A devecseri tömegpszichózis még mindig tart
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
-
Jön az Alaptörvény újabb módosítása, változnak a kegyelmi döntések, belenyúlhatnak a benzinárba is - Csupasz felnin száguldozott egy férfi Budapesten
- Lelőtte szomszédját egy idős férfi Bács-Kiskun vármegyében
- Botrány a Semmelweis Egyetemen: megalázták a felvételiző diákokat
- Schiffer András: A Magyar Péter körüli hype csak egy tünet
Három évvel ezelőtt, 2010. október 4-én szakadt át az ajkai vörösiszap-tározó fala, több millió köbméter erősen lúgos vörösiszappal árasztva el a környező falvakat: Devecsert, Kolontárt és Somlóvásárhelyet. A katasztrófában kilenc ember meghalt, több százan megsérültek, és több száz házat kellett lebontani.
A helyreállítás példásan gyorsan zajlott, Devecserben kevesebb mint egy év alatt épült meg 87 ház azoknak a károsultaknak, akik úgy döntöttek, nem pénzben kérnek kártérítést a lebontott otthonukért. A károsultak megsegítésére létrehozott Kármentő Alapban rövid idő alatt több mint kétmilliárd forint gyűlt össze, ezt idén augusztus végéig költötték el az érintett települések. A pénzek felhasználásáról az érintett települések polgármestereiből, a katasztrófavédelem és a Veszprém Megyei Közgyűlés képviselőjéből álló Kármentő Bizottság döntött.
Mi történt a katasztrófa után?
Devecserből a katasztrófa után tömegével költöztek el az emberek, a település lélekszáma körülbelül 400 fővel csökkent. Toldi Tamás devecseri polgármester szerint ez volt a vörösiszap katasztrófa legsúlyosabb következménye a kisvárosra nézve.
„Egy ilyen helyzetben nyilván pont azok költöznek el, akik mobilak, akik mind anyagilag, mind képzettségben jobban állnak, és ez nagy csapás volt a városnak. Sokan azt mondták, hogy csak adják oda a pénzt, és hagyjanak elmenni innen” – mondta Toldi, aki éppen ezért döntött úgy, hogy a Kármentő Alapban összegyűjtött pénzeket a város fejlesztésére fordítja, hogy érdemes legyen Devecserben maradni.
Sok pénzt költöttek ezért a város szépítésére – megújultak a közintézmények, a műemlék épületek és a sportpályák is –, Toldi ugyanakkor hangsúlyozta, hogy olyan fejlesztéseket igyekeztek megvalósítani, amelyek később munkahelyeket teremtenek. Kialakítottak egy iparterületet, ahová beruházókat várnak, a város határában pedig energianövényeket ültettek, amelyeket a helyiek gondoznak és dolgoznak fel, a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködésben pedig egy szakiskola is nyílt Devecserben.
A sok építkezésnek persze nem mindenki örült, volt aki úgy érezte, inkább neki kellett volna adni a pénzt, másokat egyszerűen csak zavart a sok zaj és felfordulás.„Előre tudtuk, hogy bármit csinálunk, nem lesz egyértelmű megelégedés” – mondta Toldi, akit szakértők felkészítettek arra, hogy a katasztrófát követően a lakosok hosszan depressziósak lesznek, nehezen fognak túllépni a történteken. Toldi azért nem csügged, az önkormányzat az elmúlt években beletanult az eleinte csak nyögvenyelősen sikerülő pályázatírásba, így a Kármentő Alapból megvalósuló fejlesztésekhez EU-s és más pályázati pénzekből is sikerült néhány fejlesztést hozzátenni.
Marton László somlóvásárhelyi és Tili Károly kolontári polgármester szintén inkább az egész települést érintő építkezésekbe fektette az alap pénzeit. Somlóvásárhelyen, amely a legkisebb károkat szenvedte, utakat aszfaltoztak, és felújították az iskolát meg az óvodát, Kolontáron szintén az utakat újítottak, de épült például emlék tanösvény és új öltöző is a focipálya mellett.
