Kibeszélik magukból a lebajnaizást

Hecceli-e még Bajnai Gordon, vagy az Együtt2014 vezetője hallgatott Kocsis Mátéra, a Fidesz kommunikációs igazgatójára, és felhagyott az ön, meg a többi székházfoglaló további bujtogatásával?

Bajnai Gordonnak semmi köze nincs, és nem is volt a székházfoglaláshoz. Azt hiszem, hogy a foglalás résztvevőinek túlnyomó többsége ellenzékben volt már 2010 előtt is, én biztosan. Az akcióban többek között az volt a szép, hogy nagyon sokféle háttérrel rendelkező ember tudott benne együttműködni. Olyanok is, akiknek az a meggyőződése, hogy Bajnai is elmehet a fenébe, és olyanok is, akik egyébként talán egyet is értenek ezzel, de ennek ellenére azt gondolják, hogy az Orbán-rezsim mielőbbi leváltása érdekében széleskörű ellenzéki együttműködésre van szükség. De ettől még nem válik senki „Bajnai emberévé”, ahogy azt a Fidesz hangoztatja. A Lendvay utcai tiltakozásunk nem a 2014-es választásokról szólt, hanem az Alaptörvény negyedik módosításáról.

Ilyen részletekbe menően megbeszélték az akciók résztvevői, hogy milyen politikai nézeteket vallanak?

Arról, hogy ki mit gondol Bajnairól vagy más pártokról, a székházfoglalás előtt nem beszélgettünk. Az Alaptörvény negyedik módosításáról volt szó, az alkotmányos demokrácia felszámolásáról, illetve a polgári engedetlenség filozófiájáról. Komolyan megvitattuk, hogy miért tartjuk már nemcsak igazolhatónak, hanem lelkiismereti kötelességnek, hogy a polgári engedetlenség eszközével is tiltakozzunk a jogállam és a demokratikus intézményrendszer szétverése ellen.

Pártszimpátiákról nem beszéltünk, a Fidesz-székház udvarában azonban azzal kapcsolatban például konszenzus volt, hogy, amikor hírt kaptunk arról, hogy az MSZP és a DK támogató sajtótájékoztatót tervez a helyszínre, akkor gyorsan megpróbáljuk őket lebeszélni erről. A DK-val nehezebb volt megértetni a szempontjainkat, így azt is el kellett mondanunk, hogy ha mégis odajönnek, azt fogjuk skandálni, hogy nem kérünk a DK-ból. Magától értetődő volt, hogy nem szeretnénk, ha a tiltakozásunkra bármelyik párt rátelepedjen. Bajnaival csak az a jobboldali kormánypropaganda próbál összemosni minket, amely azt hirdeti, hogy aki nem fideszes, az csakis Bajnai embere lehet, vagy kommunista, vagy külföldről pénzelik – esetleg ezeknek egy kombinációja.

A csoportot jobb híján a sajtóban is székházfoglalókként emlegetik, mivel eddig akkurátusan kerülte, hogy valamilyen saját nevet vagy formát adjon magának. Ha nem lenne több extrém megnyilvánulási lehetőség, ebben az informális társasági jellegben együtt maradnának az aktivisták?

Egy konszolidáltabb közegben elengedhetetlen valamilyen szervezeti formát találni, ami egybetartja a társaságot, de vannak olyan pillanatok, amikor egyszerre egy időben nagyon sok ember érzi, hogy tenni kell valamit. Anélkül, hogy lett volna bármilyen szervezeti keret, szinte minden nap találkoztunk, hogy sajtótájékoztatót, polgári engedetlenségi akciót vagy tüntetést szervezzünk.

Hogyan jött létre a keménymag?

Sokféle helyről érkeztünk: voltak például akik az egyetemfoglalásról, voltak, akik A Város Mindenkié csoportból, voltak, akik a Hallgatói Hálózatból, voltak, akik LMBTQ szervezetekből érkeztek – de senki sem a szervezete képviselőjeként. A bázisdemokrácia alapján alakultak a kezdeményezések. Egy kisebb társaság már ismerte egymást korábbról, tudta, hogy kihez forduljon, ha segítségre van szüksége. Az is fontos, hogy volt egy helyünk, a Sirály, ahol rendszeresen találkozhattunk, és így könnyebb volt új embereknek bekapcsolódni ismerősökön keresztül. Nagyon vegyes a társaság. Valóban sok a fiatal, de sokkal nagyobb az életkori szóródás, mint ahogy az a sajtóból érzékelhető.

