Orsolya
7 °C
17 °C

Mi a közös bennük?

2013.08.08. 10:10
Az Alkotmánybírósághoz fordult Szabó Máté ombudsman, mert miközben egy panaszos levelét vizsgálta, rájött, hogy az új Ptk. egy pontja korlátozhatja a szólás- és véleményszabadságot. Egészen pontosan arról a pontról van szó, amely a közszereplőket védi, és civilszervezetek már számtalanszor jelezték, hogy aggályosnak találják. A szakértők szerint az új Ptk., amely először védené konkrétan a közéleti személyek jogait, a közszereplőknek dolgozik. Úgy tudjuk, a kormány eleve tudta, hogy az AB előtt végzi, a TASZ szerint viszont az AB-döntés sem jelent majd előrelépést.

Vona Gábor idén áprilisban jelentette fel  Balavány Györgyöt, mert a publicista náci- és nyilasszimpátiával vádolta meg a Jobbik elnökét. Papcsák Ferencnek nemrég zárták le több sajtóperét: a fideszes politikus minden médiumot feljelentett, amelyik idézte az LMP helyi önkormányzati képviselője, Várnai László egyik blogbejegyzését. Várnai ebben azt állította, hogy a Papcsák Ferenc vezette önkormányzat tanácsadásért mintegy 80 millió forintot fizet ki rokonainak, sőt, hogy Zugló polgármesterénél „az eddigi képviselők közül mindenki, szó szerint mindenki, aki most nem lett képviselő, az valamilyen állást, tanácsadói szerződést kapott  a polgármestertől”.      

Papcsák ezután azokat az orgánumokat is feljelentette, amelyek közölték helyreigazítási kérelmét, sőt, azokat is, amelyek közölték a helyreigazítás helyreigazítását. Habár a zuglói polgármesternek semmit sem sikerült elérnie jogi úton, nem adta fel: ügyvédi irodáját a   kommentelőkre is ráküldte . Példáját később Lázár János is   követte.

“Lázárt sem érdekli senki és semmi, engem sem érdekel Lázár. Nemhiába használt lézerblokkolót, és nyomták a közpénzt abba, hogy minél biztonságosabb autó védje a seggét, mert tudta, hogy állat módjára közlekedik. És igenis sajnálom, hogy nem ő maradt ott.” (A Lázár által kifogásolt komment a Délmagyarországban 2012-ben)

Ha a politikus vagy akár egy celeb a róla szóló kommenteket böngészi, és valami szemet szúr neki, két dolgot tehet. Megteheti, hogy nyel egyet, ledönt egy pohár viszkit, kikapcsolja a számítógépét, és úszik egyet a medencéjében, hogy megnyugodjon. Utána esetleg felhívhatja az újságírót, komment esetén inkább a kiadót, szerkesztőt, és megpróbálhatja megbeszélni velük a problémát. A másik opció viszont az, hogy ügyvédjével jogi úton próbál elégtételt szerezni.

Az EJEB előtt az Index

A nemzetközi trend szerint a médiumok felelőssége nem lehet korlátlan az olvasói hozzászólások esetében. A szolgáltató onnantól válik felelőssé, hogy a sértett vagy például más olvasók felhívják a figyelmét a szabálysértésre.  A hazai jogalkalmazási gyakorlat szerint viszont a komment tartalmáért polgári felelősséggel tartozhat a médiaszolgáltató is.

A gyakorlat miatt, amely Bodrogi Bea szerint kaotikus és nonszensz, nemrég az Index és az MTE is jogerősen pert vesztett. Az Index egy sajtóközleményt vett át, ami alá az olvasók kommenteltek, ez azonban nem tetszett a hír főszereplőjének. Az érintett cég nem a kommentelők, hanem a médiumok ellen indított polgári peres  eljárást, anélkül, hogy előtte felhívta volna figyelmünket a sértő hozzászólásokra. Az Index és az MTE az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult az ítélet miatt.

A   polgári per alperese a médium és a kommentelő vagy akár mindkettő is lehet. A kiszabott kártérítés és sérelemdíj a politikust illeti,  ráadásul itt a kiadó vagy a médium is kötelezett lehet, ami garantálhatja a teljesítést.