Sem Somlóvásárhelyen, sem Kolontáron nem volt jelentős elvándorlási hullám a polgármesterek szerint, de a kolontári vezető azért érzi, hogy a településen még kicsit depressziós a hangulat. „Ez tömegpszichózis, szakértők mondták még az elején, hogy erre fel kell készülni, és körülbelül öt év alatt múlik majd el” – mondta Tili.
De nem kellett volna inkább károsultaknak adni a pénzt?
„Ha az összes pénzt a károsultak egyéni megsegítésére költötték volna el, akkor is lennének elégedetlenek. Részben azért is, mert nagyon nehéz meghatározni, hogy ki a károsult. Csak az, akinek a telkét elöntötte az iszap, vagy az is, akinek a vállalkozása ment tönkre amiért a városba hónapokig nem lehetett behajtani? És az, aki bérbe adta a helyiséget a tönkrement boltosnak, károsult?” – mesélt a pénzosztás gyakorlati nehézségeiről Kullmann Ádám, aki az alapnak jelentős anyagi támogatást nyújtó Nyílt Társadalom Alapítvány képviseletében volt tagja a kármentő bizottságnak. „Volt egy olyan eset is, hogy egy család előre megrendelte egész télre a tűzifát olcsón, de az iszap miatt nem tudott bejönni a faszállító teherautó sokáig, ezért máshogy, drágábban kellett fűteniük. Ők is joggal érezték magukat, de az ilyen károkat nem lehet számszerűsíteni."
Kullmann megérti a polgármesterek prioritásainak listáját. „Az emberek depresszióban voltak a katasztrófa után, Devecserben minden negyedik házra ki volt írva, hogy eladó. Lehangoló volt úgy sétálni városban, hogy azt látod, mindenki el akar innen menni, ezért nagy szükség volt az életminőség-javító programokra”.
Szerinte ugyanakkor szükség lett volna egy hosszabb távon is fenntartható fejlődést garantáló stratégia kialakítására. „Ha befolyt összeg 5 százalékát az alap menedzselésére, a döntések racionalizálására költöttük volna, akkor a maradék 95 százalék is jobban tudott volna hasznosulni.”
„A belső erőforrások kihasználására épülő fejlődés iskolapéldája valósulhatott volna meg, de a településeknek csak kevés kapacitása volt arra, hogy minden értelemben újjáépítsék magukat. Házakat felhúzni könnyebb, mint hozzányúlni a gazdasági, társadalmi struktúrákhoz.” De az elmúlt évek tapasztalatai és a kialakult együttműködések mindenképp segíteni fogják az önkormányzatokat abban, hogy sikeresebben pályázzanak például EU-s forrásokra.
Mit gondolnak minderről a helyiek?
A katasztrófa társadalmi hatásairól és a helyieknek a helyreállításról alkotott véleményéről idén egy szociológiai tanulmány is készült a Kármentő Alapban lévő forrásokból. A tanulmányból kiderült, hogy a helyiek többsége – 71,4 százaléka – a munkahelyteremtést tartotta a legfontosabbnak a katasztrófa után. A helyi úthálózat és közlekedés fejlesztését 16 illetve 11 százalékuk gondolta fontosnak.
A közösségi célú beruházások elfogadottságát firtató kérdéskörön belül a helyiek az iskolafelújítást, az orvosi rendelő meglétét és a csatornázottságot, azaz a személyes életminőséget javító intézkedésekkel értettek egyet. A legkevésbé elfogadott fejlesztések közé a devecseriek a Rotary-házat és az emlékparkot sorolták. A Rotary-ház felújítására például több mint 10 millió forint támogatást költött el az önkormányzat.
