Kell-e beszélni a pornóról az iskolában?

Több nemzetközi kutatás is rámutatott arra, hogy a gyermekek már akár tízéves koruk előtt is találkoznak pornográf tartalommal az interneten. Egy amerikai felmérés szerint a pornóval online találkozó gyermekek átlagéletkora 11 év, míg egy angol kutatás azt állítja, a 9-19 éves gyermekek több mint fele heti rendszerességgel néznek pornográf tartalmakat az interneten. Hétfőn az Index is beszámolt egy, az angol szülők körében végzett felmérésről: tízből nyolc szülő szerint amint a gyerekek használni kezdik az internetet, az iskolában már el kell kezdeni beszélgetni a pornónézés kockázatairól.

A nemzetközi kutatásokat és az azokból levonható következtetések tükrében igen meglepő válaszokat kaptunk itthon. A Köznevelésért Felelős Államtitkárságot hívtuk először, ahol rögtön a sajtós munkatárs tömör véleményével találkoztunk. Szerinte nevetséges az angliai felmérés, erről a témáról leginkább otthon kellene beszélni, nem pedig az iskolában. Arra a felvetésre, hogy mi van azokkal a családokkal, ahol tabunak számít a pornográfia, illetve azokkal a gyerekekkel, akik nem családban élnek azt válaszolta: olyan gyerek már nem nagyon van.

Érdekes felvetés

Az államtitkárság sajtósa szerint a nemzeti alaptanterv (NAT) részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Kérdésünkre, hogy az iskolában a biológia órán, az erkölcstanon vagy osztályfőnöki órán kellene foglalkozni a gyermekek által is könnyen hozzáférhető pornóval, azt mondta inkább informatika órán. Ott kell egyértelművé tenni, hogy melyek a felnőtt tartalmak és melyek nem.

Fotó: Shutterstock

A sajtóirodán végül a NAT kidolgozásáért felelős Oktatáskutató és Fejlesztő Intézethez irányítottak, ahol az intézet tudományos munkatársa, Horváth Zsuzsanna “érdekes felvetés”-nek nevezte az angliai felmérést. Elmondta, hogy a NAT nem említi a pornográfiát sehol, de az alaptanterv egyébként sem ilyen részletes dokumentum, nem is kell annak lennie. Ez már leginkább tankönyvi szint, ott is szerinte az etika tárgykörbe tartozik. Hogy a szexuális felvilágosítást egy iskola saját tanárokkal, a tananyag részeként oldja meg, vagy külső szakembert bíznak meg ezzel, abban szabad kezet hagy a NAT.

Ne ezt vegyék alapul

Egy vidéki gimnázium biológia szakos igazgató helyettese elmondta: 7-12 osztályos tanulóknak, minden évben tartanak szexuális felvilágosítást, leginkább osztályfőnöki órán, de évente három nagyobb előadást is szerveznek, ahol egy szülész-nőgyógyász beszél a nemi úton történő betegségekről, a fogamzásgátlásról, illetve abortuszról. A biológia szakos tanár szerint a nemzeti alaptanterv 7. és 11. osztályban írja elő, hogy a  biológia óra keretein belül térjenek ki szexuális felvilágosításra, de szerinte sok tanár ezt nem vállalja, meg akarja úszni a kellemetlen helyzetet.

A tanár szerint nem probléma, ha külső emberrel csináltatják az ilyen felvilágosító órákat, mert azokban megbíznak, jó szakemberek, akik beváltak: orvosok védőnők. Bár az előadásokon nem kerül elő a pornó, de ő biológia órán mindig elmondja a diákoknak: ne gondolják, hogy “ez a valóság, ne ezt vegyék alapul”, de volt már többször, hogy feladatként adta a diákoknak, hogy erről írjanak, vagy tartsanak előadást. Hozzátette: az, hogy ezzel foglalkoznak-e egyáltalán, nemhogy iskola-, de tanárfüggő, így óriási különbségek vannak iskola és iskola között a felvilágosítás mértékét tekintve.

Az is csoda, ha száz szülő ugyanazt gondolja

Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke szerint a szülői társadalom megosztott a dologgal kapcsolatban. Egyik fele azt gondolja, hogy a szexuális felvilágosítás és főleg annak korhoz kötése szigorúan családi feladat, és károsnak tartja, ha ebbe az iskola önkényesen beleszól. Másik része pedig az iskolától várja, hogy ezt a kérdést megoldja. Keszei szerint nehéz úgy képviselni a szülők érdekeit, hogy “már az is csoda, ha száz szülő ugyanazt gondolja”.

