A politika a tudósokra hárítja a felelősséget

Az önkormányzati törvény szerint közterület nem viselheti „olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”. Mit tekintettek önkényuralmi rendszernek?

Fotó: Huszti István

Eltérő formákban és mértékben a kommunista és a Horthy-rendszer különböző periódusait és természetesen a nyilas időszakot. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozó elsősorban a kommunista időszakra gondolt, ebben elég egyértelmű volt a politikai szándék. Az MTA-hoz az önkormányzatoktól beérkező kérdések 99 százaléka ennek megfelelően a kommunista időszakra vonatkozott.

Milyennek látja a törvényi szabályozást? A törvény szövege elég laza, értelmezése tág mozgásteret hagy.

Nekünk is egyszerűbb lett volna, ha precízebb a törvényhozó. Mi csak értelmeztük a nem általunk alkotott törvény szövegét. Személyesen úgy látom, hogy a törvényalkotás eléggé végiggondolatlan volt és egyértelműen politikai döntés született. A most minket érő kritikákat inkább a törvényalkotók felé, a politikának kellene címezni. Félő, hogy most a politika a tudósokra hárítja a felelősséget.

Az alapprobléma, hogy tényleg központilag kell-e az ilyen ügyeket szabályozni. Az világos, hogy sehol ne legyen Hitler vagy Sztálin tér, de a „határesetekbe” tartozó személyek megítélése akár településenként is különbözhet. Értelmiségiként úgy gondolom, hogy ezekben a kérdésekben inkább az önkormányzatoknak, helyi szinten kellene döntést hozniuk.

Hogy zajlott a javaslattételi folyamat?

Szeretném hangsúlyozni, hogy mi csak azokról az elnevezésekről hozhatunk a törvény szerint állásfoglalást, amelyek kapcsán hozzánk fordul valamelyik önkormányzat, azokról viszont kötelességünk. Nagyon sok fajta kérdéssel kerestek meg. Ha valakinek problémája van mondjuk a Béke vagy a József Attila utcával, az – úgy gondolom – magáról állít ki bizonyítványt.

A végső állásfoglalás a bizottság véleményét tükrözi?

A bizottságunk munkája az akadémiai döntéshozatali folyamatnak csak egy eleme. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának az igazgatója kért fel hármunkat, Szakály Sándort, Horváth Sándort és engem a javaslattételre. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Akadémia vezetése felé elküldött javaslatunk később több helyen módosult, mire végleges formát öltött.

Károlyi Mihályról az állásfoglalásuk szerint azért nem lehet közterületet elnevezni, mert „vitatott történelmi személyiség”, a törvényben azonban ilyen megfogalmazás nem szerepel.

Valóban. Még egyszer mondanám, hogy a végső állásfoglalást nem a mi bizottságunk hozta meg.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!