Konrád: Nem baj, ha 2014-ben nem lesz kormányváltás

Könnyelmű volt a DK akcióit Pierre Richard botladozásaihoz hasonlítanom korábban: hétfő este Bécsben kiderült, nekem sem okoz gondot bohócot csinálni magamból. A Loffice szervezte kiállításra kissé késve érkeztünk, mivel a városban, valamilyen megmagyarázhatatlan okból hosszú percekig csak balra kanyarodtunk. Várható volt, hogy így nem fogjuk megtalálni a helyszínt. Mígnem egyszer csak rákanyarodtunk minden magyar bécsi vonalvezetőjére, a középosztály Parndorfjára, a Mariahilferstrasséra. Én azonnal éreztem, hogy innen sínen vagyunk: magyar itt még nem tévedt el, és szerencsénkre ez most sem történt meg.

Konrád György

Fotó: Sight Industries/LOFFICE

Megérkezésünkkor viszont kiderült az, ami − leszámítva az Index és a 444 munkatársát − természetesen addig is mindenki számára köztudott volt: a kiállításmegnyitó és a beszélgetés Konrád Györggyel német nyelven zajlik. Azon a Bécsben természetesnek tűnő nyelven, melyet autós társaságunk egyik tagja sem beszélt. Én próbálkoztam egy „két magyar miért beszélget németül egymással” – érvvel, de igazából rögtön megértettem a kiállításnak otthont adók felé tett gesztust (habár a résztvevő közönséget is magyarok alkották).

Ültem, hallgattam a német nyelvű beszélgetést, és lassan körvonalazódott bennem, hogyan is fogok riportot írni abból a néhány számomra is érthető szóból, amit elkaptam a beszélgetésből: Israel, Nietzsche, Orbán, Gyurcsány, Juden, Führer, liberal, faschist, Horthy, Slomó. Nem mondom, hogy nem sikerült volna, de végül szerencsére nem volt rá szükség, mert Winkler Nóra, a beszélgetés moderátora és Klementz Kata a bécsi Loffice-tól megmentette a helyzetet.

Ahogy én képzelem: ott álltunk egy pohár kiwilével a kezünkben a németül szintén nem beszélő Kerner Zsolttal, és pislogtunk szomorú szemekkel körbe, mikor a szervező és moderátor megsajnálva minket felajánlotta, hogy egy külön szobába bevitetnek székeket, és megkérik Konrád Györgyöt, hogy üljön le velünk beszélgetni egy kicsit magyarul. Bár a pislogásban nem vagyok biztos, végül a beszélgetés összejött. Sőt a kedvünkért később a kiállítást is magyarul, német tolmácsolással nyitották meg.

Bezárkózás és butulás

Konrád György szerint, még ha Magyarországról úgy is tűnik, hogy nyilatkozataival aktívan reagál a magyar politikai eseményekre, ő úgy látja, inkább lustán, bár kétségkívül követi a történéseket. Mint mondta, ha havonta nyilatkozik, az már nagyon aktívnak tűnhet. Felvetésünkre, hogy a kortárs magyar írókhoz képest ez viszonylag soknak számít, elmondta, hogy Nádas Péter például sose mondott semmit. „Ő azt mondta, hogy differenciáltan kell nézni a dolgokat és azóta nem mond semmit. Véd valamit, ami neki nagyon értékes. És kinek-kinek megvan a maga személyes hagyománya: a két Péter nem szállt bele a közvetlen politikába” − mondta Konrád. Sem Nádas, sem Esterházy nem tartoznak az ő generációjához – tette hozzá: „én közvetlenebbül éltem meg a kihívást és ezért úgy éreztem, hogy kell is rá válaszolnom” − fogalmazott.

Fotó: Sight Industries/LOFFICE

A felvetésre, hogy nem érzi-e problémának, hogy sokaknak a neve hallatán sokszor nem a könyvei jutnak először eszébe, hanem markáns nyilatkozatai a mai magyar politikáról, kifejtette: az, hogy írói megítélése hogyan alakul, nem igazán aggasztja. „Azt hiszem hogy mindenki csinálja azt, amit a hangulata diktál” − mondta. Konrád szerint a 2010 óta eltelt időszakot a regresszió és visszaesés jellemzi. „Úgy gondolom, hogy ahogy a ‘89-es váltás progresszió volt, egy kinyílás, most bezárkózás és butulás látható. Csökkent a szabadság és csökkent az elgondolkodtató, egymással vitázó szabadon kifejtett nézetek mennyisége” − mondta.

