Meghalt Rácz Sándor

Meghalt Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke. A Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökét nyolcvan éves korában a budapesti Kékgolyó utcai Onkológiai Intézetben érte a halál.

Rácz Sándor Hódmezővásárhelyen született szegényparaszti családban. 1946 augusztusától Budapesten dolgozott először asztalosinasként, később kádárinasként. 1953 és 1955 között sorkatonai szolgálatot teljesített a budapesti híradóezred kötelékében.

1956. október 29-én beválasztották a BHG munkástanácsába, majd november 14-én a Központi Munkástanács (KMT) vezetőségébe, s így aznap este tagja volt annak a küldöttségnek, amely a Parlamentben ismertette Kádár Jánossal a KMT követeléseit. November 16-án a KMT elnökévé választották. A munkástanácsok által megtestesített hatalom első embereként november és december folyamán többször tárgyalt a Kádár-kormánnyal és a szovjet parancsnoksággal, hogy érvényt szerezzen a munkásság követeléseinek. November 21-én és december 6-án újraválasztották.

A KMT elnökeként szerepe volt a december 11-12-re megszervezett 48 órás sztrájk meghirdetésében. December 11-én tárgyalni hívták a Parlamentbe, de megérkezése után letartóztatták. A Rácz Sándor és társai perben 1958. március 27-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság 1958. október 24-én helybenhagyott. 1963-ban amnesztiával szabadult. A Híradástechnikai Ipari Szövetkezetnél dolgozott szerszámkészítőként. 1981-ben részt vett a forradalom történetét tárgyaló több hónapon át tartó illegális kerekasztal-beszélgetésen. Az 1986 decemberében Eörsi István lakásán rendezett illegális 56-os konferencia egyik résztvevője.

1987-ben nyugdíjazták. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB)  egyik alapító tagja. A nyolcvanas évek végétől aktív résztvevője volt a forradalom évfordulóin rendezett megemlékezéseknek. 1989. június 16-án beszédet mondott Nagy Imre temetésén. A FIDESZ megalakulásakor tiszteletbeli tagjának választotta. Független jelöltként indult az 1990-es országgyűlési választásokon, de nem jutott be a Parlamentbe. Az 1990. május 5-én újjáalakuló Központi Munkástanács elnökévé választotta, 1993 májusában megválasztották az 56-os Szövetség elnökévé.

Visszaemlékezése a „Szuronyok hegyén nem lehet dolgozni″ című kötetben jelent meg 1993-ban.