Látta már Columbót jelentést írni?

2013.06.02. 08:10
Nyomozott az Aranykéz utcai robbantás, a Fenyő-gyilkosság és a romák elleni támadássorozat ügyében. Az utóbbi felderítésében a miniszteri méltatás szerint döntő szerepe volt éles szemének. A családjában ő az első rendőr, félni nem szokott, de egyszer az ő kocsiját is feltörték már. Interjú az év bűnügyi rendőrével, Jeney Áronnal.

Összeszámolta már, hogy hány gyilkos kézre kerítésében vett részt?

Nem számolom. Őszintén, még nagyságrendileg sem tudom. Egy sorozatgyilkos például most egynek számít, vagy négynek? Azt azért tudni kell, hogy ez nem olyan, mint a filmeken. Itt csapatmunka folyik minden ügyben, amin dolgozunk. Ez alapján jönnek össze az eredmények. Itt egy ember nem váltja meg a világot.

RDA 5855
Fotó: Ránki Dániel



Az év rendőre kitüntetést is csapatban ünnepelték meg?

Igen. Többször is. Ez a Nemzeti Nyomozó Irodának, meg magának az egységnek is nagy elismerés, az életvédelmi osztálynak, amihez mi is tartozunk. Utoljára 2007-ben kapott ilyen kitüntetést az NNI.

Szokta figyelni, hogyan alakulnak a bírósági szakban az ügyek, amelyekben nyomozott, hogy milyen ítélet születik?

Az év rendőre

Április 26-án a Belügyminisztériumban adták át az „Év Rendőre” elismeréseket. A díjat minden évben a megyei rendőr-főkapitányságok javaslatai alapján, az országos rendőrfőkapitány előterjesztésére a belügyminiszter adományozza a rendőrség hivatásos állományú, szakmailag kiemelkedő teljesítményt nyújtó tagjainak.

A bűnügyi kategória idei díjazottja, Jeney Áron rendőr őrnagy az Országos Rendőr-főkapitányság Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nyomozó Főosztály Életvédelmi Osztály Nyomozó Alosztály kiemelt főnyomozója. „Jeney Áron r. őrnagy úr 1997. január 1-jétől teljesít hivatásos szolgálatot. Több kiemelt bűncselekmény felderítésében részt vett. Meghatározó szerepet vállalt a ’90-es évek leszámolásos- és robbantásos ügyeinek nyomozásában. Kiemelkedő szakmai tudása, felkészültsége lelkiismeretességgel, önállósággal, kezdeményező készséggel párosul″ – áll a díjátadásról szóló rendőrségi közleményben.

Persze, az egész egység nyomon követi az ügyeket egészen végig, sőt, meg is kapjuk az ítéleteket a legvégén.

Volt olyan ügye, amely eljutott az ítéletig, és végül felmentették azt az embert, akit ön, illetve a csapata annak idején bűnösnek tartott?

Nem volt ilyen.

A végéhez közeledik a romagyilkosságok miatt indult büntetőper. Ez az ügy az, amelyiknél az olvasók esetleg találkozhattak a nevével. Ezért is kapott egy elismerést. 2009-ben az akkori rendészeti miniszter, Draskovics Tibor azt mondta a díjátadón, hogy az ön éles szeme és tehetsége döntő szerepet játszott az ügy felderítésében. Mi volt az, amire ön jött rá, amit ön vett észre?

A romagyilkosságok alatt jelentős rendőri erő vett részt a nyomozásban. A mi akkori egységünk is bekapcsolódott ebbe a munkába, nekünk is voltak részfeladataink, és az egyik ilyen részfeladat eredménye volt, ami úgy néz ki, hogy a feltételezett elkövetők nyomára vezetett. De itt is el kell mondanom, hogy nem egyedül hajtottam végre ezt a „nagy tettet”, hanem csapatmunka volt. Azért nem akarok konkrétumot mondani, mert nem akarok segíteni másokat azzal, hogy eláruljuk, hogyan folyik egy nyomozás. Legközelebb tudnák, mire kell odafigyelni, hogy hol hibázhattak. Nagyjából egyébként a média lehozta, hogy a hívásforgalmi adatokkal volt kapcsolatos ez a részfeladat.

Van olyan megoldatlan ügye, amely máig nem hagyja nyugodni?

Volt egy, de még a vagyon elleni bűncselekmények között. Ez egy különösen nagy értékre elkövetett betöréses lopás volt egy zálogházfiókból. Közel jártunk, de nem sikerült megtalálnunk az elkövetőket.

Mindig nyomozó szeretett volna lenni? Vagy gyerekkorában még más elképzelései voltak?

Én rendőrként kezdtem a közrendvédelmi állományban, de az élet úgy hozta, hogy a bűnügyek felé sodródtam. A családomban egyébként nincsenek rendőrök, első generációs rendőr vagyok.



A szülei mit szóltak hozzá?

Úgy gondolták, hogy nekem kell eldöntenem, mivel szeretnék foglalkozni.

Nem féltették?

Melyik szülő nem félti a gyerekét, nem?

Emlékszik arra, milyen volt, amikor először látott holttestet?

Az egyenruhás állomány előbb-utóbb úgyis találkozik holttesttel. Nemcsak emberölésnél lehet, hanem mondjuk balesetnél, vagy államigazgatási eljárásban, ha valaki meghal az utcán, akkor is a rendőrséget hívják. Nem emlékszem konkrétan, hogy milyen volt az első.

Hozzá lehet ehhez szokni?