Idétlen szövegek

Konrád az Élet menete kapcsán Auschwitzről és annak feldolgozásáról is beszélt. „Az tudvalevő, hogy 1944 nyarán már csak magyar zsidók égtek a birkenaui kemencében. Az én általános iskolai osztálytársaim mind akkor égtek el. Azt gondolom, hogy odamenni, és megérteni, hogy milyen az, mikor gyerekeket tömegekben ölnek meg, az egy olyan nehéz szellemi feladat, ami nem egy látogatás idejére megemésztendő munka” − mondta Konrád és hozzátette, hogy erről minden embernek, aki használni akarja valamire az eszét, el kell gondolkodnia. Szerinte nagyon tompa, aki nem tűnődik el azon, hogy „mit jelent ma ugyanazokat az eszelősségeket mondani, amelyek ezeket a gyerekeket a halálba lökték”.

Fotó: Sight Industries/LOFFICE

A fiatalok feladata szerinte az, hogy tanuljanak, gondolkozzanak és ne érjék be egyszerű magyarázatokkal. Amit mondanak nekik, arra mindig kérdezzenek rá, ne higgyenek el egyből mindent. Könyvtárakban, múzeumokban minden fiatal elérheti azt ami kell ahhoz hogy a világról reális képe legyen. Azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e tudatos kormányzati emlékezéspolitikára, azt mondta: „semmiképp se jó, ha a kormány bármely ideológia szerve, instanciája mentegeti azt a szellemi környezetet, amelyben a tömeggyilkosság lehetségessé vált. Ha a kormány e tekintetben felületes, vagy olyan idétlen szövegeket enged meg magának, mint amit például Bayer Zsolt enged meg magának − aki ugyan nem kormánytag de azért mégiscsak egy társaság, egy tőről fakadnak − az súlyos hiba.”

A változások mindig váratlanul jönnek

„Ebben a kormányban vannak emberek, akiknek van valami morális érzékenysége a machiavellisztikus tehetségük mellett is, és ezért gondolom azt, hogy ez nem egy gonosz elvetemült ország, csak egy felületesen érző kormány“. A kérdésünkre, hogy lát-e esélyt arra, hogy a kormány megváltozzon, elmondta, hogy előbb vagy utóbb azoknak az embereknek, akik magukat a jobb- vagy baloldalhoz sorolják, beszélniük kell egymással. „Ha engem megkérdez hogy mi vagyok, akkor én azt mondom, hogy a dialógus híve vagyok. Az ember próbálja megérteni, mit mond a másik. És e nélkül az ország elbutul. Ha az ország riadozik a dialógustól, és ahelyett hogy kérdezne, előítéletekkel próbálja fejbe vágni a másikat, akkor belesüllyed a mély butaságba” − mondta Konrád.

Az ellenzéki együttműködésről az író azt mondta: „Fájlalom, hogy csak ennyi. Fájlalom, hogy nem tudnak önmaguk fölé emelkedni, hogy a hiúságukat előtérbe engedik”. Konrád Mesterházy Attilát nem tartja buta embernek, de szerinte nincs kormányzati tapasztalata, nem tudja mit jelent egy ilyen apparátust irányítani. Éppen ezért még ha Mesterházy szándékai jók is, nem hiszi hogy jobb lenne, ha ő irányítaná az országot. „Jelenleg a rendelkezésre álló emberek közül Bajnai Gordon a legjózanabb, és legkészségesebb arra hogy másokkal is együttműködjön” − mondta,  hozzátéve, hogy ha Magyarországon a „jobb-balból verbuválódott elit” nem hoz létre egy átfogó, együtt gondolkodó csapatot, akkor Magyarország az utolsók közé kerül.

A kérdésre, hogy lát-e erre reális esélyt az elkövetkezendő egy évben azt válaszolta egyelőre nem. „Nem látok, mert azt látom, hogy Orbán túlságosan is hisz magának, és a vele szemben állók túlságosan reménytelenül utálják.” Konrád szerint nem baj, ha 2014-ben nem lesz kormányváltás, „mert majd lesz akkor később”. Mint mondta, nem reménytelen a helyzet, például ki gondolta volna néhány nappal ezelőtt, hogy a török elnök, Erdogan alatt ilyen látványosan inog meg a rendszer. “A változások mindig váratlanul jönnek.”

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!