Critical Mass vagy Kurucinfo
További Belföld cikkek
A háttérben megvan az összhang a bal- és a jobboldal között, legalábbis, ha a fiatalokról van szó – derült ki a fiatalok politikagyűlöletével foglalkozó konferencián. Szeptemberben a Fidesz-közeli céghátterű Magyar Ifjúság 2012 kutatás üzenete volt az, hogy a mai fiatalok csendes generációt alkotnak, akik forradalmárkodás helyett passzívak és öregesen beletörődők. Most az inkább a baloldalhoz kapcsolt think tank, a Political Capital (PC) ezzel foglalkozó vitája volt hasonló kicsengésű, igaz, valamivel több szó esett a Jobbikról.
A Political Capital és a német szocdem Friedrich Ebert Alapítvány 'Aktív fiatalság vagy apatikus fiatalság?' című konferenciáján elmondottak szépen összecsengenek a jobboldalibb diagnózissal: a magyar fiatalok utálják a politikát, durván tájékozatlanok a közéleti kérdésekben, elégedetlenek, változtatni mégsem akarnak, inkább csak egyénileg érvényesülni.
Az adatok szerint a politikai passzivitás egyre terjed, a 2014-es első szavazók közül csak minden ötödik mondja, hogy biztosan részt venne a választásokon. Juhász Attila, a PC vezető elemzője azt jósolja, hogy jövőre minden eddiginél kevesebb 30 év alatti fog részt venni a választáson.
Az a kevés fiatal, akit érdekel a politika, szintén utálja a magyar közéletet, így leginkább a rendszerkritikus, „anti-establishment” erők támogatója lesz. A Jobbikon kívül az LMP-t és a Hallgatói Hálózat diákmozgalmát lehet ide sorolni, de összességében mintha nekik is leáldozóban lenne. Egy tavalyi vizsgálat még meglepően magas LMP- és Jobbik-támogatottságot mért az egyetemisták és főiskolások között, ehhez képest a PC szerint mindkét párt visszaesett az utóbbi hónapokban.
A politikai passzivitás mellett a Political Capital konferenciájának a Jobbik fiatalok közötti népszerűsége volt a másik visszatérő kérdése. Szabó Andrea előadása szerint a „Kuruc.info-nemzedék” alkotja a Jobbik ifjúsági holdudvarát. A szubkultúrát a nemzeti radikális identitás fogja össze, és csak itt van a mai ifjúsági csoportok között nemzedéki élmény, mégpedig a 2006. őszi tüntetések és összecsapások. A Jobbik ebben a világban az előadók szerint kifejezetten szexinek számít. A párt ideológiája, Krekó Péter, a PC igazgatója szerint például a fiatalok körében az időseknél jóval elterjedtebb antiszemitizmus részben emiatt, másodlagosan terjedhet a korosztályban.
A csökkenő támogatás miatt a Jobbik határozottan lépett: a Political Capital szerint szinte generációs pártként próbálják újradefiniálni magukat. Vona Gáborék most ősszel kifejezetten a fiataloknak szóló országos kampányt indítottak óriásplakátokon és citylightokon. A párt lapja, a Hazai Pálya újabban kifejezetten a fiatalokat érintő témákkal (felsőoktatás, elvándorlás, Facebook-jelenlét) foglalkozik, és azt közvetíti, hogy a Jobbikhoz tartozni trendi.
A Kuruc.info világán kívül ma nincs más, politikailag is releváns szubkultúra a fiatalok között. Szó volt ugyan a „Critical Mass-nemzedékről” is, de a korábban leginkább az LMP-vel kapcsolatba hozott közegben nincs meg az az összetartó erő, amit a radikális táborban a nacionalizmus jelent. Inkább csak életmódcsoport, melynek ugyan vannak jellegzetes értékei, de ezekre nem épül határozott politikai program, miközben ehhez nyilván a mérete sem elegendő.
