A legbrutálisabb gyilkosságot is újraélhetjük

2013.05.16. 17:12
Nincs kötelező, általános szabály arra, mikor kell erkölcsi okból zárt tárgyalást tartani egy bűnügyben. A mérlegelés joga az egyedi ügyekben a bíráknál van, így fordulhat elő, hogy míg a gyerekmolesztálási pereknél például többnyire nem lehet sajtó és hallgatóság a tárgyalóteremben, a kaposvári kisfiú, Szita Bence meggyilkolásának rendkívül felkavaró részletei is nyilvánosságra kerülhettek a hétfői bírósági tárgyalás után.

Felkavaró, kegyetlen részletek hangzottak el hétfőn a Kaposvári Törvényszéken arról, hogyan halt meg a 11 éves kisfiú, Szita Bence. A brutális gyerekgyilkosságot leíró mondatok rövid idő alatt címlapokra kerültek, és csak kevesen figyelmeztették az olvasókat arra, mire is számítsanak.

A bíróság dönthetett volna úgy, hogy zárt tárgyalást rendel el, de nem tette. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint többek között „erkölcsi okból”, illetve „az eljárásban részt vevő kiskorú védelme érdekében” kizárhatja a bíróság a nyilvánosságot akár az egész tárgyalásról, akár annak egy részéről. A törvény részletekbe nem megy bele, nem határozza meg pontosan, mi lehet erkölcsi ok, és nem fogalmaz meg ebben a témában a bíróságokra nézve kötelező érvényű szabályt.

Az Alkotmánybíróság egy 1995-ös határozatban foglalt állást a tárgyalások nyilvánosságáról. Ebben az Ab tisztázta, hogy miért fontos alapelv a büntetőeljárás nyilvánossága. Egyrészt „az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését hivatott biztosítani a társadalom részéről″, másrészt ez „az egyik útja annak, hogy a büntetőjog parancsai és tilalmai eljussanak a közösség tagjaihoz″.

A közérdek legyőzheti a kegyeletet

Az Ab hivatkozott az Európai Emberi Jogi Egyezményre, amely szerint alapjog a tárgyalás nyilvánossága, de a tárgyalóterembe belépést meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek például akkor, ha ez az erkölcsök vagy kiskorúak érdekeinek védelme szempontjából szükséges. „A bíróságra tartozik annak megítélése, hogy a kizárás indokául felhozott magánérdek meghaladja-e az eljárás nyilvánosságához fűződő közérdeket″ – így foglalt állást a testület.

A magyar gyakorlat egyáltalán nem egységes. A csepeli kettős gyilkosság pere például nyilvános volt, de arra a napra kegyeleti okból zárt tárgyalást rendeltek el, amikor az ügy legkülönlegesebb és legsúlyosabb bizonyítékával foglalkozott a bíróság, vagyis amikor lejátszották, mit vett fel a gyilkosság előtt, alatt és után az egyik áldozat zsebéből előkerült diktafon. Az viszont, hogy mi hangzott el a felvételen, így sem maradt titok. A másodfokú ítélethirdetéskor a bírónő szenvtelen hangon, hosszan felolvasott a hanganyagból. Mély csendben hallgatta a tárgyalóterem, hogyan könyörgött az áldozat az életéért.

Bándy Kata családja hiába kért

A meggyilkolt pécsi pszichológus, Bándy Kata családja hiába próbálta kiharcolni, hogy zárt tárgyalást tartson a Pécsi Törvényszék. A gyászoló édesanya által megbízott ügyvéd erkölcsi okra hivatkozott, az elhunyt emlékének tiszta megőrzésére, emberi méltóságára, a hozzátartozók kegyeleti jogára. A bíró hosszasan indokolta, miért döntött úgy, hogy elutasítja a kérést. Utalt a nyomozást kísérő találgatásokra, és azzal érvelt, hogy az igazságszolgáltatásba vetett társadalmi hit sérelmével járhatna a nyilvánosság kizárása.

A közérdek ebben az esetben a bíró szerint felülírta a magánérdeket. A bíró azt azért így is elrendelte, hogy nem szabad kamerázni, amikor a szexuális erőszakról van szó. Az újságírók ilyenkor is jegyzetelhettek, de a legtöbb lap végül nem írta meg azokat a részleteket, amelyek az orvosszakértő vallomásakor elhangzottak a tárgyalóteremben.

Ha gyerekek az áldozatok

Azokban az ügyekben, amelyekben kisgyerekek érintettek, gyakori a zárt tárgyalás. Ilyen döntést szoktak hozni általában a bíróságok, amikor gyerekek szexuális bántalmazásáról van szó. A borsodi gyerekgyalázás ügyében is zárt tárgyalás volt, csak az ítéletet hirdették ki nyilvánosan: a négy kisfiút kínzó anyára, apára és nagyapára idén januárban végül 10 és 14 év közötti szabadságvesztést szabtak ki.

De még az ilyen ügyeknél is előfordulnak kivételek. Például tavaly szeptemberben a Budapest Környéki Törvényszéken nyilvánosan kezdődött el annak a nőnek a pere, akit gyerekei molesztálásával vádolnak. A tárgyaláson elhangzott vádirat felkavaró részletességgel tárgyalta, hogy a vád szerint mit csinált az anya a gyerekekkel.

Mivel a bíróságoknak viszonylag nagy a mozgástere ezen a téren, nem meglepő, hogy néha egészen hétköznapi ügyekben is megpróbálkoznak egyesek zárt tárgyalás kérésével. Az MTI archívuma szerint például a saját és a tanúk személyiségi jogaira hivatkozva zárt tárgyalást kért 2012 januárjában a Zalaegerszegi Törvényszéken egy sikkasztással és csalással vádolt győri ügyvéd, aki egyébként korábban az egyik egyetem bűnügyi tudományok tanszékének adjunktusa volt. A kérését a bíróság elutasította. A Szita Bencét pro bono képviselő Zamecsnik, Pósfai és Társai Ügyvédi Iroda viszont nem is kérte zárt tárgyalás elrendelését.

Kevés titok maradt

„Nincs egységes iránymutatás″ – válaszolta kérdésünkre Sándor Zsuzsa, a Fővárosi Bíróság volt tanácsvezető bírája. Amikor a törvény a fiatalkorúak védelmét említi, azt a gyakorlatban szerinte többnyire a fiatalkorú vádlottakra szokták vonatkoztatni, nem pedig arra, hogy mi a teendő, ha az áldozat gyerek.

„Az az igazság, hogy amikor ilyen nagyon nagy közérdeklődésre tart számot egy ügy, akkor nem szeretik a bírók a nyilvánosságot kizárni, mert annak lehet egy rossz üzenete″ – mondta a volt bíró. Szerinte elképzelhető, hogy a kaposvári ügyben hozott bírói döntésben szerepe lehetett annak, hogy a gyerekgyilkosságról már a per előtt is nagyon sokat írt a sajtó, sok részlet már korábban nyilvánosságra került. Van egy másik ok is, amit Sándor Zsuzsa valószínűnek tart.

„Arról lehet szó, hogy a vádlottak olyan mértékben elvetemülteknek tűnnek, hogy a bíró fontosabb érdeknek tartotta ezt a nyilvánosság elé tárni a tárgyaláson, mint a kegyeleti okot″ – mondta.