István, Vajk
17 °C
22 °C

Katolikus közösség szerint alaptörvényellenes a hajéktalanok büntetése

2013.09.27. 15:10
„Aggódunk az Országgyűlés által tárgyalt törvényjavaslat miatt, amely az otthontalanok drámai helyzetét tovább súlyosbítaná. A javaslat lehetővé tenné az 'életvitelszerű közterületi tartózkodás' szabálysértésként történő büntetését. A kunyhókat építőkkel szemben ugyanezt rendeli.” Ezt Szőke Péter, a katolikus egyházhoz közel álló Sant'Egidio közösség magyarországi vezetője mondta az Indexnek.


A Sant'Egidio (Szent Egyed) közösség a világ több mint hetven országában – köztük Magyarországon – dolgozik a szegények, kitaszítottak, otthontalanok körében. A közösség tagjai világi keresztény, nagyrészt katolikus hívők, akik szabadidejükben segítik, közelről ismerik és szeretik ezeknek az embereknek az életét.

Szőke Péter elmondta, hogy közössége a hajléktalanokban és általában a szegényekben nem társadalmi, közrendi vagy közegészségügyi problémát látja, hanem „embertársuk, testvérük, Jézus legkisebb testvéreinek, sőt, magának Jézusnak az arcát pillantják meg bennük” .

A Sant'Egidio közösség véleménye szerint az Alaptörvénnyel is ellentétes a tervezett szabályozás. Az Alaptörvény részét képező Nemzeti Hitvallásban ez áll: „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.” A XXII. cikk pedig előbb rögzíti, hogy Magyarország törekszik az emberhez méltó lakhatás feltételeit mindenki számára biztosítani, és csak ezt követően kodifikálja a jogalkotó  számára azt a lehetőséget, hogy a közterület használatát célhoz kötötten korlátozza; nyilván abból az emberi és logikai megfontolásból, hogy az állam csak akkor büntethet valakit, ha a jogkövető magatartásra egyáltalán lehetősége van.

A fedél nélküli – nagyon sok esetben beteg – ember helyzete olyannyira törékeny, hogy a legapróbb kedvezőtlen változás is végzetes lehet számára. Takarójának kidobása „köztisztasági”  indokkal, kunyhójának lebontása és személyes tárgyainak hulladékként kezelése vagy saját maga eltávolítása az ismert környezetből és azoktól a jóakaratú polgároktól, akiktől esetleg rendszeres segítséget kap, az életébe kerülhet – mondta Szőke Péter.

A hajléktalanok, a kunyhólakók, koldusok, a más megélhetés híján engedély nélküli utcai árusok társadalmunk leggyengébb tagjai közé tartoznak. Velük szemben a kemény fellépés helyett sokkal inkább az egyéni mérlegelés, „diagnózis”, segítségnyújtás lehet az államtól jogosan elvárt határozottság jele. Ahogyan Ferenc pápa mondta: az igazi erő az irgalomban és a gyengédségben van. A közösség álláspontja szerint Magyarország a hajléktalanoknak is hazája, ezért nem lehet velük mostohaként bánni, nem lehet egy egész embercsoportokat közrendi vagy közegészségügyi problémaként kezelni, miután a hajléktalanság és a létbizonytalanság megannyi formája olyan társadalmi és gazdasági folyamatok terméke, amelyekért nem az elszenvedői a felelősek.


Az Alaptörvény betűjének és szellemének az felelne meg igazán, ha ez az egész szabályozás legfeljebb akkor születne meg, ha és amikor a hajléktalanságot gazdaság- és szociálpolitikai eszközökkel már sikerült felszámolni, vagy legalább érdemben visszaszorítani – jelentette ki a szervezet magyarországi felelőse.

A Sant'Egidio közösség 1968-ban jött létre Olaszországban. A hetvenes-nyolcvanas évek folyamán Európában, a kilencvenes években világszerte alakultak csoportok. A Sant'Egidio ismertebb nemzetközi kezdeményezései közé tartozott a 1992-es mozambiki polgárháborút  lezáró egyezmény megkötése, majd több hasonló, részben vagy egészben sikeres békeközvetítés Algériában, Guatemalában, Koszovóban, Kolumbiában, Elefántcsontparton, a Fülöp-szigeteken, illetve legutóbb a Közép-Afrikai Köztársaságban.