A legutóbbi, Fidesz-születésnapon tartott tüntetésen például minden korábbinál többen vettek részt az idősebb korosztályokból, mégis fiatalok demonstrációjaként beszéltek róla a tudósításokban. A sajtó egy része már tiszteletben tartja, hogy az Orbán-rezsimnek van a pártkötődésekkel nem leírható ellenzéke is, de valahogy rajtunk ragadt a fiatalok megnevezés. Ezt nagyon szerencsétlennek tartjuk, mert a társadalom egy jelentős része nem érezheti magáénak a tüntetéseinket, ha folyamatosan azt hallják a sajtóban, hogy „ismét tüntettek a diákok”.

Mekkora csoport szervezte az eseményeket?

A Fidesz székházához szervezett polgári engedetlenségi akcióban nagyjából százan vettünk részt, és egy nagyjából 15 fős csoport szervezte. A székházfoglalást követő események és tüntetések szervezésében azonban már sokkal többen vettünk részt, és részben mások. A találkozóink nyitottak. Ha valaki jön, egy bemutatkozás után már benne is van a viták közepében.

A viták alapján kiderült, hogy milyen szellemi áramlatok képviselői kerültek az alaptagok közé, vagy az egész megmaradt egy romantikus ellenállási mozgalmi szinten?

Annyira az Alaptörvény ügye állt a középpontban, hogy más tartalmi kérdések csak ritkán merültek föl. Ideológiai vitákat eddig nem nagyon kellett lefolytatnunk. Olyan szempontok viszont felmerültek, hogy például ha nyilatkozókat kerestünk, akkor ügyeljünk arra, hogy nők ugyanolyan számban legyenek köztük, mint férfiak, vagy hogy ne hívjunk olyan szónokokat, akik jelenleg is egyértelműen valamelyik párt holdudvarához tartoznak.

Ön sem teljesen pártfüggetlen pedigrével került a foglalás szervezői közé, és nyilván másoknak is volt pártkötődése.Ha ennyire ügyeltek a függetlenségre, akkor ezeket a kapcsolatokat hogyan könyvelték el?

Valóban voltunk néhányan, akik kötődtek pártokhoz, az LMP-hez, majd a PM-hez, vagy a Kalózpárthoz, de annyira bíztunk egymásban, hogy senki sem feltételezte, hogy a közös ügyünket bármelyik párt hatalmi céljaira akarnánk felhasználni. Ez a bizalom később megingott, amiben az is közrejátszhatott, hogy a kormánypropaganda ennyire ráállt erre a Bajnai-gárda vonalra: többen úgy érezték, hogy már a székházfoglalás előtt meg kellett volna beszélnünk, miként kezeljük azt, hogy egy pártfüggetlen demonstrációban egyébként pártok tagjai és szimpatizánsai is részt vesznek. Olyan, korábban is meglévő nézeteltérések kerültek így felszínre a pártfüggetlenség mibenlétéről, amelyekről még nagyon sokat kell egymással beszélgetnünk.

A jobboldali média vádaskodásai azokat viselték meg leginkább, akik kizárólag úgy látják értelmét az Orbán-rezsim leváltásának, ha az egyúttal a teljes politikai elit leváltását jelenti. Vannak, akik közülünk „Se Orbánt, se Bajnait” táblával érkeztek a Milla tavaly októberi tüntetésére – nekik különösen rosszul esik, hogy a közélet felében csak mint „Bajnai katonái” jelenünk meg. És azt is el kell ismerni, hogy a fideszes propagandának sajnos volt valamennyi hatása, és sikerült feszültséget kelteni a résztvevők között.

A feszültség azóta is megmaradt, vagy sikerült kibeszélni az első csalódást?

Többekben maradt tüske, különösen azokban, akik a Hallgatói Hálózatban is részt vesznek és nagyon szigorúan értelmezik a pártfüggetlenséget. Én ennek ellenére optimista vagyok, mert egyrészt kölcsönösen tiszteljük egymást, másrészt azt mi is elismerjük, akik egyébként részt veszünk valamelyik ellenzéki párt munkájában is, hogy a pártokkal szembeni bizalmatlanságnak – a rendszerváltást követő húsz év teljesítménye alapján – abszolút van alapja. Mindenesetre remélem, hogy sikerül majd megértenünk egymást, és nem működik majd a leszalámizós technika.

Gimnazisták, egyetemisták szervezték a nagyobb eseményeket, utólag mégis úgy tűnik, nem naiv kezdőként, hanem konspirációs technikákkal nagyon is felszerelkezve álltak neki az akcióknak. Honnan voltak a meglepően mély ismeretek ezen a téren?

