800 kilós cukiságok a Budakeszi Vadasparkban

2013.07.31. 18:13 Módosítva: 2013.07.31. 20:53

Gyanúsan jól szocializált, újságírókat is kulturáltan viselő állatok laknak a a Budakeszi Vadasparkban. A két fiatal vízibivaly, akik miatt ide jöttünk, farkával legyezve pózol a dagonyázótóban, miközben a vendégek fél szemmel a szépen megrakott alkalmi asztalok felé sandítanak. A bivaly ugyan nem mindig ilyen béketűrő állat, de ezek a példányok szokatlanul nyugodtak,csak most kerültek ide a Hortobágyról, hogy mostantól lássanak ilyet a városi gyerekek is, akiknek jórésze már fel sem ismerné ezt a száz éve még Magyarországon egészen közönségesnek számító hús- és izomtömeget.

Igaz, fajtaismeretben a vidék sem állhat sokkal jobban, egyrészt mert ma már a magyar falu is legfeljebb csak a kormányzati brosúrákban kötődik szorosan az állattenyésztéshez, másrészt meg azért is, mert a bivaly komoly versenyben van az agrármodernizáció többszörös vesztese címért, pedig azért ebben a műfajban van nálunk konkurencia.

Az eredetileg Délkelet-Ázsiában honos, de Magyarországon is már vagy 500 éve élő vízibivalyt mifelénk úgy száz éve már csak hébe-hóba, kuriózumként tartják. Pedig korábban nagy teljesítményű, igazi multifunkcionális baromnak számított. Legendás erejű igavonó, ha kell, nagy termésköveket, megtermett fákat is elhúz. Az őt a mezőgazdaságból kiszorító szarvasmarhánál 50 százalékkal nagyobb a teherbíró és húzóképessége, igaz, hatékonyságát némileg rontja, hogy ha pocsolyát lát, néha igástul belefekszik egy fél napra. Most már kár lenne felróni neki ezt a szenvedélyét, a mezőgazdasági gépek így is, úgy is kiszorították volna a gazdálkodásból.

A nagy ritkaságnak számító bivalykolbásztól eltekintve a bivalytermékek a hazai élelmiszerek közül is teljesen eltűntek. A tehénénél sokkal zsírosabb tejéből szerencsésebb vidékeken cheddar és mozzarella készül, aminek így aztán íze is van, nem úgy, mint a hasonló néven forgalmazott termékeknek, amik legfeljebb a formát tudják, azt viszont lassan egy háztartási 3D-nyomtató is hozza. Hiába a hagyományos ízek divatja, az egyébként sajátos és eléggé inas bivalyhús pályán sincs a mangalica és a szürkemarha mellett. Ezt persze az itt látható állatok nem feltétlenül bánják, már amennyiben elmélkednek néha történelem és gasztronómia összefüggésein.

Pedig a bivalytartás nem bonyolult mesterség: a Bubalus Bubalus tökéletesen igénytelen jószág, jól elvan kákán és nádon, mondjuk csak ott, ahol van még nád és káka. A nagyméretű lecsapolások és folyószabályozások után Magyarországon ez az opció megszűnt, a bivaly viszont örömmel fogadja helyette azt a napi 10-15 kiló réti szénát, amit fogságban tartva elé tesznek.

A bivaly már annyira nem része a magyar valóságnak, hogy sokak szemében szinte egzotikus,  westernfilmbe való állat. Mi azonban nemes feladatunknak tekintjük egyszer és mindenkorra tisztázni, hogy a bivaly és bölény: két különböző dolog. Erről legyen elég annyi, hogy a bivaly szarva inkább szarvasmarhaszerű, a bölényé viszont sarló alakú és hátrafelé hajlik. Utóbbi szőre világosabb barna és egyenesebb, de a leglátványosabb különbség, hogy a bivaly kevésbé robusztus, mint a – nálunk is őshonos és a vadasparkban is tartott – európai bölény, nem beszélve annak amerikai rokonáról.

A Budakeszi Vadaspark ideális helyszín a két állat elmélyült összehasonlító tanulmányozására, ugyanis a vízibivalyok kerítésszomszédja Rambó, a brutális arcberendezésű és testfelépítésű, kaukázusi vérvonalú európai bölény. Őt fajtisztasági megfontolásokból külön tartják a más génállományú lengyelországi társaitól, mégsem marad magányos: nemsokára összeköltöztetik cikkünk főszereplőivel, a két fiatal bivallyal.

Az idén született bivalybikáknak elkel majd a lelki társ, előreláthatólag ugyanis nem kapnak maguk mellé nőstényt, mivel a tenyésztési programhoz a vadasparkban egyelőre nem adottak a feltételek. Miközben az állatok barátságosan kérődznek, a vadaspark vezetője arról beszél, szexuális problémáikat valószínűleg heréléssel fogják „megoldani”. Mostani béketűrésük nem kizárólag annak köszönhető, hogy nem látnak a jövőbe: a Hortobágyon ridegtartásban voltak, így még nincsenek igazán rossz tapasztalataik az emberekről.

Miután összebútoroznak Rambóval, a kifejletten majd 800 kilós bivalybikák mostani helyére, mint a sajtótájékoztatón mondják, egy „meglepetésállat” érkezik. Hogy az mi lesz, azt sajnos nem sikerült kiszedni senkiből sem. Feltehetően nem cica, kutya vagy aranyhörcsög, hiszen a koncepció szerint ez a sor továbbra is a Magyarországon őshonos nagytestű patásoké lesz.

Amíg ez kiderül, lehet neveken ötletelni, a két kölyökkorú vízibivaly ugyanis még nem esett túl a keresztségen. A Vadaspark néhány napon belül a honlapján és Facebookon is várja a közönségszavazatokat. Én valahol a mozzarella variációinál akadtam el, de én is érzem, hogy ez még nem tökéletes, hiszen a teheneket is ritkán hívják trappistának.