február 11-én a Hallgatói Hálózat által szervezett vonulás ért váratlanul véget az egyetem épülete előtt, ekkor özönlött be több száz diák az ELTE BTK több előadótermébe. Bár a nap folyamán a diákok még mentek egy kört a városban, és több egyetemet is meglátogattak, végül a bölcsészkarra tértek vissza, és sokuk az éjszakát is ott töltötte. Ezzel kezdetét vette a foglalás, amit másnap még a hagyományos, külföldi mintáknak megfelelően gondoltak kivitelezni a diákok. Azaz az oktatás ellehetetlenítésével akarták elérni, hogy az egyetem összes hallgatóját bevonva blokádot terjesszenek ki az egész campusra, így tiltakozva a kormány felsőoktatáspolitikája ellen.

Ezt a kísérletüket azonban az egyetem diákjainak döntő többsége nem fogadta pozitívan. Erről beszélt nekünk Eszter is, aki a csütörtöki fórumot moderálta. Mint elmondta, a foglalás második hetére a kiindulópontjuk teljesen megváltozott. A február 11-ei tüntetés előtti hétvégén többen megnézték a Blokád című horvát filmet, ami az ottani egyetemfoglalásról szól. A decemberi tüntetések szervezőihez hasonlóan ez rájuk is óriási hatással volt, később innen merítették az ötleteik nagy részét. A foglalás egyik estéjén pedig a horvát megmozdulás egyik szervezője is a vendégük volt, ő is igyekezett tanácsokat adni.

Mindez azonban kevésnek bizonyult, a budapesti diákok többsége nem támogatta az órák megzavarását, és nem állt tömegesen a foglalók oldalára. Ezért módszert váltottak: spontán óramegzavarások helyett az oktatókkal előre megbeszélt időpontokban tűntek fel a kurzusokon és akkor foglalták össze röviden hogy mit és miért csinálnak. Elhagyták a blokád kifejezést, nagyobb hangsúly helyeztek a szakmai érvekre, és elkezdtek szabadegyetemi programokat szervezni.

Megszokták őket

Ezzel pedig fokozatosan konszolidálódott a jelenlétük. És míg az első bent töltött éjszaka utáni reggelen Dezső Tamás dékán próbálta meg elküldeni a foglalókat, később az egyetemvezetés részéről Fábri György rektorhelyettes ha nem is támogató, de legalábbis elismerő nyilatkozatokat adott közre. Lili szerint az idő nekik dolgozott: „Nem az történt, hogy ahogy telt az idő, egyre jobban pártoltak el tőlünk. A kitartásunk türelmet hozott, egyre jobban megértettek minket."

Fábri volt az, aki többször is felkereste a foglalókat, egyik este három és fél órán át tárgyalt velük. Végül pedig ő volt az, aki olyan ajánlatot tett le a tiltakozó diákok asztalára, amire nem tudtak nemet mondani.

Ehhez azonban az is kellett, hogy a diákok olyat vigyenek véghez, amire Magyarországon mostanában nem nagyon volt példa. Az elfoglalt teremben létrehozták egy működőképes hallgatói önszerveződés alapjait, közben pedig egy közösséget is teremtettek. Saját szabályokkal, feladatokkal és célokkal. Minden nap délután hatkor fórumot tartottak, amin aztán általában éjszakába nyúlóan vitatkoztak szakmai, operatív, közéleti kérdésekről. Közben pedig teljesen átformálták az elfoglalt termet és környékét: lett könyvtáruk és saját wifi-hálózatuk, molinókat festettek, hangszereket vittek be, lett helye az élelmiszernek, és miután egyik este ellopottak egyiküktől egy laptopot, biztonsági sarkot is csináltak.

Mindezt olyan diákok, akiknek többsége nem is ismerte egymást korábban. A decemberi tüntetések szervezői helyett ugyanis főleg olyanok vettek részt ennek a térnek az alakításában, akik korábban nem voltak tagjai diákmozgalmaknak. Erről mesélt Eszter is, aki amúgy az ELTE-n hallgat pszichológiát. Korábban is járt ugyan diáktüntetésekre, de sosem szervezőként. Első este, amikor beáramlottak az egyetemre, hajnalig maradt. Senkit nem ismert a szervezők közül, de másnap megint visszatért. Azóta pedig már háromszor aludt bent, csütörtökön éppen a negyedik éjszakájára készült. „Nagyon szomorú leszek, ha ebben a teremben már nem ez fog zajlani. De a közösség mindenképp meg fog maradni” – mondta.