Ez igazán elismerő, de mi alapvetően amatőröknek gondoljuk magunkat ebben. Az igaz, hogy néhányan már korábban is részt vettünk polgári engedetlenségi akciók szervezésében. Én először 2005-ben, még középiskolás koromban kapcsolódtam be hasonlóba, amikor élőláncot alkotva védtük hajléktalan emberek kunyhóit az egyébként MSZP-s vezetésű XIII. kerület buldózerétől. Már azok kapcsán is felmerült, hogy ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a hatóságok ne értesüljenek idő előtt a terveinkről, akkor nem elég kikapcsolni a telefonunkat, hanem az akkumulátort is ki kell venni a készülékből.

Paranoia, vagy volt bizonyíték arra, hogy szükséges az ilyen fokú védekezés?

Én korábban egyértelműen indokolatlan óvatosságnak tartottam ezeket az intézkedéseket, mostanában egyre kevésbé, de valójában egyikünk sem ért ehhez, és inkább csak arról van szó, hogy a nyugodt, hatékony szervezés feltétele, hogy még olyan valószínűtlen dolgok miatt sem kell aggódnunk közben, hogy mi van, ha lehallgatnak. Ezért hoztuk azt a döntést is, hogy a Lendvay utcai polgári engedetlenség előtt a székház szót sem volt szabad kiejteni sem személyes, sem telefonos beszélgetésekben, hanem mindig egy kódszóval utaltunk az épületre. A székházfoglalásról a Fidesz azt állította, hogy erőszakos és törvénytelen akció volt.

Hogyan született a lerohanás terve? Felmerült közben, hogy törvényes-e a behatolás?

Tartottunk eligazítást az akció előtt, ahol beszéltünk a polgári engedetlenség filozófiájáról, Thoreau-ról, Gandhiról és Martin Luther Kingről. A polgári engedetlenség része, hogy bizonyos szabályok megszegését is vállalva tiltakozunk valami ellen, de azt teljesen egyértelművé tettük, hogy az alkotmányosság védelmében tartott tiltakozás csak teljesen erőszakmentes lehet. Senkire nem emelünk kezet, de még sértő, bántó megjegyzést sem teszünk. Kijelöltünk felelősöket is arra az esetre, ha véletlenül elszabadulnának az indulatok, hogy legyenek, akik próbálják csillapítani a hangulatot. Arra is igyekeztünk figyelni, hogy a foglalás közben ne korlátozzuk senkit a szabad mozgásban, sőt, beszélgessünk a székházi alkalmazottakkal, esetleg megértessük, hogy mi nem ellenük vagyunk ott. Zárójelben megjegyzem, ugyanezt próbáltuk megtenni a tüntetéseken is, ahol mindig megköszöntük a biztosítást végző rendőröknek a munkájukat, és skandálással tudattuk, hogy a rendőrállami intézkedésekről sem a rendőrök tehetnek.

Az előkészületekben azért néhány hiba vagy hiányosság mégis becsúszott: elmaradt a rendőri intézkedés, improvizálni kellett.

A korábbi tapasztalatok alapján arra lehetett számítani, hogy a Lendvay utcában is rendőri intézkedésre kerül majd sor. Úgy terveztük, hogy passzív ellenállást fogunk tanúsítani a rendőrökkel szemben: az erőszakosságnak még a látszatát is kerülve megtagadjuk az engedelmességet, ha távozásra szólítanak fel minket, aminek az lett volna a következménye, hogy jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése miatt indítanak eljárást ellenünk, majd felemelnek és elvisznek. Az eredeti terv azonban rögtön a kapunál felborult. Mi nem terveztük, hogy bemászunk, de ellentétben más alkalmakkal, a kapu zárva volt, a sajtó a tervezettnél korábban érkezett a helyszínre, és a kamerák miatt gyanakvó portás nem engedte be az előre küldött két embert se.

A másik fontos dolog, ami nem úgy alakult, ahogy terveztük, az volt, hogy a Fidesz elküldte a helyszínen lévő rendőröket, és először a székház alkalmazottaival igyekeztek kiszorítani minket, majd behívták a híradásokból már jól ismert kigyúrt védőket. Ők nem voltak hivatalos biztonsági őrök, semmilyen módon nem igazolták magukat, mi pedig erre a helyzetre nem voltunk felkészülve. A Fidesz utólag azzal vádolt meg minket, hogy csoportos garázdaságot, sőt annak is a bűncselekményi változatát követtük el a Lendvay utcában.De ha mi olyan mértékben megbotránkoztattuk, megfélemlítettük a párt alkalmazottait, mint ahogy állítják, akkor miért nem kértek rendőri intézkedést, és miért küldték el a rendőröket? Álláspontunk szerint a Fidesznek ez a döntése teljes mértékben hitelteleníti a későbbi feljelentést.