Mondjuk inkább úgy, hogy az ember el tudja viselni. Nincs más lehetőség. Vannak olyan esetek, amikor az ember azért elgondolkozik. Például ha gyerek az áldozat. A rendőrök sem érzéketlenek. De hát ettől függetlenül a dolgukat elvégzik. Az a különbség az összes más bűncselekményhez képest, és azért mondják, hogy az emberölés a legsúlyosabb, mert az életet már nem tudja visszaadni senki. Vagyon elleni bűncselekménynél lehet arra lehetőség, hogy az eltulajdonított dolgot a rendőrség felkutassa, és visszajuttassa. Emberölésnél a sértettnek már nem tudunk mit adni, csak annyit, hogy az elkövetőket elfogjuk. És bíróság elé tudjuk őket állítani.

Volt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodott, amikor azt gondolta, hogy mégsem akarja ezt csinálni?

Nem. Én tizenhatodik éve vagyok itt a rendőrségnél. Szeretem csinálni, amit csinálok. Úgy gondolom, ehhez értek, és jó a társaság.


Az meg sem fordult a fejében, hogy a tudásával, a tehetségével más helyen több pénzt tudna keresni, mondjuk ha elmenne egy magánnyomozói irodához?

Nem. Én úgy gondolom, hogy az ember ide tette le a voksát. Ez nem munka, hanem hivatás. Nem úgy van, hogy bejövök, és nyolctól négyig rendőr vagyok, aztán meg nem vagyok rendőr.

Milyen egyébként egy átlagos munkanap, ha van egyáltalán átlagos munkanap itt a Nemzeti Nyomozó Irodánál?

Hát, ha nincsen semmi rendkívüli esemény, akkor a reggel eligazításokkal kezdődik, megkapjuk mi is, továbbadjuk, és aztán indul a napi munka. Be van osztva , hogy mikor mit csinálunk. Általában előre szoktunk tervezni, kit mikor hallgatunk meg, hova fogunk menni. Persze ez azért változhat, ha beesik egy ügy, akkor pikk-pakk át tudunk állni egy másik munkafolyamatra.

Egy nyugalmasabb napon, amikor nem esik be új ügy, akkor azért bele lehet férni a nyolc órába, vagy itt vannak estig?

Általában beleférünk a nyolc órába, de azért nem az van, hogy négy órakor az ember fogja a tollat, leteszi, és hazamegy. Itt vagyunk öt óráig, hat óráig is, és ez nem túlóra, hanem beszélgetünk a kollégákkal. A telefonom pedig hétvégén is be van kapcsolva. Olyan nincs, hogy nem lehet elérni.

Próbálták valaha megvesztegetni, lefizetni, vagy megzsarolni?

Nem volt még ilyen.

És olyan volt, hogy veszélyben érezte magát, akár egy helyszínen, akár egy még el nem kapott, de sarokba szorított bűnöző miatt?

Itt nem érzi az ember, hogy veszélyben lenne. Jó, komoly bűnözőkkel foglalkozunk, gyilkosokról van szó, de konkrét veszélyérzetem nem volt.



Bennem elsősorban azért merült fel a kérdés, mert foglalkozik például a Fenyő-gyilkossággal vagy az Aranykéz utcai robbantással. Azért ezek az ügyek eléggé tűzfészeknek tűnnek a kívülállók számára.

Természetesen az NNI azért odafigyel erre. Volt kollégánk, aki meghalt. Pont most volt az évforduló, ha megnézi, ég gyertya. De nem befolyásolja a napi munkánkat. Nekem nincsen félelemérzetem. Mindenki végzi a dolgát.

Volt már bűncselekmény sértettje? Zsebtolvajlásé, autófeltörésé?

A kocsimat egyszer feltörték. De az már nagyon régen volt, és nem is itt Budapesten.

Akkor már rendőrként dolgozott?

Igen.

És megkerült a tettes?

Nem, de nem is vittek el semmit, csak az üveget törték be. Valószínű megzavarhatták őket, csak az üveg bánta.

Mondta, hogy nem úgy kell elképzelni ezt a munkát, ahogy a rendőrös filmekben meg sorozatokban látjuk. Egyébként szokott nézni ilyeneket?

Ritkán. A nyomozás meg a film, az teljesen más. Mondok egy példát: látta már Columbót jelentést írni? A bíróságon bizonyítani is kell. Itt azért nem emelik fel általában az emberek a kezüket, hogy hát igen, én voltam, mint a filmeken. Minden bizonyítékot meg kell találni, szakértőket kirendelni. Ez komplex munkafolyamat. Ritkán szereplünk a médiában, nem véletlenül. Nem biztos, hogy hasznos lenne, ha az emberek tudnák, hogyan dolgozik a rendőrség.

Ha azt kérdezném, hogy melyik ügyére a legbüszkébb, melyik volt a legnagyobb sikerélménye, a romagyilkosságok lenne a válasz, vagy valami más?

Én arra vagyok büszke, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok, de talán a Fenyő-gyilkosság lenne az. A romagyilkosságoknál részfeladatokat láttunk el, a Fenyő-ügyet viszont mi csináltuk. 14 évvel ezelőtt történt, nem volt egyszerű. Bár egyik ügy sem egyszerű. Sok múlik a szerencsén is.

Milyen szakmai céljai vannak most, a pályájának ezen a pontján? Mit érhet el Magyarországon egy gyilkossági ügyekkel foglalkozó nyomozó?

Nekem az a célom, hogy megoldjuk azokat az ügyeket, amelyek most előttünk vannak. Hogy az életvédelmi osztálynak híre legyen, presztízse legyen, ezért sokat kell dolgozni mindenkinek, aki itt van. Nekünk az a fontos, hogy meglegyenek az elkövetők. Ez az, ami minket hajt előre. Úgy érzem, megbecsülnek.