Büntetőeljárást azonban csak személyesen, a kommentelő vagy az újságíró ellen lehet indítani. Büntetőeljárás esetén már pénzbüntetés, szélsőséges esetben akár szabadságvesztés is kiszabható. Az így kiszabott pénzbüntetés viszont nem a sértetthez, hanem a költségvetésbe került.

Hogy polgári vagy büntetőeljárást indít, az a közszereplő egyéni döntése, a TASZ tapasztalatai szerint gyakran mindkettőt elindítják egyszerre. Sőt, elvileg még akár egy harmadik megoldásra, a médiatörvény alapján bevezetett hatósági eljárásra is van lehetőség. A TASZ szerint elég lenne, ha csak a polgári jogi lehetőségek léteznének. „A személyiségvédelem fontos, azonban a mérleg másik serpenyőjében a szólásszabadság van; a kettő közötti egyensúly tolódik el akkor, ha nagyon sokféle, párhuzamos eljárással lehet fenyegetni az újságírókat, bloggereket” – mondta az Indexnek Simon Éva, a Társaság szólásszabadságért felelős programvezetője.

A büntetőeljárásra fokozottan igaz, hogy önmagában a tény, hogy eljárás indítható komment vagy cikk miatt, öncenzúrához vezethet – ezt már Bodrogi Bea, a CivilMédia jogásza mondta. „Egyáltalán nem mindegy, hogy egy újságíró ellen polgári vagy büntetőeljárás van folyamatban, vagyis hogy alperesként védekezhet egy polgári perben, vagy  gyanúsítottként, később vádlottként egy büntetőeljárásban" tette hozzá. Egy ilyen eljárás után az újságíró vagy kommentelő a bűnügyi nyilvántartási rendszerbe is bekerül, priusza lehet.

Papcsák Ferenc
Papcsák Ferenc
Fotó: Mohai Balázs

A TASZ álláspontja szerint a társadalomnak nincs méltányolható igénye arra, hogy egy évekig tartó szabadságvesztéssel fenyegessenek bárkit azért, mert akár túlságosan élesen kritizált valakit, akár azért, mert hamis tényeket állított. Az pedig, hogy az utóbbi időben már akár Facebook-komment miatt is eljárást indítanak politikusok, az teljes mértékben nonszensz" – véli Simon Éva.

Az újságírók, kommentelők ellen indult büntetőeljárásokkal kapcsolatban (rágalmazás és becsületsértés) alapvetően a CivilMédia, az Átlátszó és a legtöbb mértékadó szakmai civilszervezet, vagyis a TASZ, a Mérték, és az Eötvös Intézet is ugyanazt gondolja. Szerintük a dekriminalizálás irányába kellene haladni, azt akarják elérni, hogy senkit ne fenyegessen szabadságvesztés egy vélemény közlése miatt. Nem mellékes, hogy az ENSZ és az EBESZ médiabiztosa is ezt hangoztatja, sőt, ez az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) egyik alaptétele. Nem sok esély van rá, hogy a Btk.-ból kikerül ez a két tényállás, annyiban azonban mindenképpen módosítani kellene a törvényt, hogy szabadságvesztés büntetéssel ne fenyegessen egy ilyen bűncselekmény elkövetése” – mondja a CivilMédia.

Nem feljelentést tettem, hanem keresetet indítottam személyiségi jogok megsértése miatt ismeretlen magánszemélyekkel, de leginkább a lapokkal szemben. (…) Nem a kommentelők, hanem a moderálást elmulasztó médiumok hozták nyilvánosságra a sértő megjegyzéseket. Ezért az orgánum felel. (…) Engem is megillet a véleménynyilvánítás szabadsága, egyes orgánumok mégis kétségbe vonják a jogomat arra, hogy sértő megjegyzéseket perre vigyek. (Papcsák Ferenc egy tavalyi interjúban)

Ha a közéleti személy mindenképpen bírósághoz akar fordulni, válassza a polgári jogi formát – ezt akarják a szervezetek. Mivel azonban a rágalmazás a Btk. szerint nem köz-, hanem magánvádas büntetőjogi tényállás, Papcsák Ferenc ügyében csak akkor indulhatna büntetőeljárás, ha a politikus magánindítványt adna be. Magánvádas bűncselekményeknél egyébként az ügyész nem jut szerephez, a vádat a sértett képviseli. Ha a sértett állami tisztséget tölt be, például országgyűlési képviselő, köztársasági elnök, miniszterelnök, akkor viszont a vádat az ügyészség, az állam képviseli.

