Menyhért, Mirjam
12 °C
24 °C

Tré papírmunka ködösíti a Rezešova-ügyet

2013.09.05. 15:40
Feszengő orvosok tanúskodtak csütörtökön a szlovák milliomosnő, Eva Varholikova-Rezešová büntetőperében. A bírónő a fejükre olvasta, hogy amiért a négy halálos áldozatot követelő baleset után nem ragaszkodtak szigorúan a szakmai előírásokhoz, most a szakértőknek nagyon nehéz kibogozni, mikor mennyi alkoholt vagy egyéb szert fogyasztott a vádlott. Ma hallgatták volna ki Rezešová volt élettársát is, aki a rendőröknek nem túl hízelgően beszélt róla, de a férfi a bíróságra már nem jött el.

Eva Rezešová mostanra fényes, fekete kabátkára cserélte a fehér inget, amiben először jelent meg a Gödöllői Járásbíróság előtt. Se a keddi, se a mai, csütörtöki tárgyaláson nem lehetett a szavát hallani, a hallgatóság elől takarásban ült, mintha ott sem lett volna a saját büntetőügyének tárgyalásán.

A csütörtöki nap alapkérdése az volt: ittas volt-e a szlovák milliomosnő, amikor tavaly augusztus 21-én hajnalban BMW terepjárója belerohant az előtte haladó Fiat Puntóba, az abban utazó négy ember pedig életét vesztette.

A bírónő először azt a két baleseti sebészt hallgatta ki, akik aznap hajnalban a hatvani kórházban találkoztak Rezešovával, és akik orvosi pecsétjüket adták a vérvételi jegyzőkönyvekhez. A tárgyaláson kiderült: több dologban sem követték szorosan a szakmai protokollt, aminek komoly következményei vannak a bűnügy tisztázhatósága szempontjából.

Csak széttárta a kezét

Az első vérvétel 6 óra 40 perckor történt, miközben Rezešovát már 6 óra 8 perckor behozták a kórházba. Az orvosokat eligazító módszertani levél szerint ilyen esetekben azonnal vért kell venni. A tanúskodni hívott orvos nem tudott válaszolni arra, miért nem így tettek. Amikor a bírónő a félórás késlekedés okát feszegette, és felhozta, hogy ezzel az ittasságot vizsgáló orvosszakértőket hozták kedvezőtlen helyzetbe, az orvos egy kissé bosszúsnak tűnő mozdulattal széttárta a kezét.

Az első vérvizsgálat és az első vizeletvizsgálat között egy újabb fél óra telt el, pedig a protokoll szerint itt is csak perceknek lenne szabad eltelnie. Az orvos szinte minden kérdésre azt válaszolta: nem emlékszik már. Arra sem emlékezett, miért vártak ezzel is még egy fél órát. Általánosságban azt mondta: vizeletmintát akkor ad valaki, amikor tud.

Az orvos, amikor megvizsgálta, nem találta ittasnak Rezešovát. A vérvételi jegyzőkönyvben azt írta: a leheleten nem érezhető alkoholszag, a pupillák jól reagálnak, a beszéd jól tagolt, a páciens időben és térben jól tájékozott, magatartása rendezett, az ujj-orr próba jól sikerült.

Nagy a hibaszázalék

A Sótonyi Péter szerkesztette Igazságügyi Orvostan tankönyvben van egy táblázat arról, hogy a mért véralkohol szinthez milyen klinikai tünetek társulnak. Eszerint abban a véralkohol-tartományban, amelybe a Rezešovánál mért érték tartozik, a klinikai tünetek a következők: kötőhártya vérbő, szapora pulzus, verejték, bőbeszédűség, figyelem, önkontroll csökken, enyhe felhangoltság. Ugyanakkor a tankönyv azt írja, hogy az alkoholos befolyásoltság megállapítására irányuló orvosi vizsgálat során a fizikai tünetek megítélése alapján csak igen jelentős hibaszázalékkal lehet nyilatkozni a vizsgálatnál fennálló alkoholos befolyásoltság mértékére..

