Mégsem telepíti ki a kormány a halászokat

Nyílt napot tartottak a Parlamentben a horgászat és a halászat szabályozásáról, mert mindjárt benyújtják a Parlamentnek a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény tervezetét. Ott volt mindenki, aki Magyarországon meg tud különböztetni egy pontyot egy kereszténydemokratától.

Küzdelem a halakért

Az alaphelyzet az, hogy a horgászok régóta szeretnék elérni a halászat teljes betiltását a természetes vizeken. Én horgászként elfogult vagyok az ügyben, de a dologban tényleg van logika, bár az ellenségeskedés egyik oka a sima halirigység.

De egyetlen halász a Duna vagy a Tisza harminc-ötven kilométeres szakaszán képes tönkretenni a teljes halállományt és akár több ezer horgász szórakozását. A halak ugyanis jellemzően nem a fő mederben, hanem a mellékágakban ívnak, amikből kevés van. Ha ezeknek a bejáratát a hálókkal elrekesztik, és kifogják a szexelni indulókat, nem születik több hal, ennyire egyszerűen megy ez.

A vadvízi halak nagy része ugyanakkor – a harcsát és a süllőt kivéve – kereskedelmi szempontból nem különösebben menő, így a folyók tönkretételének különösebb értelme sincsen, mert jellemzően egy-kétszáz forintért vagy néhány marmonkanna borért adják el svarcban a környékbelieknek azokat a keszegféléket, márnákat, balinokat, amikkel a horgászok, a madarak és a vidrák pompásan ellennének. A Duna-kanyarban ismerek egy helyet, ahol a halász a 2-3 kilós dévérkeszegeket tavasszal disznóhizlalásra árusítja a helyieknek.

Mivel a horgászok sokkal többet költenek, mint amennyit a halászok adóznak, plusz ha sokan jártak egy környékre, abból – ellentétben a halászokkal – a helyieknek gazdasági hasznuk is van, a lobbi elvben nem tűnik reménytelennek, de eddig mégsem történt sok. Szerintem leginkább azért, mert a halászat egy ősi, már a Bibliában is bőven szerepelő foglalkozás, és ki vállalná szívesen, hogy név szerint ő szüntette meg egy országban azt, amiről még Jézus is annyit beszélt. Csakhogy amióta szabályozták a folyókat, a vadvízi halászat ősi, romantikus mesterségből idegen testté változott.

Mégsem lesz deportálás

Áder köztársasági elnök azzal nyitotta meg a vitanapot, hogy az igazi front nem horgász és halász, hanem szabálykövető és rapsic között húzódik,(az utóbbi a törvénytelen eszközöket használó halorzókat jelenti.) vagyis azonnal világos lett, hogy hiába lehet még módosító indítványokat benyújtani a törvényjavaslathoz, a halászat halastavakra száműzéséből ezúttal sem lesz semmi. Áder egy horgász levelét is felolvasta, aki felsorolta a magyar vizeken tapasztalható legszembeötlőbb problémákat, a pusztító kormoránoktól a gyenge ellenőrzésen át a halászokig. Az elnök azt szeretné, ha a szabálytalan halász- és horgászeszközöket, adott esetben a csónakot is el lehessen kobozni. Később kiderült, hogy ez már most szerepel a törvényjavaslat szövegében.

Bánki Erik EP-képviselő arról mesélt, hogy a vadonatúj európai halászati irányelvek szerint nagy viták után mégis támogatják az édesvízi halászatot is, így a következő 7 évben 4,5 milliárd euró forrásért indulhatnak pályázati harcba a magyar halászok és haltenyésztők. Bánki szerint pecások és halászok meg tudnak élni egymás mellett, de a magyar törvénytervezet főleg a horgászok érdekeit képviseli.

Az élőhelyeket és a halakat védenék

Bardócz Tamásnak, a VM erdészeti, halászati és vadászati főosztályvezetőjének – aki írta – tetszik a törvényszöveg, ami jó hír ebben az önemésztéstől hangos országban. Ő arról beszélt, hogy az új törvény az eddigitől gyökeresen eltérő logika szerint szabályozza azt, hogy részeg férfiak egy kicsit jól érezhessék magukat a természetben (bár nem pont így fogalmazta meg). Az új koncepció az, hogy védjük meg az élőhelyeket, ezáltal védjük meg a halakat, végül a törvény a hasznosítást is szabályozza.

