Vidnyánszky: Tíz percet láttam az István, a királyból

„Tudtam hogy támadásokat fogok kapni, de arra nem számítottam, hogy minden ország színházába leveleket küldenek majd, hogy fasiszta vagyok” − mondta Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház új igazgatója csütörtök este Kőszegen, a Tranzit fesztiválon arra a nézői kérdésre, hogy felkészült-e arra, hogy támadni fogják, illetve hogy hogyan kezeli ezt. Vidnyánszkyval beszélgetettek az igazgató tervezett darabjairól, színházi életről, a jogos és jogtalan kritikákról, a színház megújításának lehetőségeiről.

Nem tudok a kritikával szót érteni

Vidnyánszky azt mondta, a kritikákra, támadásokra nem lehet felkészülni; az említett, külföldi színházaknak elküldött fasisztázó levelek miatt pedig fontos turnék maradtak el. „Nem tudok a kritikával szót érteni: politizál, nem szakmai alapon ítélkezik, hazudik. Nem tudok a kritikának megfelelni, és nem is akarok. Ez nem jó, mert kapom a kritikákat: a siker relativizálva lesz, ha nem lesz valami sikeres, akkor pedig óriásira lesz dagasztva. Ezek rosszul esnek, és nehéz megtalálni, hol a határ, mire kell válaszolni, és mire nem. Például Spiró méltatlan szövegére nem válaszoltam" − mondta Vidnyánszky.

Az igazgatót a Nemzeti Színház épületéről is kérdezték. „Nem a szívem csücske. Belül sem. Nagyon sok probléma van a színpad és nézőtér arányával a nagyteremben." Az épület külsejéről pedig azt mondta „Én egy letisztultabb formát tudtam volna elképzelni kívül, de ez van, ez a miénk. A közönség úgyis nagyrészt este jár, este kivilágítva pedig elég szép”.

Természetesen Alföldi Róbert augusztus 20-án bemutatott István, a király darabjáról is megkérdezték. Vidnyánszky azt mondta: „Nem nehéz válaszolni. Az utolsó 10 percet láttam, de tudok véleményt mondani róla. A gyerekekkel vártuk a tűzijátékot, de elmaradt, így hazamentünk, és belenéztem. Nem értek vele egyet, van rész, ami mélységesen felháborít. De a véleménynyilvánítás szabadsága van. Bródy azt mondta, végre valaki megértette, mit üzent. Megértem ezt is. Színházilag nem keltette fel az érdeklődésemet. Az üzenetével nem értek egyet, színházilag meg... hát kb. ennyi."

Nem vagyunk egyedül

Vidnyánszky arról is beszélt, milyen nagy baj, hogy jelenleg Európába egy olyan előadással nem lehet elmenni hogy „Édes hazám, szeretlek!”, vagy „Feleségem, hű vagyok hozzád!”. Olyannal viszont el lehet menni, hogy „mocskos, hazug minden családi lét”, vagy olyannal, mint például a Krétakör Feketeországa volt. Az igazgató szerint erre van kereslet. „Tudom, hogy kell összerakni valamit, amire európai menedzserek rácuppannak, csak én nem ilyen vagyok” − mondta. A kérdésre, hogy hogyan lehettek nemzetközileg is sikeres darabjai ennek ellenére, elmondta, azért, mert az ő színháza nyelvújító volt. „Ahogy a történetet mesélem a Három nővérben, az színházi szempontból különleges. Azért hívnak meg, mert másképp szólaltatok meg színészeket. Tudom, hogyan kell képek, szimbólumok mentén a közönség fejében asszociációkat előidézni, egy teljes színházi élményt nyújtva ezzel.”

A kérdésre, hogy a következő öt évet mennyire gondolta végig, mennyire tervezte meg részletesen, Vidnyánszky elmondta, hogy részletesen igazából három évet kell végiggondolnia, megterveznie. „Aztán már komoly eredményeket kell felmutatni, és azoknak a megtartásáról kell beszélni” − mondta, és hozzátette: már körvonalazódott, hogy nemzetközileg kivel kell kapcsolatot tartaniuk és együttműködniük. A nemzetközi társulatokkal kapcsolatban pedig megemlítette, hogy régóta hiányzik egy nagy, nemzetközi fesztivál az országból, ezért el fogják indítani a nagyrészt nemzeti színházak fesztiválját. „Ennek egy meghatározó közép-európai fesztivállá kell kinőnie magát. Több komoly színház jelzett már vissza. Nem vagyunk egyedül!"

Végül pedig elmondta, mi az alapja az ő Nemzeti Színházának: „Hagyomány, korszerűség, nemzetköziség. Nem lehet egyik nélkül sem meghatározó színházat csinálni. Hogy minden aspektusa ki legyen bontva, afelé kell törekedni. Hagyományok, tradíciók nélkül nem működik, kiüresedsz pillanatok alatt.” A korszerűség kapcsán arról beszélt, hogy az eleve elkerülhetetlen, hogy a kortárs zene, képzőművészet vagy színház megérintsen. A nemzetköziség pedig azért fontos, mert bizonyítani kell, „csak akkor van értelme, ha megméretteted magad”.