Kinga, Kincső
19 °C
34 °C

A devecseri tömegpszichózis még mindig tart

2013.10.04. 00:57
Egy katasztrófa után pár hétig-hónapig minden figyelem odairányul, mindenki segíteni akar, eluralkodik egy pozitív, közösségi érzés. Azonban egy olyan katasztrófa nyomai, mint amilyen az ajkai iszapömlés volt, nem tűnnek pár hét vagy hónap alatt, a településeken élők évekig küzdenek – ha nem is teljesen magukra hagyva – nemcsak a városok fizikai helyreállításával, de a segélyek szétosztása körüli féltékenységgel és a megrázkódtatás okozta tömegpszichózissal is. Milyen az élet a Devecserben, Kolontáron és Somlóvásárhelyen három évvel a katasztrófa után? És mi lett azzal a rengeteg pénzzel,amit az ország összedobott a megsegítésükre?

Három évvel ezelőtt, 2010. október 4-én szakadt át az ajkai vörösiszap-tározó fala, több millió köbméter erősen lúgos vörösiszappal árasztva el a környező falvakat: Devecsert, Kolontárt és Somlóvásárhelyet. A katasztrófában kilenc ember meghalt, több százan megsérültek, és több száz házat kellett lebontani.

A helyreállítás példásan gyorsan zajlott, Devecserben kevesebb mint egy év alatt épült meg 87 ház azoknak a károsultaknak, akik úgy döntöttek, nem pénzben kérnek kártérítést a lebontott otthonukért. A károsultak megsegítésére létrehozott Kármentő Alapban rövid idő alatt több mint kétmilliárd forint gyűlt össze, ezt idén augusztus végéig költötték el az érintett települések. A pénzek felhasználásáról az érintett települések polgármestereiből, a katasztrófavédelem és a Veszprém Megyei Közgyűlés képviselőjéből álló Kármentő Bizottság döntött.

Mi történt a katasztrófa után?

Devecserből a katasztrófa után tömegével költöztek el az emberek, a település lélekszáma körülbelül 400 fővel csökkent. Toldi Tamás devecseri polgármester szerint ez volt a vörösiszap katasztrófa legsúlyosabb következménye a kisvárosra nézve.

„Egy ilyen helyzetben nyilván pont azok költöznek el, akik mobilak, akik mind anyagilag, mind képzettségben jobban állnak, és ez nagy csapás volt a városnak. Sokan azt mondták, hogy csak adják oda a pénzt, és hagyjanak elmenni innen” – mondta Toldi, aki éppen ezért döntött úgy, hogy a Kármentő Alapban összegyűjtött pénzeket a város fejlesztésére fordítja, hogy érdemes legyen Devecserben maradni.

Sok pénzt költöttek ezért a város szépítésére – megújultak a közintézmények, a műemlék épületek és a sportpályák is –, Toldi ugyanakkor hangsúlyozta, hogy olyan fejlesztéseket igyekeztek megvalósítani, amelyek később munkahelyeket teremtenek. Kialakítottak egy iparterületet, ahová beruházókat várnak, a város határában pedig energianövényeket ültettek, amelyeket a helyiek gondoznak és dolgoznak fel, a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködésben pedig egy szakiskola is nyílt Devecserben.

A sok építkezésnek persze nem mindenki örült, volt aki úgy érezte, inkább neki kellett volna adni a pénzt, másokat egyszerűen csak zavart a sok zaj és felfordulás.„Előre tudtuk, hogy bármit csinálunk, nem lesz egyértelmű megelégedés” – mondta Toldi, akit szakértők felkészítettek arra, hogy a katasztrófát követően a lakosok hosszan depressziósak lesznek, nehezen fognak túllépni a történteken. Toldi azért nem csügged, az önkormányzat az elmúlt években beletanult az eleinte csak nyögvenyelősen sikerülő pályázatírásba, így a Kármentő Alapból megvalósuló fejlesztésekhez EU-s és más pályázati pénzekből is sikerült néhány fejlesztést hozzátenni.