A lényeg úgyis az, hogy több hal legyen. Hogyan érjük ezt el? – kérdezte a főosztályvezető, de sajnos nem azt kérte az egybegyűltektől, hogy ívjunk rá süllőikrákra, pedig velem erről is tárgyalhatott volna, hanem a törvény megoldási módjait sorolta fel. Ezek a fogás mennyiségének korlátozása, több kíméleti terület kijelölése, hatékonyabb halőrzés, illetve a fogáshoz használt eszközök elkobzása.

Az eddigi halászati jogot átkeresztelik halgazdálkodási jogra, és kiterjesztik minden olyan vízre, ahol a hal megél, így nemsokára az ártéri kubikgödrök sem lesznek gazdátlanok Mármint elméletileg, mert a gyakorlatban ez csak akkor jelentene bármit is, ha őriznék is őket.

Legális hallal kell küzdeni az illegális hal ellen – mondta ki Bardócz, én meg elképzeltem Dévérkeszeg Kapitányt, ahogy egy villámgyors farokütéssel móresre tanítja a számla nélküli lesőharcsát. Sajnos kiderült, hogy Bardócz nem erre, hanem az úgynevezett fogási tanúsítványra gondolt, ami nélkül nem lehet majd halat árusítani. Kiderült, hogy a kormány álma az új tipusú halászat, ahol az ujpéteriánus halászok nem a hipermarketek pultjainak halásznak óriási mennyiségben, hanem helyi éttermeknek adják el a tógazdaságinál jóval drágább, elit vadvízi halat.

Aki járt már vízparton, az pontosan tudja, hogy tökmindegy a tanúsítvány, ha nincs szigorú ellenőrzés: aki úgyis egész nap kint van a folyón, és megfelelő eszközök vannak a birtokában, úgyis csalni fog, és kihálóz mindent, amit elbír a csónak. Az ellenőrzést a tervezet például társadalmi halőrökkel oldaná meg, akik fejlett igazságérzetű horgászok lennének, és egy vizsga letétele után csökkentett halőri jogosítványokat kapnának. A korszerűség jegyében a törvény segítené a területi engedélyek online értékesítését.

Nem tiltják ki, de ügyesen kiszorítják a halászokat

A harmadik előadó, Urbányi Béla halgazdálkodási tanszékvezető halász-horgász-párbeszédet és hasonlókat emlegetett, így a beszéde alatt csaliférgeket rajzolgattam, aztán a szünetben sikerült elkapnom Ádert, akitől egyből azt kérdeztem, hogy szíve szerint eltüntetné-e  halászokat a természetes vizekről. Ezt persze nem mondta meg ebben a formában, de cserébe elmagyarázta, hogy miről szól igazából a törvény.

Hát arról, hogy bár hagyományőrzésből nem tiltják be a dolgot, a természetes vízi halászatot nagyon limitált keretek közé szorítják. Részben a törvénnyel, de főként a végrehajtási rendeleteivel. Ugyanis ezekben lesz konkrétan leírva, hogy hol lesznek a kíméleti területek, hogy ezeken mikor nem szabad halászni, és amikor mégis, akkor milyen eszköz engedélyezett. A nagy teljesítményű, modern halászeszközöket például ki kell tiltani természetes vizekről, a halzsákmány nagy része úgysem ilyen területekről származik – melegedett bele Áder annyira, hogy ilyen szenvedélyesnek én még nem is láttam.

De a halászokat nemcsak korlátozásokkal szorítják ki, hanem emellett egy új, csábító csalit is belebegtetnek nekik, hogy mozduljanak el a halastavak felé. Ez a csali a uniós támogatás. "Nem kell majd a természetes vizeken matatniuk, mert egyszerűen nem éri majd meg"– magyarázta a köztársasági elnök.

Szóval a legkínosabb nevű férfifoglalkozás űzői, a kisszerszámos halászok maradhatnak, a rendszer pedig korlátozásokkal, ellenőrzésekkel és EU-pénzzel próbálja elérni, hogy maradjon hal a magyar vizekben. A nyílt nap általam meghallgatott hozzászólásaiban az ellenőrzésről esett a legkevesebb szó, pedig ez az, ami egy-két éven belül is látványos eredményeket tud hozni, mint a Tisza-tavon is történt, úgyhogy a javaslat vitája közben majd erre fogok a leginkább figyelni.