Szerinte a fő probléma, hogy az egyetemi közösségi élet nagyon rossz Budapesten: szét vannak szórva a campusok a város területén, nincsenek közösségi helyek. Emellett pedig a progresszív oktatást hiányolja a magyar felsőoktatásból. Szabadegyetemi előadásaikkal ezt próbálták meg ellensúlyozni, csütörtök délután például egy hajléktalan beszélt arról, milyen szegényként az utcán élni Magyarországon. De volt még szó a nap folyamán a melegházasság kérdéséről, szombatra pedig a gyűlöletbeszédről szerveztek előadást. Ezek mind olyan témák, amik elvétve fordulnak elő az egyetem falai között.

Rólunk van szó

Volt azért olyan diák is, akit sikerült az órákat félbeszakítós módszerrel behozni a fórumra. Lili is így került ide. Ő jelenleg első éves magyar szakos, éppen órán ült, amikor hangoskodva berontott néhány diák, és közölték, hogy blokád van, az óra pedig véget ért, jöjjön mindenki a hallgatói fórumra. „Kérdezték, hogy ki tart velük. Leghátul ültem, éreztem, hogy szeretnék velük menni, de senki nem mozdult meg. A mellettem ülőket győzködtem arról, hogy itt rólunk van szó, jöjjenek ők is.” Már kezdett beletörődni, hogy ha senki nem tart vele, akkor a teremben fog maradni ő is, amikor elől felállt egy lány. Ekkor Lili is kiment a teremből. Mint később kiderült, lehet, hogy a végső lökést megadó lány nem is a fórumra távozott, többet ugyanis nem látta. Ő viszont ottragadt, azóta hétszer aludt bent.

Az első éjszaka utáni reggelen épp az ő órája lett volna az elfoglalt teremben. Nyugodt volt, úgy gondolta, hogy ha majd jön a többi diák a tanárral, akkor csatlakoznak ők is a fórumhoz. A tanár ehhez képest kisebb botrányt csinált, és több diákja is az óra megtartásához ragaszkodott. Lili meglepődött ezen. „Felmerült bennem, hogy hogyan fogok bejárni az óráira azok után, ahogy a jogaikért kiálló diákokkal szemben viselkedett." – mondta el a lány. Lili Eszterhez hasonlóan bejár az óráira, sokszor egyenesen az elfoglalt teremből indulnak el. Azt tapasztalták, hogy az egyetemfoglalás ritkán merül fel témaként az ELTE diákjai között.

Pénteken mi is úgy találtuk,hogy a hallgatók tudnak ugyan a foglalásról, de nem mozgatja meg őket. Az elfoglalt terem kiesik a mindennapi forgalomból, mivel a tanulmányi irodával van egy szinten, ide pedig szorgalmi időszakban nem járnak sokat a diákok. Két történelem szakos hallgató diák például arról beszélt, hogy elviekben ugyan támogatják a foglalást, de meglátogatni nem tervezik. Az első nap bemutatott hangos vonulást kifejezetten visszatetszőnek találták, de azóta jártak a foglalók az egyik órájukon, akkor lehetett velük értelmesen beszélgetni. Egy kommunikáció szakos lány is azt mondta, hogy a céljaikkal egyetért, de ő bent volt első nap a fórumon, és azt nagyon parttalannak találta.

Csak elsőre kényelmetlen

Bár tömegesen nem sikerült bevonni az egyetemistákat, a szervezők elmondása szerint azért mindennap tűntek fel új hallgatók is a teremben, százan általában minden fórumon voltak és egy jelentős részük éjszakára is ott maradt. Ráadásul úgy, hogy a foglalók folyamatosan cserélődtek, kevesen aludtak bent sorozatosan minden éjjel. Az alvás elmondásuk szerint csak az első éjszakákon volt kényelmetlen, utána szereztek hálózsákokat és polifoamokat. Legtöbben a padok között, a földön aludtak. Néha átjártak más termekbe is aludni, de azokba nagyon korán járnak a takarítók, ezért a többség az elfoglalt előadót választotta inkább. Bevásárolni rendszerint esténként jártak, gyakran kaptak kisebb felajánlásokat és ajándékokat szimpatizánsoktól is.

