Pandora, Gabriella
6 °C
15 °C

15 ember a nép ellen, mehet-e

2013.03.11. 17:19
Vonzó az a kormányzati érv, hogy hadd alkothasson a nép által választott kormány olyan törvényeket, amilyeneket csak akar, pláne ha ezt a többség is támogatja. Mégis, a Demokrácia és Dilemma Intézet szerint ez a logika az önkény irányába visz.

A mostani alkotmánymódosítás körüli vita többről szól, mint amit konkrét paragrafusok előírnak benne. És miközben Orbán Viktor napirend előtti felszólalásában semmit sem szólt konkrétan az alkotmánymódosításról, mégis érdemben hozzászólt ahhoz a vitához, aminek kiindulópontja az alkotmánymódosítás. Elmondta, hogy a bíróságok nem diktálhatnak a kormánytöbbségnek.

A Demokrácia és Dilemma Intézet szerint ugyanis a vita lényege az, hogy érdemes-e bíbelődni korlátokkal. Az ember kinőheti-e a teret, amiben van?

Olyan dolgok is bekerülnek most az alkotmányba, amit korábban az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek talált, illetve világosan bekerül az alkotmányba, hogy az Alkotmánybíróság magát az alkotmányt nem vizsgálhatja.

Orbán Viktor decemberben már beszélt arról, hogy miért helyes beletenni olyat az alkotmányba, ami alkotmányellenesnek bizonyult: (ekkor konkrétan a hajléktalanok kitiltásáról volt szó)

„Életszerűtlennek tartom az Alkotmánybíróság döntését, de köteles vagyok tiszteletben tartani. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy rossz szabály. Következésképpen, szeretném megváltoztatni. Először szeretném megtudni, hogy csak én gondolom-e ezt így, vagy még sokan vannak ebben az országban. Ugyanis nemcsak kisebbség, hanem többség is létezik, az ő véleményük is nyom a latban. Ezért nemzeti konzultációt fogok indítani a megyei jogú városokban, hogy kikérjem az ott lakó emberek véleményét, hogy mit szeretnének ezzel a kérdéssel tenni. És ha az, amit ők tenni szeretnének, eltér attól, mint amit az Alkotmánybíróság helyesnek tart, akkor olyan alkotmányos szabályokat fogunk ide beterjeszteni, amelyek jogszerűen lehetővé teszik, hogy a többség akarata ebben a kérdésben érvényesüljön.”

Pont így is tett a miniszterelnök, éppen most hétfőn kerül az alkotmányba, hogy az önkormányzatok megtilthatják a hajléktalanoknak, hogy közterületen hajléktalankodjanak. Nem mintha ez lenne a legizgalmasabb része a hétfői módosításoknak, viszont éppen a fenti idézet miatt itt mutatható be a legjobban a mostani folyamat: nem lehet határt szabni a törvényalkotási étvágynak.

És pont erről szólt Orbán Viktor hétfői napirend előtti felszólalása is. Igaz, hogy nem az alkotmánymódosításról szólt, hanem a rezsicsökkentésről, de az üzenet lényege ugyanez volt: ha a bíróság nem engedi a rezsicsökkentést, akkor majd hoz új törvényt a parlament, hogy muszáj legyen kikényszeríteni a kormányzati akaratot. Az érv ugyanaz volt, mint decemberben: a magyar nép ezt akarja, tehát így is lesz. Akármit is mond az Alkotmánybíróság vagy egy másik bíróság.

Gombhoz a kabátot?

Orbán Viktor érvelésében van sok vonzó elem. Miért kellene olyan szabályok szerint élnünk, amelyek kényelmetlenek, ha a többség másképpen szeretne élni?

Fogadjuk el egy pillanatra, hogy a röghöz kötés, a hajléktalanok kitiltásának lehetősége vagy éppen a rezsicsökkentés a magyar nép túlnyomó többségének akaratával pontosan egybevág. Lehet, hogy tényleg így van. Ráadásul a döntést ezekről a nép által megválasztott képviselők többsége hozta. Miért kellene egy bírónak vagy akár 15 bírónak (ennyi tagja van most az Alkotmánybíróságnak) felülbírálnia a nép akaratát? Vagy akár a nép által választott vezetők akaratát? Szabadok vagyunk, értünk vannak a törvények, nem pedig mi vagyunk a törvényekért, és ez bizony fontos érv a mostani kormányzati logika mellett.

Ugyanígy logikusnak tűnik az az érvelés is, hogyha az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy az alkotmánnyal összeilleszthető-e a többi törvény, akkor magát az alkotmányt ne vizsgálhassa, hiszen az a kotta, amiből énekelnie kell. Ha már abba is beleszólhat, akkor lassan ez a 15 idős jogász átveszi a hatalmat, és aztán mi marad a népnek?

Mi akkor a baj?

Miért aggódik az USA kormányától az Európai Unióig annyi mindenki a mostani alkotmánymódosítás miatt, ha az minimum közvetetten a magyar nép akaratát tükrözi? Mert a fenti elvek alapján aki éppen hatalmat szerez, az bármit megtehet. És ez a logika irritálja a polgári demokratikus rendszerek elkötelezettjeit.

A „többség akarata” ugyanis valójában megfoghatatlan és értelmezhetetlen. Egyrészt ez az akarat folyton változhat, hogy csak a legegyszerűbb példát mondjuk, néha az egyik párt nyeri a választásokat, néha pedig egy másik. Másrészt vékony jég az egyetemes igazságosságba vetett hittel harcolni minden létező keret ellen. Mert az önkény éppen ezen a módon tud utat törni magának egy demokratikus rendszerbe. Az összes demokráciába épített korlát azért van, hogy az önkény lehetőségét formálisan is lezárja.