Keszeiék azt az álláspontot képviselik, hogy ezt a feladatot nem bízhatják az iskolák külső szakemberre, olyanra, akinek nincs pedagógiai végzettsége vagy gyakorlata. A NAT pontosan leírja, hogy melyik korosztálynak mit kell elmondani, csak azt kell betartani, de a tanárok nagy része prűd, és nem tud vagy nem hajlandó erről beszélni.

Mint mondta, a NAT a pornóról konkrétan nem tesz említést, a téma a Médiatanács internet-szabályozó terveiben szerepel, mint olyan oldalak, amiket tiltani kell, illetve meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy egy szülő bizonyos oldalakat le tudjon tiltani az otthoni számítógépen. Keszei hozzátette: „Nehéz lehet a pornó káros hatásairól beszélni, ha a tanárok maguk is pornót néznek.”

Felvilágosító film?

Kovács “Kovi” István pornófilmrendező szerint alapvetően szülői feladat a szexuális felvilágosítás, de elmondta: ő már régóta hangsúlyozza, hogy korosztálynak megfelelően az iskolában is kellene tartani ezzel kapcsolatos felkészítő, tájékoztató oktatást, akár külön tantárgy formájában, akár az osztályfőnöki óra részeként. A rendező szerint viszont fontos, hogy ne a tanár tartsa – hiszen az nagyon változó, hogy ki mit gondol a témáról – hanem egy szakember, a tanár jelenlétében.

Kovi elmondta: hogy nem helyesli, ha gyermekek nézik a felnőtt filmeket, hiszen azokban sokszor olyan viselkedésminták fordulnak elő, amik csak a film kedvéért vannak, és káros lenne, ha azokat természetesnek vagy követendőnek tekintenék. A rendező nem tud felvilágosító filmről itthon, ahogy arról sem, hogy külföldön ez mennyire bevett szokás. Hozzátette, neki már korábban is volt ilyen ötlete: egy szexuálpszichológussal gondolkodtak egy felvilágosító film leforgatásán, ami végül elmaradt. Viszont bármikor szívesen csinálna egy ilyet, ha felkérnék rá.

Megértés és megnyugtatás

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint a témát nem lehet leszűkíteni arra a kérdésre, hogy mit kezdjünk a pornóval, illetve annak hozzáférhetőségével. Szerinte a család, illetve a szűkebb környezet atmoszférája a meghatározó, de ugyanannyira meghatározó a kultúra, amiben a gyermek felnő. Ezek együtt alakítják ki egy gyermek szexualitását. Elmondta, hogy a direkt nevelés nem működik, tehát nem lehet leültetni a gyereket azzal a szándékkal, hogy most akkor felvilágosítjuk. Ennek egy folyamatosan egymásra reflektáló természetes folyamatnak kell lennie.

Azokban az esetekben, amikor a család nem alkalmas erre, illetve azoknál a gyermekeknél akik nem családban nőnek fel, ott persze az intézmény feladata a felvilágosítás. Vekerdy azt nem tartja jó ötletnek, hogy az osztályfőnök, vagy a biológia tanár beszéljen erről a témáról, sokkal szerencsésebb szerinte, ha egy külső szakember, lehetőleg a tanár jelenléte nélkül foglalkozik a gyerekekkel. Mint mondta, csak így tud kialakulni egy olyan légkör, amiben fogékonyak lesznek a gyerekek.

Péley Bernadett, a Pécsi Tudományegyetem pszichológia professzora szerint a gyerekek túl könnyen férnek hozzá az erotikus és pornográf tartalmakhoz. Nem tesz nekik jót, hogy úton-útfélen a felnőtt örömök hajszolásának kellékei virítanak rájuk, ami számukra sokszor értelmezhetetlen és riasztó. A gyerekek ugyanis alapvetően nagyon konzervatívok, és a biztonságot, a megnyugtató dolgokat szeretik.

A pornóban viszont sok mindent agresszióként értelmeznek, és még serdülőkorban is jellemző, hogy a kíváncsiság és a riadalom egyszerre van jelen a pornó nézése közben. Ezekről az érzésekről akkor lehet beszélni velük, ha sikerül egy olyan személyes kapcsolatot kialakítani, amiben megnyílnak. "Így elindulhatnak közösen a megnyugtatás és megértés irányába” − fogalmazott a fejlődéspszichológus.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!