Tihamér, Annamária
19 °C
33 °C

Megszólalt a megpofozott terhes nő

2013.06.18. 14:17 Módosítva: 2013-06-18 14:38:00
Egy Magyarországon élő brit állampolgár az a terhes anya, akit hétfőn úgy felpofozott egy villamosvezető, hogy vérzett a szája. Az Indexhez eljuttatott levelében a nő megírta, azért lépett rosszkor a sínekre, mert reflexből nem balra, hanem jobbra nézett. Nem a villamosvezető mentette meg az életét azzal, hogy lefékezett, mert volt ideje visszalépni a padkára. A levele után beszéltünk is vele, kérdésünkre elmondta: a magyarokat segítőkésznek, de pesszimistának tartja, tegnap sokkhatás alá került.

Jelentkezett az Indexnél az a Magyarországon élő brit nő, akit hétfőn úgy felpofozott egy villamosvezető, hogy vérzett a szája. A hathónapos terhes nő részletes emailben írta le, mi történt vele pontosan, majd kérdésünkre telefonon elmesélte, milyennek tartja egyébként Magyarországot és a magyarokat. Elmondta: reflexből nézett a rossz irányba, és szerinte nem igaz, hogy a fékezéssel megmentette volna a vezető az életét, és nem szeretné, ha a pofozkodó BKV-s börtönbe kerülne, ezzel együtt feljelentést tett.

Most értette meg

„Mindig panaszkodtak az emberek, hogy milyen rosszul mennek itt a dolgok, de a saját szememmel most láttam ilyesmit először” – mondta a felpofozott nő az Indexnek. „Most értettem meg, miért kérdezik mindig tőlem, hogy miért jöttem ide.” Három éve él Magyarországon, Budapestet általában békésnek, a BKV járatait pedig megbízhatónak tartja, de egy korábbi panaszbejelentésénél is az volt a tapasztalata, hogy talán a papírmunka elkerülése miatt az ügyeket nem vizsgálják ki kellő alapossággal.

Elmondta: a magyarokat segítőkésznek, de meglepően pesszimistának tartja, a villamosvezetőt egyszerűen nem érti, de attól tart, hogy másokkal is erőszakos lehet. A pofon nem változtatta meg alapvetően a Magyarországról kialakított véleményét, de elmondta: sok múlik azon, miként folytatódik az ügy. „Nem azt akarom, hogy börtönbe kerüljön, nem akarok neki rosszat, de nagyon ijesztő volt, főleg az, hogy nagyon sok idő telt el a fékezés és a pofon között” – magyarázta.

„Ja, csak megütötték?”

A legmeglepőbb az volt, hogy bár a rendőrségen és a kórházban is alapvetően segítőkészek voltak, mégis többen mintha bagatellizálni akarták volna a problémát. „Ja, csak megütötték? Semmi komoly – pedig ezért más országokban akár évekre lecsukhatják az elkövetőt.”

A nő részletes levélben írta meg az Indexnek, hogy pontosan mi történt. Levelének fordítását változtatások nélkül közöljük.

Ahogy ő látta a történetet

„Én vagyok az a nő, akit tegnap megütött egy villamosvezető. Belátom, hogy ostobaság volt anélkül átkelni a zebrán, hogy balra néztem volna, de 30 évig éltem Nagy-Britanniában, így reflexből a jobbról érkező forgalmat vártam.

Az eset a Széna téri zebránál történt. Egy szintén külföldi barátommal jobbról vártuk a villamost, ami tudom, hogy nem logikus, de így nem láttuk a piros lámpát. Ez teljesen a mi hibánk. Ráléptünk a zebrára, akkor megláttuk a balról érkező villamost, és visszaugrottunk a padkára. Nagyon megijedtünk, teljesen lesokkolódtunk.

A villamos ekkor megállt a zebrán, és a vezető elkezdett velünk üvöltözni, miközben az utasok dörömböltek neki a fülkéje ablakán, hogy induljon tovább, mert olyan helyen állt meg, ahol nem szabad. Mi dühös gesztusokkal válaszoltunk neki. Az egyáltalán nem igaz, hogy a vezető megmentette az életünket, hiszen visszaléptünk a padkára, mielőtt megállt. Ezt szemtanúk is megerősíthetik. Csak azért állította meg a villamost, hogy kitöltse rajtunk a dühét.

Ismerlek, te rohadék

Szerkesztőségünk egy tagja hasonló élményről számolt be, szintén a 4-6-os villamos egy másik megállójánál. Ott a záródó ajtajú villamos után futva munkatársunk nem vette észre, hogy átszaladt egy éppen fékező, a másik irányba tartó járat előtt. A vezető leszállt, majd ökölbe szorított kézzel ordítani kezdett: „Ismerlek, te rohadék, tudom, hol laksz, megtalállak!” Tettlegességre ebben az esetben nem került sor.

A villamosvezető, egy nagydarab, 120 kilós férfi ezután kiszállt a villamosból, és az üvöltette nekem, hogy „a kurva anyád”. Én teljesen le voltam sokkolva, nem mondtam semmit, ő pedig olyan erősen pofon vágott, hogy a napszemüvegem a földre esett. Az utasok kiabálni kezdtek vele, ő pedig a visszaszállt a villamosba és elment.

Én tettem néhány lépést, majd a földre estem. A szám vérzett, az emberek körém gyűltek, én pedig sírtam. Négy-öt ember jött oda segíteni.

Végül egy fiatalember és két hölgy segített nekünk. A Széll Kálmán téren szolgálatot teljesítő négy rendőr azt mondta, ők nem tudnak segíteni, a BKV panaszkönyvébe kellene írnom. A fiatal srác végül felhívott valakit a BKV-nál, és ezzel megoldotta a problémát. A BKV-nál nagyon segítőkészek voltak. A férjem segítségével vallomást tettem. Hívtak mentőt is, mert a trauma miatt nem tudtam rendesen járni. A fiatalember végig velünk maradt, a kórházba is eljött, ahol megnézték a kisbabámat, és a rendőrségre is elkísért minket, ahol szintén vallomást tettem. A rendőrök nagyon segítőkészek és együttérzők voltak.

Nem értem, hogy a vezető miért reagált ilyen agresszívan. Tudom, hogy hibáztam, amikor nem néztem körül rendesen. Soha többé nem követem el ezt a hibát. Nagyon megkönnyebbültem, hogy a kisbabám és a barátaim is jól vannak.″