Sokan azt hiszik. hogy a közösségi beruházások miatt más, általuk fontosabbnak tartott intézkedés elmarad – mondta akkor a kutatás egyik vezetője. Ennek az egyik oka, hogy sokszor akadozott az egyeztetés a vezetők és a lakosok között, akik úgy vélik, nem kaptak elég információt a beruházásokról.
És mi van a felelősökkel?
Az iszapkatasztrófa után több jogi eljárás is indult a felelősök elszámoltatására: egy büntető eljárás 15 ember ellen, halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt, több bírságolási ügy a Mal Zrt. környezetkárosítása miatt, illetve folyamatban van körülbelül 130 kártérítési per is a timföldgyár ellen.
Eddig csak az egyik bírságolási ügy zárult le, amelyben a Malt légszennyezés miatt vonták felelősségre és 200 ezer forint bírság megfizetésére ítélték. A nagyobb, 135 milliárdos pertárgyú környezetvédelmi ügy még folyamatban van, jelenleg éppen a szakértőt jelölik ki.
A büntetőeljárást idén júniusban már másodszorra kellett újrakezdeni a büntetőtanács összetételének megváltozása miatt. „Jelenleg a vádlottak és a tanúk meghallgatása zajlik, a következő tárgyalásra október 14 és 18 között kerül majd sor. A következő nagyobb meghallgatási blokkban a szakértőket fogják kikérdezni, és csak ezután következik a több száz sértett” – mondta el Dülkné dr. Pintér Zsuzsanna, a Veszprém Megyei Törvényszék sajtószóvivője, azt sejtetve, hogy ítélethirdetés nem a közeljövőben lesz.
A kártérítési ügyek még szintén folyamatban vannak, eddig egyet sem sikerült jogerősen lezárni. Egy devecseri férfinak, aki saját maga vette kezébe az ügyét, és nem várt a kollektív eljárásra, már sikerült odáig eljutnia, hogy a bíróság elismerte a Mal. Zrt felelősségét, és pénzt is megítélt neki, ezt azonban szerinte soha nem fogja megkapni, mert a felszámolás alatt álló Malnak előbb egyebek mellett a jelzálogtartozásait és a beszállítóit is kell kifizetnie.
Mi lesz akkor a Mallal?
A vörösiszap katasztrófa előtt a magyar timföldgyár nyereségesen működött, de a kiszabott bírságokba beleroppant, annak ellenére, hogy eddig fizetni még nem nagyon fizetett senkinek. A vállalatot ezért először 2012 decemberében kiemelt fontosságú gazdálkodási szervezetté nyilvánította a kormány, majd a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. irányításával megkezdték a felszámolását.
„Amikor megjött a 135 milliárdos bírságról a határozat, a bankok felmondták a kölcsönszerződéseket, és elkezdték kivonni a forrásokat” – foglalta össze a cég csődjének történetét Szegőné Kemerle Judit, akit a Mal vagyonát most kezelő Nemzeti Reorganizációs Kft jelölt ki a vállalat felszámoló biztosának. A termelés újraszervezésének keretében idén bezárták a halimbai bauxitbányát, és Ajkán megszűnt a bauxitfeldolgozás, így a cég összesen 250 dolgozóját fogja elbocsátani 2014 júniusáig.
A felszámolás során a céget eladják majd. A felszámolóbiztos szerint jó esély van arra, hogy ne szűnjön meg a vállalat, mert amit termel, az piacképes, ráadásul a felszámolás után újra nyereséges lehet.
Vannak még egészségre káros anyagok a helyszínen?
A katasztrófát követően az ajkai alumíniumgyárat kötelezték, hogy szüntesse be a vörösiszap nedves tárolását, és álljon át a száraz tárolási módszerre. Így azonban vörösiszappor keletkezik, aminek a tárolása nem megoldott, ezért a széllel a légkörbe kerül. A Veszprém Megyei Népegészségügyi Szakszolgálat tájékoztatása szerint ez azonban nem veszélyes az egészségre, körülbelül annyira terheli meg az ember tüdejét, mint egy szennyezett városi levegő pora.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
