Kész a gyerekagypusztító kormányoldal

2013.06.19. 17:23

"A Kimi-kamion interaktív játékokkal ismerteti meg a gyerekekkel a jog és a törvények világát" – amikor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) nyári gyerektáborairól szóló közleményben ide értem, még nem sejtettem, hogy néhány kattintásnyira az idétlenül selypegő bürokratanyelv legsötétebb bugyrai nyílnak.

Navracsics Tibor (középen) a Kimi-Kamion előtt várja a gyerekeket
Navracsics Tibor (középen) a Kimi-Kamion előtt várja a gyerekeket
Fotó: Kim / Burger Zsolt

A közlemény szerint a KIM az egyszervolt.hu meseoldal közreműködésével létrehozta a Jogos a kérdés honlapot, hogy a "kisgyermekek számára érthető és játékos formában közvetítse azokat az alapinformációkat, amelyek megkönnyítik számukra a jogi útvesztőben történő eligazodást".

A jog labirintusában bolyongó kisgyereknek álcázva magam a hosszú, unalmasnak tűnő bemutatkozást nem olvastam végig. Na de! A Történetek fül alatt, a Fog a lomtár című rovatban ezekbe a vicces meghatározásokba botlottam:

  • Bíró: Az az ember, aki nagyon erős, ezért elbír sok mindent.
  • Megrovás: A régi székely írás másik elnevezése.
  • Képviselő: Olyan ember, aki egy festményt ábrázoló pólót hord.
  • Polgári eljárás: A civil távgyalogló mozgalom régi elnevezése.
  • Vád: Így nevezik palóc tájszólással azt, aki nem szelíd.
Gyermektartás
Gyermektartás
Fotó: jogosakerdes.hu

Mindez természetesen egy "történetbe" van ágyazva. Így kezdődik:

Ma sokat kacagtunk. Osztályfőnöki óra volt, és az egyik srác valamiért késve jött be a szünetről. A tanárunk megkérdezte, mégis hol járt eddig, ő pedig megszeppenve azt mondta: „fog a lomtár” – és mutatta a két tenyerét, ami csupa festék volt. Kis ideig eltartott, mire leesett, miről van szó, de akkor nagyon nevettünk, mert a szemetes ajtajára ki is volt írva még reggel, hogy frissen festve. Csak a cetlit elfújta a szél.

Legszívesebben az egész oldalt idemásolnám, de nem tehetem, mert nyilván azonnal jelentkezne a jogdíjért a vicces kedvű kormányzati fejlesztő, akinek máig a Hahota 1982-es őszi kiadása jut eszébe, ha gyerekeknek kell írni valamit.

Ha a jogi útvesztőben a kisgyermekek még annál is pontosabb információkra vágynak, mint hogy az ülnök az álnok ellentéte, az igazi fogalomtárból is tájékozódhatnak. Itt a szerzők sajnos átesnek a másik végletbe: már nem a kretén Pistikéhez, hanem a helyettes államtitkárnak készülő, koravén kis eminensekhez szólnak:

  • Ügyészség: Az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. Az ügyészség élén a legfőbb ügyész áll. A büntető igazságszolgáltatás egyik legfontosabb résztvevője. Nyomoz, törvényességi felügyeletet gyakorol a nyomozás felett, vádat emel, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, befolyással bír az ítélet kialakítására.
  • Tanú: Az a személy, akit az eljárás folyamán kihallgatnak, mert valószínűsíthető, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges érdemi információ birtokában lehet. A tanúvallomás a bizonyítás egyik formája.
  • Jogszabály: Egy olyan szabály, amit mindenkinek kötelező betartani. Jogszabály például a törvény. A jogszabály elnevezés azt fejezi ki, hogy olyan szabályról van szó, amely jogi jelentőségű. Vannak másféle szabályok is: szokás, erkölcs, illem, divat, valamilyen játék vagy sport verseny szabályai, ezek viszont nem jogszabályok.

A történetek között öt kis mese is van, amelyek hangvétele erősen emlékeztet kis Nicolas-ra, a legendás francia mesesorozat álnaiv hősére. A magyar változat főszereplője az iskolában válásosat játszik, tolvajt segít leleplezni a rendőrségen, ellopott biciklik miatt bánkódik, megkerülteknek örül, végül bíróval beszélget a cukrászdában, és hasonló önfeledt ámulattal csodálkozik rá, hogy a jog miként van jelen a mindennapjaiban.

A szerzőknek nem sok fogalmuk lehet arról, hogy hány éves gyerekeknek szánják az oldalt. Így szerepelhetnek azok a kínos bekezdések, ahol megkísérlik eltalálni a gyerekek nyelvi regiszterét, például amikor a biciklizés általuk ismert szinonimáival próbálják körbelőni a megcélzott korosztályt.

„Pedig úgy volt, hogy az ofö megígérte, ha a nyáron mindenki megtanul bringázni, akkor az ősz elején, amikor még jó az idő, felkerekezünk Nagyrétre. És akkor az a fiú és az a lány az osztályból, akinek júniusban még nem ment a brinyózás, egész nyáron gyakorolt. Szeptemberben pedig azzal kezdték a sulit, hogy mind a ketten cangával jöttek az évnyitóra! Mi pedig nagyon irigykedtünk, mert igazán király bringát kaptak mindketten. Elöl hátul teleszkópos, tárcsafékes meg minden. Az ofö pedig betartotta az ígéretét, és mi ott is voltunk a megbeszélt helyen, a park sarkán, reggel fél nyolckor mind. Kivéve azt a lányt és azt a fiút, akiknek az új biciklijük volt. Annyit kellett rájuk várni, már azt hittük, elfelejtették, hogyan kell kerékpározni!”

Kíváncsiak voltunk, miként választották ki az oldal fejlesztőit, és mindez mennyibe került. A KIM későbbre ígért választ.