Ez történt Lázár János esetében is, de Simon Éva szerint ez abszurd. „Ha egy hivatalos személynek szélesebb körben kell tűrnie a tevékenységével kapcsolatos kritikát, akkor miért biztosít számára az állam extra büntetőjogi védelmet?” – tette fel a kérdést. Az ügyész fellépése egyrészt óhatatlanul közhatalmi jelleget fog kölcsönözni a magánvitának, másrészt a személyiségi jogi perben harmadik fél fellépése akkor indokolt, ha az állítólagos sérelem személyek nagyobb csoportját, méghozzá a társadalom valamely sérülékeny közösségét érinti" – írták korábban.

A semmi is jobb, mint a valami

2014. március 15-től hatályos az új polgári törvénykönyv, amelybe először fért be egy konkrét, a közszereplők kritizálására vonatkozó szabály. Azelőtt ezt csak az alkotmánybírósági gyakorlat rendezte, tehát a bírók nem írott szabályok, hanem józan belátásuk és előzetes tapasztalatok alapján döntöttek. A szakértők szerint viszont az új, önálló rendelkezés még ehhez képest is súlyos visszalépés. Az eddigi magyar gyakorlat és az európai alapjogi mérce alapján a közhatalmat gyakorló személyekkel, közszereplő politikusokkal kapcsolatos, nem szankcionálható véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyeknél.

Ki számít közszereplőnek?

Az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely a magyar szabályozásnál sokkal szélesebb kritikatűrést követel, gyakorlatában különböző megítélés alá esnek a közhatalmat megtestesítő személyek, a közszereplők, illetve a magánszemélyek. Ha valaki közhatalmat gyakorló, az államot képviselő személy, akkor köteles a legszélesebb kritika tűrésére. Olyan állítások esetében sem hivatkozhat a személyiségvédelemre, amelyek egy közszereplő – de közhatalmat nem gyakorló – politikus esetében már nem tartoznának a véleménynyilvánítás szabadságának körébe.

„A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, e minőségére tekintettel tett, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsületcsorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint   ̶ az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire  tekintettel   ̶ elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.”

Simon Éva szerint a kritikatűrési képességet, kötelességet egy skálaként érdemes elképzelni. Legkevésbé egy átlagembernek kell tolerálnia a kritikát, leginkább pedig a közhatalmat gyakorló közszereplő politikusoknak. A két végpont között pedig, egyedi faktorokkal tűzdelve helyezhetőek el az emberek, akár a rendőrök is. Így például egy politikus szexuális irányultsága nem minősül közügynek, az védelmet élvez. Azonban ha a politikus rendszeresen homofób megjegyzéseket tesz, vagy rendszeresen a melegházasság ellen érvel, akkor ha kiderül róla, hogy homoszexuális kapcsolata van, az már a tevékenységével összefüggő információ, ilyen szempontból tehát nem illeti meg a magánélet védelme.

Az új Ptk. szerint viszont csakis akkor lehet bírálni egy közéleti szereplőt, ha a) nem sérti az érintett emberi méltóságát, b) szükséges és arányos mértékben történik, c) igazolható az ügyben a méltányolható közérdek” fennállása is. Míg az első két pont az Alaptörvényből egyenesen következik, az utolsó súlyosan csorbítja a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát, ráadásul teljesen bizonytalan határokat szab a közlés szabadsága előtt, hiszen a "méltányolható közérdek" jelző egy "gumifogalom", nehezen értelmezhető, szinte bármi beleférhet. Ezt vallja a Mérték Médiaelemző, a TASZ, és a CivilMédia már a tervezet megjelenése óta, és ezt jelentette most ki Szabó Máté ombudsman is.

