Tábortűz 800 millió magyarnak

“Ne zavarjam el a rossz szellemeket ostorral?” – a tűzszertartás mestere bólintott. A buggyos nadrágos hagyományőrző férfi nekiállt, először egy, majd kettő, végül egyszerre négy ostorral csattogtatott a Heves megyei Parádfürdő palócpiacán egészen addig, míg a rossz szellemek el nem takarodtak a szentjánosbogarakkal teli erdőbe, ahonnan már nem zavarhatták meg az év leghosszabb napjának ünnepét.

Nem boldogok a sajtkészítők

Valószínűleg előbb kellett volna odacsapnia, mert az öt-hat standból álló vásáron a kereskedők este hét után már csalódottan összerakták portékáikat, a sajtjait kilónként 11 ezer forintért kínáló árustól a bolíviai indiánnal együtt dél-amerikai portékákat kínáló asszonyig. "Egész nap talán ötezer forint forgalmunk volt. Tavaly még novemberben is többen voltak itt" – panaszkodott a pánsípok, alpakka ékszerek és pamutingek gyűrűjében álldogálló Zsuzsanna, miközben egy vevő eredménytelenül próbálta lealkudni az egyik ruha árát tízről hatezzerre. „Ezek különleges munkák, sokan azt hiszik, hogy magyar népviselet, mert sok dél-amerikai motívum hasonlít az itthonira”.

800 millió magyar ünnepén 18 vidám ember

Ez egy ősi magyar ünnep a japánoktól a majákon át az etruszkokig, akik mind hunok, tehát magyarok – adta meg a nyári napfordulóra megrakott máglya szertartásos elégetésének történeti hátterét vitéz Gálfalvy Gallik Béla, cseppet sem bánkódva azon, hogy a globális ősünnepre csak néhány barátja jött gyerekeivel, meg a hot dogos lányok a bazársorról.

A palócpiac szervezője szerint nem meglepő, hogy a valós őseinkkel való kapcsolatunkrejtve van előttünk, hiszen az áltudományt képviselő Magyar Tudományos Akadémia elfedi előlünk a valóságot, visszaható hatállyal az Urálba parancsolva őseinket.

„Pedig a maják valójában magyák, ami magyart takar, a japán népnév második szótagja visszafelé nem véletlenül utal a nap szóra” – tárta elő a bizonyítékokat az öt sportágban szakedzői diplomája mellett földrajz és történelem szakos tanári végzettséggel rendelkező őszhajú úr, meg sem említve a magyar és japán csecsemők farpofáin található Matolcsy-féle piros pöttyöket. „A világban nyolcszázmillió magyar él, Kárpát-medence pedig már 38-40 ezer éve az otthonunk” – mondta alaposan ráverve a kettős honfoglalás hívei re is, miközben házi készítésű palóc sörrel kínált. (A palócok egyébként hunok 24. törzsét alkotják.)

Magyar eszkimók

A hun-magyarok leszármazottai azonban nem csak  a fenti népek, de ide tartoznak a sumérok, föníciaiak, etruszkok, vikingek, a „keletről jött kelták”, és a „szkíta skótok” is, nem is beszélve az egyiptomi piramisok építőiről és az irániakról. „Azt már nem is mondom, hogy Jézus is pártus király volt” – mondta mégis Gallik. Lehet, hogy az eszkimók is ide tartoznak, de róluk elfelejtettünk érdeklődni.

Aki azonban mindebből azt gondolná, hogy Parádfürdő a bablevest is rovásírásos levestésztával fogyasztó turulsámánok Mekkája, az téved. Legfeljebb a 154 millió forintos EU-s támogatásból épp mederépítési munkálatok alatt álló Tarna-patak partján leszúrt Árpád-sávos zászló támasztotta alá a szubkultúrával kapcsolatos sztereotípiákat. Talán azért is, mert az ünnep parádfürdői szeánszáról még csak a közösen sámándoboló szűk vidám baráti kör tud, annak ellenére, hogy a rendezvény az MTI programajánlójában is benne volt, talán a "tűzszertartás" varázslatos hívószava miatt. Ezért aztán nincs se gáz adására vágyó gój motoros, se szalonzsidózás, de még egy kiadós trianonozás se, de tömeg sem, jó, ha pár tucat ember gyűlt össze.

Lányok a tűzön át

„Ha az MTA elismerné a hun-magyar rokonság tényét, nem kizárva, hogy a finnekkel is van valamiféle közös múltunk, akkor már nem kapcsolódnának ilyen szorosan a szélsőjobbhoz ezek a gondolatok. Jó lenne ennek határt szabni” – mondta az egykor bőrkonfekció-üzemmérnökként Mongóliát is megjárt Poprócsi Attila, aki szerint szörnyű, hogy sok cigány pusztán származása miatt nem kap munkát.

„Remekül szoktunk együtt dobolni, ugyanolyan emberek, mint mindenki más, szomorú vagyok, hogy van, aki ezt másképp látja” – vallotta meg az Aranykard Sárkányos Lovagok és Vitézek Köre lovagjaként várjátékokat is szervező hagyományőrző, mielőtt a tűzszertartás mestereként megnyitotta volna a kereszténységben június 24-i Szent Ivánhoz kapcsolt, valójában június 21-re eső nyári napfordulós ünnepet.

A tűzszertartáson a gyermekeikkel, unokáikkal, strandpapucsban vagy korhű kosztümben összegyűlt íjkészítő hagyományőrzők mulatságának végén a „boszorkánykodó asszonyok, lányok” és férfiak hol közösen, hol egyenként átugorják a máglyarakást. „Az a fontos, hogy ilyenkor meglássuk egymásban a jót, előhívjuk a tündéreket és a jó lelkeket, s hogy a tűz erejét és a szívünk dobbanását tegyük eggyé egy közös tűzdobbanássá” – vezetett be a rituálé lényegébe Poprócsi.

Hawaii hunok szíriuszi tudása

Az MTA-nak azonban még hosszú utat kell tennie, hogy a finnugor gondolat béklyóitól megszabadulva végre a „már rovásírásban is kiadott Arvisúra” állításait magáévá tehesse. Eszerint Atlantisz a hunok elsüllyedt földje, amelynek maradéka nem más, mint Hawaii. Itt kapták meg a hunok a „Szíriusz harmadik holdjáról” érkező lények tudását, amely révén magasrendű civilizáció jött létre.

„Hülyeség” – mondta Poprócsi arra a Grespik László-i felvetésre, hogy a magyarok maguk volnának a szíriusziak. „Mi csak a tudásukat kaptuk” – mondta, nem kizárva, hogy a nálunk kevésbé erős hun gyökerekkel rendelkező germánok vagy akár más nyugat-európai népek is részesülhettek ebből a tudásból. „Lehet, hogy ők ezt a tudást jobban is hasznosítják, mint mi.”