Kerényi Imre a fáraó megbízására dolgozik

Sajtótájékoztatóra menni nagyjából annyira izgalmas dolog, mint felszállni a villamosra: jöhetnek váratlan fordulatok, de az azért biztos, hogy a közeljövőben eljutunk a célállomásra. Nem így van Kerényi Imre sajtótájékoztatóival, amelyek inkább olyanok, mint amikor a vezetőfülkében egy be-LSD-zett táltos ül, és azt duruzsolja a mikrofonba, hogy az igazi utazáshoz nem sínek kellenek, hanem szenvedélyes misztériumjáték, UV-színekben világító kellékekkel.

Hiába szervezték tehát Kerényi szerdai eseményét a Parlamentbe, hiába volt a téma hét darab változó érdekességű könyv, azon kaptam magam, hogy egy furcsa szerepjáték mélyén ülök, miközben a gomolygó ködökben jók harcolnak a gonoszokkal. Itt senki nem lehet semleges, mindenkinek szerepe van, de a legfelsőbb hatalom mindent lát, és a végén úgyis lecsap a rosszakra.

A Centrális Erőtér szeret enni is

Pedig a bejelentés elintézhető lett volna néhány szikár mondattal is. Orbán Viktor adott Kerényinek 300 millió forintot, amiből a megbízott megjelentet 24 könyvet, és szobrokat emel olyan történelmi alakoknak, akik reményeik szerint majd tudatosítják a nemzetben, mekkora sérelem volt Trianon.

A tájékoztató elején elhangzott azonban a tételmondat, és bizseregni kezdett a tarkóm: „A Nemzeti Könyvtár a centrális politikai erőtér ajánlata hívei és leendő hívei számára.” Többről van tehát szó, mint állami pénzen kiadott könyvekről: erőterek szellemi lényege manifesztálódik előttünk. Igaz, nem misztikusan vibráló kötetek formájában, mert a Nemzeti Könyvtár kötetei inkább olyanok, mintha egy Jókai-regényből készült tévéfilmhez készültek volna díszletnek.

A kultúrvezér vastag, bordó könyveket mutat fel, a gerincükön koronás címerrel, piros-fehér-zöld szalagimitációval, és régies betűtípussal. A polcon nézve inkább törvénykönyveknek tűnnek, amely hatáshoz hozzájárul, hogy a szöveget nagy betűkkel nyomtatták, így minden kötet vastag, mint egy rómaijog-tankönyv.

A misztikumot fokozza, hogy a jelek szerint a Centrális Erőtér, ha kultúráról van szó, leginkább a kincses kalendáriumért rajong: olyan olvasmányért, amiben van kis irodalom, történelmi érdekességek, recept és mese. A most megjelent hét kötetben találhatunk tehát irodalmat (Karinthy Frigyes három kisregénye, egy könyvben), történelmet (Esterházy János élete), nosztalgia+utazást (reformkori útirajzok), mesét (székely népmesék), kalandregényt (Jelky András kalandjai), ünnepeket (Magyar Húsvét), és mivel a Centrális Erőtér szeret enni, szakácskönyvet is (Magyar konyha). A következő eresztésben vélhetőleg nemzeti rejtvény és ősmagyar horoszkóp is lesz.

A Centrális Erőtér azonban nem elégszik meg a papírral, a kő és a fém dimenziójában burjánzik tovább. A nemzeti lényeg Kerényi segítségével szobrokban és emléktáblákban is megnyilvánul. Állami pénzen emlékezünk tehát Tormay Cecile-re, „aki ellen felszólalt a ballib – mesélte Kerényi – de nem irodalmi munkássága, hanem a politikai működése miatt. Amit viszont el kell fogadnia a baloldalnak.” A baloldalnak azt kell elfogadnia, hogy az írónő a húszas-harmincas években a zsidó világ-összeesküvésről, a zsidó elnyomásról hadovált műveiben, és azzal dicsekedett, hogy előbb volt fasiszta, mint Mussolini. Az elfogadás egyébként már csak azért is kötelező, mert Kerényi a támogatásból már tavaly felújíttatta az írónő emléktáblával ellátott házát.

A megemlékezésre érdemesek listája amúgy olyan vegyes, mint a könyvsorozat: hamarosan szobrot kap Esterházy János, Bethlen István, Kós Károly és Bánffy Miklós is.

Orbán Viktor, a fáraó

A Nemzeti Könyvtár ügye annyira holisztikus, hogy felesleges szépelgés a sajtószabadságról beszélni, vallja Kerényi. Bejelentette ugyanis, hogy a projekt keretében hamarosan cikket jelentet meg Esterházy alakjáról a Demokrata, majd a Heti Válasz, és öt televíziós műsort készít a magyar tévé is.

Utólag érzem, hogy szűkkeblűség volt azon problémázni, hogy a fenti újságok elvileg függetlenek, és nem arról írnak cikket, amiről a miniszterelnök megbízottja megrendeli, hanem találnak maguknak témát, és ha érdekes, cikkeznek róla. Ugyanígy értelmetlen gondolkodni, hogy a szintén független szerkesztőséggel működő köztévét miként utasíthatja Kerényi öt műsor elkészítésére.

Mégis odaléptem a miniszterelnöki kultúrvezérhez és megkérdeztem.

Miért van szükség arra, hogy az állam adjon ki könyveket? Nem szokatlan dolog, hogy az állam nem a közigazgatással foglalkozik, vagy törvényeket hoz, hanem könyvkiadóként működik?

A 61 éven át uralkodó bal liberális kánonnal szemben most a nemzeti oldal kánonját kell megerősíteni. Ezért van szükség állami segítségre.

De ezek a könyvek megvásárolhatók könyvesboltokban, vagy ha nem, akkor amennyiben van rá kereslet, előbb-utóbb úgyis kiadják azokat. Vannak erre szakosodott cégek.

Minden jelentős politikai rendszer igyekezett megfogalmazni önmagát épületekben, lapok alapításában, most televízió alapításában. A politikai rendszereknek igényük van, hogy hirdessék magukat. Ezt nem vállalhatja át egy kiadó.

Tehát nem műfajidegen, hogy a miniszterelnök könyvterjesztéssel bízza meg Önt?

Hát a fáraó mit csinált? Ő is egyfolytában médiázott, minden templom az ő értékrendjét hirdette. Most ugyanígy van.

Köszönöm a beszélgetést.