Ez azért különös, mert a szakértői megállapítás szerint Rezešová vérében 1,55 g/l ezrelék véralkohol-koncentráció volt a baleset idején, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg. A 6 óra 40 perces vérvétel mintájában még mindig 1,25 g/l ezrelék volt az alkoholkoncentráció. A bírónő rá is kérdezett: hogy lehet, hogy volt alkohol a vérében, az orvos mégsem találta  Rezešovát ittasnak. Az orvos erről általánosságban azt mondta: előfordul, hogy a stressz miatt felszabaduló adrenalin hatására egy ittas ember józan benyomását kelti.

Nem ment sokra a bíróság azzal a másik orvossal sem, aki szintén a hatvani kórházban dolgozik baleseti sebészként, és aki a második, 8 óra 15 perces vérvételi jegyzőkönyvet lepecsételte. A jegyzőkönyvet hiányosan töltötték ki. Nem írták rá a kötelező elemek egy részét, például az utolsó étkezés időpontját, a gyógyszerfogyasztást vagy a testsúlyt.

A klinikai tünetek leírásánál pedig két lényeges különbség is van a korábbi orvos által megadottakhoz képest. Egyrészt a második orvos jegyzőkönyve szerint a lehelet alkoholszaga „gyengén érezhető”. Másrészt, míg az előző sebész azt írta, hogy a páciens emlékezése a cselekményre „nem megtartott”, vagyis nem emlékszik a balesetre, ez az orvos már azt írta, hogy az emlékezés „részlegesen megtartott”.

Egyszer csak eszébe jutott?

A bírónő nagyon pontosan meg is fogalmazta a tárgyaláson, hogy ez miért fontos: mennyi realitása van annak, hogy valaki a baleset után pár órával nem emlékszik semmire, aztán hónapokkal később részletesen elmondja, hogyan történt a baleset. Ha az orvosi jegyzőkönyvek megbízhatóak, akkor ugyanis Rezešová esetében ez történt.

A bírónő viszont azzal szembesítette, sőt emiatt számon is kérte az orvos tanút, hogy a jegyzőkönyvet, amit kiállított, nem igazán tartja megbízhatónak. Egy ponton még arra is célzott a bírónő, hogy a kétes dokumentum egyébként közokiratnak számít. „Nagy valószínűséggel megkérdeztem” – válaszolta végül a feszengő tanú arra az egyenes kérdésre, egyáltalán tényleg megkérdezte-e  Rezešovától, hogy emlékszik-e a történtekre.

Kétségbeesett ember

A csütörtöki tárgyalás komor, megrázó percei voltak, amikor tanúvallomást tett a baleset helyszínére kiérkező mentőegység vezetője. „Én egy kétségbeesett embert láttam” – mondta a bíróságnak a vádlottról, akinek a viselkedéséből szerinte nem volt egyértelmű, hogy ittas volt. A mentőápoló arra emlékezett, hogy a nő többször ugyanazt mondta, ugyanazt a kérdést tette fel: „Nem értem, hogy történhetett ez. Mi lesz a gyerekeimmel?”.

A tárgyalásra, ahogy mindig, most is eljöttek az áldozatok felnőtt gyerekei. Mikor a mentőápoló a vallomásának a végéhez kért, egyikük megkérte a bírót, tegyen fel neki egy kérdést a kedvükért. A mentőápoló még tudott beszélni a felszólaló, gyászruhás fiatalember édesanyjával, aki a négy emberből egyedüliként nem halt meg azonnal a helyszínen. A férfi azt szerette volt tudni, mondott-e valamit édesanyja a mentőápolónak. A tanú részvétet nyilvánított, a bíró pedig megkérte, hogy kegyeleti okokból ne térjen ki részletekre. A mentőápoló annyit végül elmondott, hogy a súlyosan megégett asszony a családját emlegette, és azt kérdezte, miért nem halt meg ő is a többiekkel.