A hétvégén voltak benn a legtöbben, pedig akkor nem volt fűtés, és a mellettük lévő épületbe, ahova aludni szoktak járni, még áram sem. Mint mesélték, a teljesen üres és sötét épületből is megpróbáltak valami jót kihozni, aznap éjjel zombis kergetőzést játszottak, amiben a fogónak lassan haladva, hörgésekkel kellett jeleznie, hogy érkezik. A többi este azonban általában a közös teremben ér véget, a fórum éjszakai befejezése után még órákig beszélgetnek ott, sokan filmeznek közösen, de társasjátékokat is vittek már be. Többször szerveztek koncerteket is, ezekre olyan zenekarok jöttek, akik egyetértenek a céljaikkal. Fellépett többek között a Kistehén zenekar és a (halál;orgazmus) is.

Az első héten folyamatosan szerveztek őrséget, egyrészt hogy nehogy rájuk zárják a kapukat, másrészt hogy kiszúrják a provokátorokat. Főleg az őrködés közben ismerkedett meg sokakkal István, a természettudományi kar hallgatója. Többiekhez hasonlóan ő sem ismert innen senkit korábban. „Első pár napban nem is találtam a helyem, de aztán a közös munka során sokakkal jóba lettem. Biztos vagyok benne, hogy tartós barátságok is születnek ebből."  Csütörtökön már nyolcadszor készült az egyetemen aludni.

Szerinte a legfontosabb, hogy itt mindenki nyitott a párbeszédre. Az ultrák látogatása utáni egyik éjjelen is éppen őrködött, amikor két rövid hajú, fekete kabátos fiatal tűnt fel az éjszaka közepén az egyetem bejáratánál. Elsőnek azt hitték, hogy miattuk jöttek ide, de kiderült, hogy a két srác csak a közelben kocsmázott, és azért sétáltak át az egyetemhez hajnalban, mert az egyikük kedvenc első világháborús emlékműve itt áll az udvaron. Végül több mint egy órát beszélgettek velük, oktatáról és politikáról, és bár bőven akadt, amiben nem értettek egyet, mégis tudtak normálisan beszélgetni. Utána a két srác tovább indult a Ráday utcába, mert ott van az egyiküknek a második kedvenc világháborús emlékműve.

A rendőrség nem hiányzott

Azt több résztvevő is megerősítette, hogy a foglalásnak lendületet adott, hogy többször próbálták megzavarni őket. Előbb az ultrák, aztán a HÖK-ös feljelentés, majd pedig kormánypárti fiatalok puccskísérlete után is több új hallgató tűnt fel a teremben. Az egyedüli tényleg zavaró esemény a Nemzeti Nyomozóiroda megjelenése volt. A foglaló diákokat amúgy támogató szüleik is ekkor ijedtek meg először, erről Lili mellett István is mesélt. Bár szüleik tudják, hogy benn vannak az egyetemen és kezdetben örültek is neki, ekkor elkezdtek aggódni, nehogy valami bajba keveredjenek. Istvánt azóta naponta hívja a családja, hogy inkább menjen haza.

A termet foglaló diákokra is átragadt az aggodalom, csütörtökön az egyik diák már a fórum megkezdése előtt megmutatta, aznap kiről gondolják, hogy beépített civil ruhás nyomozó. A harmincas férfi egyedül ült az egyik sor szélén, a diákoknak állítólag korábban azt mondta, hogy tanár volt, azért jött el a fórumra. Többet viszont nem volt hajlandó elárulni magáról, ez tette gyanússá. Mindenesetre ha rendőr volt, élete egyik legeseménytelenebb műszakját tudhatta aznap maga mögött. A hallgatók ugyanis arról vitatkoztak hosszú órákon keresztül, hogy milyen feltételek mellett fogadják el a másnap este érkező Fábri rektorhelyettes ajánlatát.