Az Index úgy tudja, a közszereplőkre vonatkozó Ptk.-módosítási javaslat Győri Tibor ötlete volt. A miniszterelnökségi államtitkárról legutóbb akkor írtunk bővebben, amikor sajtóhelyreigazítási akciócsoportokat alakított.) Úgy tudjuk, a javaslat a kormányon belül is vitákat váltott ki, és már akkor felmerült, hogy később az Alkotmánybíróság is kifogásolhatja. A zárószavazás előtt egy nappal az igazságügy-miniszter be is terjesztett egy módosító javaslatot, ami a szabályt jelentősen javította volna, de azt a szavazás napján visszavonta. Ugyanezen a napon egy zárószavazás előtti kormányjavaslat viszont tovább szélesítette az ügyész fellépési lehetőségét a magánvádas ügyekben: a kollektív személyiségi jogi sérelmek esetén az ügyész a jogosultak hozzájárulása nélkül is keresetet indíthat, a harmincnapos határidőn túl is.

A TASZ szerint a kormány kapkodását mutatja az is, hogy nem terjesztették elő azokat a szabályokat, amelyek a közéleti szereplők bírálata és tevékenységük kritikája szempontjából életbevágóak lennének: az objektív felelősség kizárását, a tévedés jogának elismerését, és a közhatalmat gyakorlók megkülönböztetését a közéleti szereplőktől.

Régen minden jobb lett volna

A Mérték már korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy az új szabálynál a semmi is jobb volt, a 2009-ben elkészült, hatályba sohasem lépett Ptk. pedig minden szempontnak megfelelt: összhangban állt az alkotmánybírósági gyakorlattal, és a sajtószabadságot is maradéktalanul tiszteletben tartotta. Volna.

2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2:94. § (1)

Ha a közhatalmat gyakorló vagy közfeladatot ellátó személy jóhírnevét és becsületét a közhatalom gyakorlásával, illetve a közfeladat ellátásával összefüggésben sértették meg, a [személyhez fűződő jogok megsértése esetére kilátásba helyezett] jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha a jogsértés valótlan tény állításával, híresztelésével vagy való tény hamis színben történő feltüntetésével valósult meg, feltéve, hogy arra a jogsértő szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárása miatt került sor; a jogsértő akkor mentesül e jogkövetkezmények alól, ha bizonyítja, hogy eljárása nem volt szándékos vagy súlyosan gondatlan.

A Mérték legutóbbi vitáján a médiajogász Detrekői Zsuzsa is arról beszélt, hogy a sokat támadott médiatörvénnyel ritkán akad dolga a gyakorlatban, az új Ptk.-val viszont annál több a gondja. Példaként olyan esetek hangzottak el, mint amikor bilincsben, kitakarás nélkül közölték egy vádlott képét, aki utólag azt mondta, mégsem közszereplő, de hasonlót jelentett ki Hajdú Péter is, miután megjelent róla egy paródia . Az Indexnél Thürmer Gyula csinált botrányt: egy korábbi cikkünkből kiderült, hogy gyakorlatilag a politikus családja alkotja a Munkáspárt kemény magját, per lett a vége.

De arról is a bíróság dönt majd, hogy Habony Árpád közszereplő-e: miután a Magyar Narancs megírta, hogy a miniszterelnök tanácsadóját 2011-ben elítélték garázdaság miatt, ügyvédje a MaNcs-nál és az utánközlő lapoknál, így az Indexnél is jelentkezett. A tanácsadó szerény, szerinte ő nem közszereplő, így a lap visszaélt személyes adataival és rágalmazta.

A bírók meglepően normálisan állnak hozzá

Nádori Péter, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnöke nemrég azt mondta egy konferencián: „egy közszereplő nem tud akkora hülyeséget kitalálni, amivel ne lenne esélye egy sajtóper megnyerésére”. Detrekői azonban azt tapasztalta, hogy a sajtó-helyreigazítási ügyekben a bírók sokszor a médiumok számára hoztak kedvező ítéletet, a jogász „teljesen ledöbbent, hogy a bírók ennyire normálisan állnak hozzá”.

Amikor a bíróság ilyen ügyekben mérlegel, a CivilMédia szerint végül is azt dönti el, hogy korlátozható-e a véleménynyilvánítás szabadsága, és ilyen módon szembe lehet-e menni az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Számít a kérelmezők helyzete, a becsületsértési ügy felperesének helyzete, a vita alapját képező publikáció témája és az állítás minősítése is. Az Alkotmánybíróság egyik alaphatározata szerint a közügyekre vonatkozó vélemények fokozott alkotmányos védelmet élveznek, „még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak”.

Ennek oka, hogy „a demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, – még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is –, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme”. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma, a PK állásfoglalása szerint személyiséget sértő az értékítélet, ha a véleményben „indokolatlanul bántó, lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezés használata okoz sérelmet.”