Kubatov Gáborék viszont azzal érvelnek, hogy a székházfoglalók magyarázatait nem lehet hitelesnek tekinteni, mivel a székház mégiscsak a párté, magántulajdon, és aki ma engedély nélkül bemászik a Fidesz tulajdonát képező ingatlanba, holnap simán bemehet bárkinek a lakásába is.

A Fidesz székházát egy magánlakással összekeverni óriási csúsztatás. Egyrészt jogilag nem állja meg a helyét, magánlaksértést csak valakinek a magánlakása ellen lehet elkövetni. Ráadásul, éppen a Fidesz állampárti jellege miatt, a Lendvay utcai székházat éppen annyira közintézménynek kell tekinteni, mint a parlamentet, sőt. Az igazi döntéseket a Fidesz vezetői hozzák, nem a parlament, az országgyűlési képviselőkkel csak megszavaztatják azokat. Fideszes képviselők gyakran úgy nyújtanak be törvényjavaslatokat, hogy idejük sincs rá, hogy elolvassák A kormánypárti frakció – és így tulajdonképpen az egész parlament is – valójában bábszínházként működik.

Ki találta ki, hogy a Fidesz székháza legyen az akció célpontja?

Közösségi döntés volt. Amikor eldőlt, hogy az újabb alaptörvény-módosítás előtt lesz valamilyen demonstráció, megpróbáltunk megfelelő helyszínt is találni hozzá. Nincs sok. A Parlament, a minisztériumok, vagy a Fidesz-székház jöhetett szóba. A Parlamentnél már voltak hasonló akciók, ráadásul sokkal jobban figyelik és őrzik. A negyedik módosítást a Fidesz és a KDNP képviselői nyújtották be. A Hírcsárda egyébként viccelt azzal, hogy felmerült, hogy „el kéne foglalni a KDNP székházat is, többen viszont jelezték, hogy székháza csak létező pártoknak lehet”. Pedig ez tényleg így történt: tartottunk terepszemlét, és akkor derült ki, hogy a KDNP „székháza” a Dózsa György úton egy étterem fölötti kis lakásban van. A dupla akció terve így kiesett, és maradt a Lendvay utca.

Egy év van hátra a választásig, a csoport a 2014-es kampányba is bele akar szólni?

Mint székházfoglalók nem fogunk közösen állást foglalni ebben a kérdésben, viszont az elmúlt hónap tüntetéseit szervező közösségnek szerintem idővel mindenképpen viszonyulnia kell majd valahogyan a választásokhoz. De itt nem csupán a választásokról van szó, addig még nagyon sok minden történhet: az Alaptörvény negyedik módosításának hatályba lépése óta Magyarország nem alkotmányos demokrácia többé.

A Fidesz szerint viszont nyugat-európai demokráciáknak meg sem kottyant, hogy hasonló szisztémával működik a rendszer, és sorban hozzák a példákat arra is, hogy Ausztriában vagy akár az Egyesült Államok tagállamaiban milyen pitiáner ügyek szabályozása került bele az alkotmányba.

A Fidesz lényegében bármit megtehet: hiába mondja ki valamiről az Alkotmánybíróság, hogy alkotmányellenes, beleírhatják az Alaptörvénybe, az Alkotmánybíróság pedig – éppen ennek az Alaptörvény-módosításnak a következtében – nem dönthet a módosítások alkotmányosságáról. Az AB ennek ellenére sem maradt teljesen eszköztelen az alkotmányosság védelmében – de ehhez egy bátor és független intézményre lenne szükség, miközben a Fidesz hozzá nem értő, de hozzájuk lojális bírákkal tölti fel a testületet. Mindannyiunknak, akik nem értünk egyet a kormány politikájával, végig kell gondolnunk, hogy miként tudunk részt venni a jogállam visszavívásában.

A parlamenti szavazás után mégis mintha elmúlt volna az Alaptörvény-módosítás körüli izgalom. A közeljövőben mit terveznek, lesznek a újabb akciók?

Néhány napig pihentünk, és majd csak most fogunk összeülni megbeszélni a következőket. Két dolog azonban szerintem biztos: egyrészt nem hagyhatjuk szó nélkül sem az iskolai szegregációt a közoktatásban ismét „jogszerűvé” tévő törvényjavaslatot, sem pedig a nemzetbiztonsági törvény tervezett módosítását, amely alapján lényegében bárkit megfigyelhet majd a kormány akkor is, ha konkrét gyanú nem merül fel vele kapcsolatban. Másrészt nagyon fontosnak tartjuk, hogy szélesítsük az ellenállást, mind földrajzilag, mind pedig a társadalmi rétegződés tekintetében.