A fórum 11 nap után már nagyon gördülékenyen működött: a teremben mindenki használja a kézjeleket, többféle hozzászólási mód is van, ezek különféle időkerettel járnak. Minden felmerülő kérdésről szavaznak, ami nagyon meglassítja a döntéshozatalt, viszont a végén mindig átbeszélt, mindenki által elfogadott döntésekkel tudnak felállni. Az egyik lány arról mesélt, hogy annyira megszokta már a kézjelek használatát, hogy gyakran magánbeszélgetései során is azon kapja magát, hogy kezével akarja jelezni egyetértését.

Sokat segített a HÖK

Abban, hogy a rektorhelyettes ennyire nagyvonalú ajánlattal lepte meg a foglalókat, nagy segítséget nyújtott a listázási botrányba keveredett HÖK is. Az intézmény egyik oktatója, Hammer Ferenc már a csütörtök esti fórumon arról beszélt, hogy a tanárok között elterjedt vélekedés, hogy azért alakulhatott ki ez a helyzet a HÖK-kel, mert sok diák csak ilyen közösséget talált magának az egyetemen. Az oktató szerint "az egyetemnek ezért most az a feladata, hogy képes legyen másmilyen közösségi élményt is nyújtani az ide járó diákoknak. Ehhez pedig a legjobb példa éppen itt zajlik, ebben a teremben” – zárta Hammer.

Másnap este a rektorhelyettes is arról beszélt, hogy "megrendítő ütést kapott a hallgatói önkormányzatba vetett bizalom", ezért felmerült, hogy az egész rendszert meg kéne változtatni. Ehhez pedig a termet foglaló diákok segítségét is kérte Fábri. A diákoknak hozott ajánlata így nem csak a fórumozáshoz szabad teremhasználatot és saját irodát tartalmazott, de elismerte önszerveződési jogukat és lehetőséget adott nekik, hogy alakítsanak a törvényileg szabályzott képviseleti rendszeren is. E mellett pedig egy a rektorral közösen tartandó hallgatói fórum összehívására is ígéretet tett.

Bár a teremfoglalás arra nem volt alkalmas, hogy a kormányzati lépésekkel szembeni követeléseiknek érvényt szerezzenek, a diákok azt mégis elérték, hogy az ország legnagyobb egyetemén esélyük lesz egy átláthatóbb képviseleti rendszerre. Ez pedig több foglaló szerint is precedenst teremthet. Fábri György arra figyelmeztette a hallgatókat, hogy ahhoz, hogy az önszerveződésük megvalósuljon és tartóssá váljon, olyan elemek kellenek, amik nem emelhetőek át sem Zágrábból, sem Párizsból. Ezt csak rengeteg munkával és energiával lehet megvalósítani.

A hallgatók végül egyhangúlag fogadták el a rektorhelyettes ajánlatát és vállalták azt is, hogy hétfő délelőttig kidolgozzák, pontosan milyen terekre is lenne szükségük. Miután az egyetem vezetősége a paramétereknek megfelelően felajánlja majd azokat nekik, várhatóan véget is ér az első magyar egyetemfoglalás. A közel két órás tárgyalás után a rektorhelyettes kérdésünkre azt mondta, úgy érzi, egy értelmes megbeszélésen van túl. Szerinte közös szándékuk volt abban, hogy a hallgatói aktivitás pozitív energiáit legális keretek közé tereljék, ebben állapodtak meg az este folyamán. Arra kérdésre, hogy nem zavarja-e, hogy a részletek kitalálásáig a diákok a hétvégén is az egyetem területén maradnak, Fábri azt válaszolta, hogy ittlétükkel eddig sem okoztak sok gondot, és csak reméli, hogy nem fognak megfázni.

Péntek éjfél után kevéssel már csak körülbelül húsz diák volt az egyetem előadójában. Lili szerint a neheze csak most jön: „Elégedett vagyok a megállapodással, mert így azokat is be tudjuk majd vonni, akiket eddig az zavart, hogy ez illegális volt. Csak nem szabad azt gondolnunk, hogy ezzel vége, épp most kell majd még erősebbnek lennünk." Azzal mindannyian egyetértettek, hogy folytatniuk kell, amit elkezdtek. Úgy látják, hogy bár egy egyetemen sikerült jó irányba lendíteni a dolgokat, a felsőoktatás területén még a legtöbb követelésük aktuális, ezért márciusra újabb tüntetést terveznek.