Marton László somlóvásárhelyi és Tili Károly kolontári polgármester szintén inkább az egész települést érintő építkezésekbe fektette az alap pénzeit. Somlóvásárhelyen, amely a legkisebb károkat szenvedte, utakat aszfaltoztak, és felújították az iskolát meg az óvodát, Kolontáron szintén az utakat újítottak, de épült például emlék tanösvény és új öltöző is a focipálya mellett.

Sem Somlóvásárhelyen, sem Kolontáron nem volt jelentős elvándorlási hullám a polgármesterek szerint, de a kolontári vezető azért érzi, hogy a településen még kicsit depressziós a hangulat. „Ez tömegpszichózis, szakértők mondták még az elején, hogy erre fel kell készülni, és körülbelül öt év alatt múlik majd el” – mondta Tili.

Devecserben a katasztrófa második évfordulóján kiállítás nyílt az eseményeket dokumentáló fotókból. További képeinkért kattintson!
Devecserben a katasztrófa második évfordulóján kiállítás nyílt az eseményeket dokumentáló fotókból. További képeinkért kattintson!
Fotó: Huszti István

De nem kellett volna inkább károsultaknak adni a pénzt?

„Ha az összes pénzt a károsultak egyéni megsegítésére költötték volna el, akkor is lennének elégedetlenek. Részben azért is, mert nagyon nehéz meghatározni, hogy ki a károsult. Csak az, akinek a telkét elöntötte az iszap, vagy az is, akinek a vállalkozása ment tönkre amiért a városba hónapokig nem lehetett behajtani? És az, aki bérbe adta a helyiséget a tönkrement boltosnak, károsult?” – mesélt a pénzosztás gyakorlati nehézségeiről Kullmann Ádám, aki az alapnak jelentős anyagi támogatást nyújtó Nyílt Társadalom Alapítvány képviseletében volt tagja a kármentő bizottságnak. „Volt egy olyan eset is, hogy egy család előre megrendelte egész télre a tűzifát olcsón, de az iszap miatt nem tudott bejönni a faszállító teherautó sokáig, ezért máshogy, drágábban kellett fűteniük. Ők is joggal érezték magukat, de az ilyen károkat nem lehet számszerűsíteni."

Kullmann megérti a polgármesterek prioritásainak listáját. „Az emberek depresszióban voltak a katasztrófa után, Devecserben minden negyedik házra ki volt írva, hogy eladó. Lehangoló volt úgy sétálni városban, hogy azt látod, mindenki el akar innen menni, ezért nagy szükség volt az életminőség-javító programokra”.

Szerinte ugyanakkor szükség lett volna egy hosszabb távon is fenntartható fejlődést garantáló stratégia kialakítására. „Ha befolyt összeg 5 százalékát az alap menedzselésére, a döntések racionalizálására költöttük volna, akkor a maradék 95 százalék is jobban tudott volna hasznosulni.”

„A belső erőforrások kihasználására épülő fejlődés iskolapéldája valósulhatott volna meg, de a településeknek csak kevés kapacitása volt arra, hogy minden értelemben újjáépítsék magukat. Házakat felhúzni könnyebb, mint hozzányúlni a gazdasági, társadalmi struktúrákhoz.” De az elmúlt évek tapasztalatai és a kialakult együttműködések mindenképp segíteni fogják az önkormányzatokat abban, hogy sikeresebben pályázzanak például EU-s forrásokra.

Mit gondolnak minderről a helyiek?

A katasztrófa társadalmi hatásairól és a helyieknek a helyreállításról alkotott véleményéről idén egy szociológiai tanulmány is készült a Kármentő Alapban lévő forrásokból. A tanulmányból kiderült, hogy a helyiek többsége – 71,4 százaléka – a munkahelyteremtést tartotta a legfontosabbnak a katasztrófa után. A helyi úthálózat és közlekedés fejlesztését 16 illetve 11 százalékuk gondolta fontosnak.

A közösségi célú beruházások elfogadottságát firtató kérdéskörön belül a helyiek az iskolafelújítást, az orvosi rendelő meglétét és a csatornázottságot, azaz a személyes életminőséget javító intézkedésekkel értettek egyet. A legkevésbé elfogadott fejlesztések közé a devecseriek a Rotary-házat és az emlékparkot sorolták. A Rotary-ház felújítására például több mint 10 millió forint támogatást költött el az önkormányzat.