Attól, hogy ezen korlátok egyike vagy másika ledől, még nem lesz önkény. De e korlátok döntögetése már az önkényuralom egyik jellegzetessége. Ha az alkotmánybíróság döntését felül lehet írni azzal, hogy az alkotmányba teszik a megsemmisített törvényt, akkor maga az intézmény válik sóhivatallá, akár be is zárhatnák, ezentúl minek van.

Ha a bírósági döntésekre a törvények megváltoztatása a válasz, akkor a bíróságokat is be lehet zárni, és élhetnénk rendeletek alapján, amelyeket a többségi igazság nevében kormányzók vezetnek be. A fő probléma, hogy a kormánytöbbség hétfői akarata ezt az utat jelölte ki.

A korlátok nem öncélúak

A demokratikus rendszerek pont azért bonyolultak, hogy ne alakulhasson belőlük önkény. A hatalmi ágak 18. században megfogalmazott szétválasztásának elve is éppen e felismerésből táplálkozott, és a mai napig ez a polgári demokráciák alapja.

Egyáltalán nem biztos, hogy ez a leghatékonyabb út, különösen olyankor nem hatékony, amikor nagyon vitatott intézkedéseket kell átvinni nagyon sürgős helyzetben. Viszont éppen ez a bonyolultság a biztosíték arra, hogy a hatékonyság nevében se lehessen senki sem annyira erős, hogy egyszer csak minden erő nála marad. Ha ugyanis minden erő egy helyen van, akkor az már maga az önkény. Lehet azt persze szép dolgokra is használni (a felvilágosult abszolutizmus uralkodói mennyit tettek a közoktatásért! Micsoda autópályák épültek diktátorok idején!). Ám mégiscsak azt mutatta a történelem, hogy ahol a szabadságot önkény korlátozta, ott előbb-utóbb patakokban folyni kezdett a vér. Az önkény édestestvére ugyanis a terror: mint fény és az árnyék, kénytelenek mindig együtt maradni.

Az önkényt azért kell egyértelmű korlátokkal akadályozni, mert az ember esendő, és akár a pokolba vezető legjobb szándékkal kikövezett úton is el lehet jutni hozzá. Az igazságosságba vetett hit által is, a hatékonyság bűvöletében is.

A világ talán legstabilabb demokráciája az USA-ban működik. Jó 150 éve nem is volt háború a kontinensnyi ország földjén. A kötelező egészségbiztosítás bevezetését az 1940-es évek óta akarják a demokraták. Úgy néz ki, hogy 2020-ra élesedhet maradéktalanul a rendszer, és ehhez többek között egy olyan 2012-es bírósági ítélet kellett (a kvázi alkotmánybíróságként működő Supreme Court részéről) ahol egyetlen bíró szavazata mentette meg a  törvényt. Hiába tűnik a világ legerősebb emberének az USA elnöke, az ottani demokráciában annyi fék és ellensúly van (az örökké változó összetételű szenátus miatt, mert nem magától értetődő a kormány többsége a parlament két házában, mert a tagállamoknak saját törvényeik lehetnek, a Supreme Court miatt stb.), hogy pártokon átívelő konszenzus nélkül nagy változásokat jó néhány évtizedenként egyszer lehet bevezetni, és akkor is csak jó lassan mennek át a dolgok.

Nem véletlenül ennyire elképesztően bonyolult az EU törvényhozása. A tagállamok között és az EP-frakció között is konszenzus kell ahhoz, hogy történjen érdemi előrelépés. A mostani biztosok közül egy csomót még olyan kormány delegált Brüsszelbe, amelyik otthon már rég megbukott. Van hogy ez úgy lelassítja a munkát, hogy felmerülhet, egy vidéki kócerájt sem lehet így elvezetni. Ugyanakkor biztosítva van, hogy egyetlen tagállam se vehesse át a hatalmat a többi felett, egyetlen politikai irány se legyen egyeduralkodó. Még akkor se, ha rövid távon akár hasznos is lehetne, ha valaki végre világosan megmondaná, holnaptól mi legyen.

Ami a 15 bírón múlik

A hétfői alkotmánymódosításnak nem az a fő tétje, hogy Érd város önkormányzata kitilthatja-e területéről a hajléktalanokat. Hanem az, hogy az önkény korlátait éppen elbontja a hatalom. Nem az éppen hivatalt viselő 15 alkotmánybíró meggyengülése a fő baj, az is lehet, hogy többségük úgyis hülye. Az is lehet, hogy a magyar nép valamiért mindig olyan okos embereket választ majd, akiknek semmi szükségük nem lesz soha alkotmánybíróságra.

A lényeg az, hogy az elv, amiből most éppen gyakorlat lett, az önkény előtt nyit ajtót.

És abban igaza van minden bizonnyal Orbán Viktornak, hogy sokkal több embert érdekel a rezsicsökkentés, mint az Alkotmánybíróság jogköre. Bulgáriában is az áramár emelkedése vezetett a minap kormánybuktató tüntetésekhez, és ahogy a régi mondás tartja, testületnek még sosem állítottak szobrot.

Viszont az önkénnyel kacérkodni annyira 20. századi tempó. Miközben itt ülünk, és „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra”. (Az idézet részlet az Alaptörvény Preambulumából.)