Malvin
9 °C
25 °C

Fedezzen fel 3 különbséget az ócsai házak közt!

2013.04.24. 00:49
A kormány lakóparkot épített a hitelkárosultaknak Ócsán, ahová nem nagyon akart jelentkezni a célcsoport, de végül találtak húsz költözésre kész családot. Ellátogattunk a telepre, ahol nem találtunk senkit, viszont megnéztük a már teljesen kész házakat, hátha így megfejthetjük a beruházás értelmét.

„Nem lakik még itt senki” – lombozott le a biztonsági őr a hitelkárosultak ócsai telepének bejáratánál. A hírek szerint a kormány már kiválasztotta az első húsz beköltözőt, és mi tudni szerettük volna, hogyan működik az a telep, aminek létét egyelőre kitalálói sem tudták megmagyarázni. Rejtély volt, hogy miért építettek egy egész falut a hitelkárosultaknak, ha már, akkor miért pont Ócsára, ha Ócsára, akkor miért távol a falutól, egy kietlen puszta közepére, és ha minderre lenne is magyarázat, akkor még mindig felmerül, hogy miért lettek a házak a piaci árnál két-háromszor drágábbak?

Talán minden világos lesz, ha látjuk a boldog hitelkárosultakat, gondoltam az út elején. Ahogy azonban a kormány csalódott a hitelkárosultakban, akik nem rohanták meg jelentkezési lapjaikkal a telepet, úgy csalódtunk mi a lebonyolításban. Nem csak a jelentkező nélkül maradt 60, hanem mind a 80 állami ház üresen állt az áprilisi verőfényben, egyedül az őrbódékban volt mozgás. Ott tudtuk meg, hogy a húsz család is a távoli jövőben érkezik majd, mert megvárják a tanév végét, hogy a gyerekeknek év közben ne kelljen iskolát váltani. Így legkorábban a nyár végén érkezhetnek az új lakók.

A telep tehát legalább negyed évig üresen áll majd, noha a házak már kulcsra készek. Megtudtuk azt is, hogy lezajlott a műszaki átvétel, a kivitelező Veszprémber Zrt. pénteken átadta a beruházást a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek.

Az ócsai lakópark ebben az állapotában egy közepes költségvetésű szappanopera vidéki díszletvárosának tűnt. A házak olyan ötletszerűen álltak a pusztában, mint amikor a rendező tudja, hogy távolról úgysem veszik majd a helyszínt. A telepet néhány nyílegyenes, frissen aszfaltozott út osztotta fel, a házak barna fakerítésekkel néztek az utcára, amúgy a hagyományos vidéki drótkerítés vette körbe a kis telkeket. Itt folyt még munka, néhány munkás egyengette a földet, rajtuk kívül csak az elektromos művek embereit láttuk: kártyás villanyórákat szereltek fel. Ezek azok a modellek, amelyekhez előre kell fizetni, mint mondjuk egy feltöltő kártyás mobilnál, és a kedves hitelkárosult ezen összeg fejében fogyaszthat áramot. A rendszer szigorúnak tűnik, de remekül működött roma telepeken is: a helyiek egy idő után egyenesen szerették a módszert, mert a kijelzőn nyomon lehetett követni a fogyasztást, és végeredményben sokkal kevesebbet költöttek.

Ezt leszámítva a házak kulcsra készen álltak. A telep összhatásában a devecseri vörösiszap-károsultak falujára emlékeztetett, nem véletlenül, mert szintén egy Makovecz-iskolába tartozó csapat – a Kvadrum Kft. - tervezte. A házak elképzelt falusias stílusban épültek, kis tornáccal, nyeregtetővel, ahogy a vidéki jelenetet forgató rendező elképzeli a Hollán Ernő utcából. Az pedig csak az életben számít, hogy például a tetőteret nem lehet beépíteni, így a hatalmas terület egyedül tárolásra használható. Ám mivel lépcső nem visz fel, csak létra, így valójában arra sem, hanem inkább dísz.

Ha nem nézzük, hogy számítástól függően az állam 3-500 ezer forintos rekordáron épített egy négyzetmétert, akkor végül is takaros házakat húztak fel. Mi egy nagyobb épületbe jutottunk be. A belmagasság kicsi volt ugyan, de a szobák tágasak, és bár gáz helyett csak fatüzelést terveztek be, a szobákat a kazán keringette vízzel működő radiátorok fűtötték. (Kattintson képeinkre, hogy lássa a házat belülről is.)

„Nincs itt két ugyanolyan ház” – mondta az egyik munkás, és valóban így volt. Igaz, a szituáció a „Fedezz fel három apró különbséget a két kép közt” típusú képes rejtvényeket idézte. Három háztípus váltakozott ugyanis, amelyeket az különböztetett meg egymástól, hogy a homlokzatra famotívum került, vagy agancsminta, kerek vagy boltíves volt a padlásablak, gerendás díszítés, vagy geometrikus formák díszítették a falat.

„Hamarosan beindul a bolt – kedélyeskedtünk a végén a teleppel szemközti büfé pultosával. – Öt kilométeres körzetben nincs itt semmi, mindenki ide jár majd.” A nő azonban csak legyintett: „Vége itt a jó világnak. Az építkezés előtt megálltak a kamionosok, bejártak a kurvák, a stricik. Az egyik játékgépezett, aztán adott egy ötezrest, hogy takarítsak össze. De amióta ez van, senki nem mer megállni. Eltűntek a lányok, a futtatók, olyan jó nem lesz már itt sosem.” - mondta melankolikus hangon, és az ajtón túl elhúzó kamion után nézett.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.