Duruzsoló tolmács, mászkáló szlovák fotósok

Nemcsak a teljesen passzív vádlottét, hanem azoknak a szavát sem igazán lehetett hallani a csütörtöki tárgyaláson, akik vele ellentétben beszéltek, tanúskodtak. A pert ugyanabban a teremben tárgyalják a Budapest Környéki Törvényszék épületében, ahol a cigánygyilkosságok ügye folyt. Ennek a teremnek elképesztően rossz az akusztikája, és a tanúk elé felállított mikrofon rendszerint még ront is a helyzeten, mert hangosítás helyett csak a hangfelvétel minőségét javítja, a tanúk viszont úgy érzik, hogy rá hagyatkozhatnak, ezért meg sem próbálnak hangosan beszélni.

A bírónő hiába figyelmeztette őket erre, az eredmény mégiscsak az lett, hogy sokszor a fényképezőgépek kattogása, a kintről beszűrődő utcazaj és a jegyzőkönyvvezető gépelésének kopácsolása teljesen elnyomta a tanúk szavait. Nem véletlen, hogy a cigánygyilkosságok bírája például egy idő után egyszerűen megtiltotta a fényképezést. Pedig abban a perben nem volt tolmács, mint itt, aki folyamatosan duruzsol a vádlottnak, és akinek egyértelműen a legerőteljesebb orgánuma van az egész teremben.

A médiaérdeklődés most már jóval kisebb, mint a per elején, de a szlovák és cseh sajtótól még mindig sokan vannak. Ők többnyire többé-kevésbé beszélnek magyarul, de páran mintha látványosan feladták volna, hogy kövessék az elhangzottakat, és szokatlan merészséggel mászkálnak fel-alá a sorok között, hogy a lehető legjobb szögből tudjanak fotózni.

A volt élettárs felszívódott, Rezešováék örültek

Amennyire észrevehetetlen a vádlott, annyira feltűnőek közeli hozzátartozói. Nem hangoskodnak, nem sugdolóznak, de puszta megjelenésükkel kitűnnek a többiek közül. Rezešová nőrokonai rengeteg ékszert viselnek, és minimum tízcentis tűsarkakon közlekednek. Még a legelső tárgyalási napon megtiltották, hogy fotózzák őket. Az anyja eddig minden nap eljött. Erősen sminkelt arca rendszerint mozdulatlan, feszült.

Csütörtökön viszont megkönnyebbültnek, sőt, mintha még vidámnak is tűnt volna azután, hogy a bírónő bejelentette: az idézés ellenére nem jelent meg tanúskodni Erik Fischer, a lánya volt élettársa. A férfi  Rezešová két gyereke közül az egyiknek az apja, több éve szakítottak már. Fischer a rendőrségen korábban tett vallomást, és nem éppen kedvező színben tüntette fel a nőt. Úgy tudjuk: arról mesélt, hogy Rezešovának problémái voltak az alkohollal, és szokása volt részegen vezetni.

A bíróságnak most azt üzente, hogy munkahelyi elfoglaltságok miatt nem tud eljönni Budapestre. Ez viszont, ahogy a bírónő meg is jegyezte, nem fogadható el kimentési indokként, tehát a távolmaradásnak még következménye lehet. Nem Fischer volt az egyetlen csütörtökre tervezett tanú, még ketten nem jöttek el. Így a tárgyalás hamar, délelőtt befejeződött.

A per jövő szerdán folytatódik az orvosszakértők meghallgatásával. Elképzelhető, hogy a bíróság még szeptemberben meghozza az elsőfokú ítéletet. A bűnügyről és a per során megválaszolandó legfontosabb kérdésekről részletesen korábbi cikkünkben, itt olvashat.