Sokan azt hiszik. hogy a közösségi beruházások miatt más, általuk fontosabbnak tartott intézkedés elmarad – mondta akkor a kutatás egyik vezetője. Ennek az egyik oka, hogy sokszor akadozott az egyeztetés a vezetők és a lakosok között, akik úgy vélik, nem kaptak elég információt a beruházásokról.

És mi van a felelősökkel?

Az iszapkatasztrófa után több jogi eljárás is indult a felelősök elszámoltatására: egy büntető eljárás 15 ember ellen, halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt, több bírságolási ügy a Mal Zrt. környezetkárosítása miatt, illetve folyamatban van körülbelül 130 kártérítési per is a timföldgyár ellen.

A katasztrófa képeiért kattintson a fotóra!
A katasztrófa képeiért kattintson a fotóra!
Fotó: Huszti István

Eddig csak az egyik bírságolási ügy zárult le, amelyben a Malt légszennyezés miatt vonták felelősségre és 200 ezer forint bírság megfizetésére ítélték. A nagyobb, 135 milliárdos pertárgyú környezetvédelmi ügy még folyamatban van, jelenleg éppen a szakértőt jelölik ki.

A büntetőeljárást idén júniusban már másodszorra kellett újrakezdeni a büntetőtanács összetételének megváltozása miatt. „Jelenleg a vádlottak és a tanúk meghallgatása zajlik, a következő tárgyalásra október 14 és 18 között kerül majd sor. A következő nagyobb meghallgatási blokkban a szakértőket fogják kikérdezni, és csak ezután következik a több száz sértett” – mondta el Dülkné dr. Pintér Zsuzsanna, a Veszprém Megyei Törvényszék sajtószóvivője, azt sejtetve, hogy ítélethirdetés nem a közeljövőben lesz.

A kártérítési ügyek még szintén folyamatban vannak, eddig egyet sem sikerült jogerősen lezárni. Egy devecseri férfinak, aki saját maga vette kezébe az ügyét, és nem várt a kollektív eljárásra, már sikerült odáig eljutnia, hogy a bíróság elismerte a Mal. Zrt felelősségét, és pénzt is megítélt neki, ezt azonban szerinte soha nem fogja megkapni, mert a felszámolás alatt álló Malnak előbb egyebek mellett a jelzálogtartozásait és a beszállítóit is kell kifizetnie.

Mi lesz akkor a Mallal?

A vörösiszap katasztrófa előtt a magyar timföldgyár nyereségesen működött, de a kiszabott bírságokba beleroppant, annak ellenére, hogy eddig fizetni még nem nagyon fizetett senkinek. A vállalatot ezért először 2012 decemberében kiemelt fontosságú gazdálkodási szervezetté nyilvánította a kormány, majd a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. irányításával megkezdték a felszámolását.

„Amikor megjött a 135 milliárdos bírságról a határozat, a bankok felmondták a kölcsönszerződéseket, és elkezdték kivonni a forrásokat” – foglalta össze a cég csődjének történetét Szegőné Kemerle Judit, akit a Mal vagyonát most kezelő Nemzeti Reorganizációs Kft jelölt ki a vállalat felszámoló biztosának. A termelés újraszervezésének keretében idén bezárták a halimbai bauxitbányát, és Ajkán megszűnt a bauxitfeldolgozás, így a cég összesen 250 dolgozóját fogja elbocsátani 2014 júniusáig.

A felszámolás során a céget eladják majd. A felszámolóbiztos szerint jó esély van arra, hogy ne szűnjön meg a vállalat, mert amit termel, az piacképes, ráadásul a felszámolás után újra nyereséges lehet.

Vannak még egészségre káros anyagok a helyszínen?

A katasztrófát követően az ajkai alumíniumgyárat kötelezték, hogy szüntesse be a vörösiszap nedves tárolását, és álljon át a száraz tárolási módszerre. Így azonban vörösiszappor keletkezik, aminek a tárolása nem megoldott, ezért a széllel a légkörbe kerül. A Veszprém Megyei Népegészségügyi Szakszolgálat tájékoztatása szerint ez azonban nem veszélyes az egészségre, körülbelül annyira terheli meg az ember tüdejét, mint egy szennyezett városi levegő pora.