A mimóza főügyész

"Tavaly megválasztották a legfőbb ügyészt, ő 2019-ig tölti be ezt a tisztséget. Előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be." (Kis János filozófus az Élet és Irodalomban 2011 áprilisában írta Polt Péterről)

Polt Péter 2011-ben indított személyiségi jogi pert Kis János filozófus, valamint az Élet és Irodalom kiadója, és annak főszerkesztője, Kovács Zoltán ellen. A CivilMédia akkor felidézte egy cikkében: egy alkotmánybírósági határozat szerint a „közügyekben való véleménynyilvánítási szabadságnak alkotmányosan magas értéktartalma miatt a közhivatalok és a közhivatalt vállaló személyek, valamint a közélet egyéb szereplői becsületének védelme kevésbé korlátozhatja a véleménynyilvánítási szabadságot, mint a magánszemélyek becsületének védelme”. Vagyis ha a bíróságok a véleményszabadságot tartják szem előtt, akkor magánszemélyek védelmének előnyt kell élveznie a közszereplők jogaival szemben.

Kis János első fokon megnyerte „a szólás- és sajtószabadság, valamint a bírói függetlenség szakítópróbáját”, habár az ítélet nem jogerős. Vesztett viszont például a Népszava és a Népszabadság. Őket hasonló okból citálta bíróság elé az érzékeny főügyész; a Népszava a Legfőbb Ügyészségnek és Poltnak is egy-egymilliót volt kénytelen fizetni az elsőfokú ítélet szerint, a Népszabadságot pedig jó hírnév megsértése miatt kötelezték nyolcszázezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Minden szem az Alkotmánybíróságon

„De rendőrségi eljárást indítani ilyen piszlicsáré dolog miatt egyértelmű aránytévesztés. Gondoljunk csak bele: hány munkaórát fog felemészteni a nyomozás és a bírósági eljárás? (Ne csak a rendőri és bírói munkaórákkal számoljunk, hanem azokéval is, akiknek tanúskodni vagy egyéb módon foglalkozni kell az üggyel.) Hány száz oldalnyi nyomozati meg bírósági dokumentáció születik majd? Ezek az eljárások ráadásul nem tesznek jót a szólásszabadság ügyének sem, főleg mivel teljesen kiszámíthatatlan a bíróságok ítélete...” – írta korábban Balogh Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője Papcsák Ferenc ügyeivel kapcsolatban. Papcsák az LMP-s blogügyben a Mandiner egy szerzőjét is sokáig perelte.

„Dermesztő hatással lehet az internetszabadságra, és korlátozhatja a médiapluralizmust a világhálón" –  fogalmazott az EBESZ a Balavány-ügyről. A Mérték blogján Mong Attila Lázár kommentpere kapcsán meg azt állította, Strasbourgig meg sem áll majd az ügy. És persze a CivilMédia sem hagyta az ügyet szó nélkül, ők a sajtószabadságot kezdték félteni. Majtényi László alkotmányjogász is azt mondta akkor az Indexnek: Lázár Jánosnak el kellett volna tűrnie ezeket a kommenteket. Lázár végül megegyezett a Délmagyarral peren kívül, a lap félmillió forint kártérítést fizetett, a kommentelő elleni büntetőeljárás rágalmazás miatt még zajlik.

De mindennek már lassan tíz hónapja. Szabó Máté ombudsman viszont csak most fordult az Alkotmánybírósághoz az új Ptk. közszereplőkre vonatkozó része miatt, amely szerinte bizonytalan jogi helyzetet és aránytalan korlátozást eredményezhet. Az ombudsman szerint a közszereplést vállalóknak akceptálniuk kell, hogy a sajtó és a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri cselekedetüket, és türelmesebbnek kell lenniük a kritikákkal, bírálatokkal szemben. Megint minden szem az Alkotmánybíróságon.

A TASZ szerint viszont hiába kaszálja el az AB az általa kifogásolt pontot, vagyis a "méltányolható közérdek" kitételét, mert ettől még mindig jóval szűkebb marad a szólásszabadság tere, mint amilyennek például az EJEB gyakorlata alapján lennie kellene, vagy mint amilyen az új Ptk. megfogalmazása előtt volt.