A PC szerint a Critical Mass és a Kuruc.infóval jelképezett világokban annyi a hasonlóság, hogy miközben magát a képviseleti rendszert, az „elmúlt húsz évet” is kritizálják, úgy csinálnak, mintha ők kívül lennének a politika egészén. Ez a „civil politizálás”, ha másként kifejezve is, mindkét tábor retorikájában fontos elem. A Political Capital szerint azonban ez a politika egészéhez való önellentmondásos viszony kudarcra van ítélve, bár az nem volt igazán világos, hogy miért és kinek a szempontjából lenne így. „Az apolitikus politizálás a politika és a civil társadalom fogalmának teljes félreértéséről tanúskodik. Amíg ez marad az uralkodó felfogás, addig aligha beszélhetünk új nemzedékről a politikában.” – írják tanulmányukban.
A diagnózist felállító Szabó Andrea egy 'Aktív fiatalok” kutatócsoportot vezet az MTA-n, de előadásából úgy tűnt, a keresett csoport alig létezik. Az egész magyar társadalomban az 50 felettiek, vagyis a Kádár-rendszerben szocializálódtak politizálnak leginkább, miközben a megkérdezett fiatalok 21 százalékának a politikáról elsőre a hazugság, átverés, csalás jut eszébe, 12 százalékának a korrupció és a lopás, 15 százalékuk pedig, mint Szabó szemérmesen mondta, „nyomdafestéket nem tűrő” szavakat használt a politika jellemzésére. A konkrét asszociációk sajnos nem szerepeltek a powerpointon, de a „NyNT” betűszóval Szabó így is megajándékozta a politológiát.
A főiskolások és az egyetemisták még a viszonylag legaktívabbak. Főleg a bölcsészek és a társadalomtudományt hallgatók, Szabó szerint azért, mert nekik van idejük ilyesmire. De közéleti kérdésekben ők is inkább csak lájkolgatnak (49%), az alkalmi kommenteléssel (32%) pedig már teljesen ki is pipálták a közügyeket.
A „civilek” közötti délutáni kerekasztal-beszélgetésből az derült ki, hogy valójában nem sok konkrét elképzelés szól arról, hogyan lehetne túllépni ezen a szinten. Ezt a Hahából ismert, most az X Kommunikációs Központot képviselő Kóbor Andrea fogalmazta meg a legvilágosabban: miközben egyetértett azzal, hogy a politika öreg, ciki, és nem érinti a fiatalokat, elismerte, hogy „fogalmunk sincs, hogyan kellene megszólítani azokat, akik nem szociológia szakra járnak”, ami azért viszonylag beszűkíti a merítést.
„Elegem van abból, hogy százan felmegyünk a Várba, és azt skandáljuk, hogy nácik, haza”, próbálta megvilágítani a krétakörös Gulyás Márton azt, hogy egyik oldalon sem fogalmazódik meg valódi alternatíva. Az Alkotmánybíróságért soha nem fog az utcára menni 10000 egyetemista, reagált Kóbor, „és amíg csak a HVG-n keresztül kommunikálunk, nem is lesz semmi”. Ennek jegyében az XKK Hello90 néven akar új oldalt indítani, ez egy bulváros életmódblog lenne, „nagyon popos, becsempészett közéleti tartalmakkal”, mondta Kóbor. Az viszont nem derült ki, hogy az ezen futtatandó, szarkasztikusnak ígért választási kampánnyal hogyan is szeretnének kedvet csinálni a 20 éveseknek a szavazáshoz.
Gulyás viszont nem menne le Pákó szintjéig, szerinte túlzott a korosztály-fetisizmus, „a fiatalokkal úgy kell beszélni, mint általában az emberekkel”, húzott egy merészet. Ő egyébként nem is akarna kampányolni a magasabb választási részvételért, hiszen nem vár semmit a politikai elittől, inkább az állami rendszertől teljesen független civil ellenvilág építésében hisz.
Hogy a pártok mennyire érzik valódi problémának a fiatalok elfordulását a politika egészétől, és van-e érdemi stratégiájuk erre a helyzetre, azt szépen szemléltette az utolsó beszélgetés, ahol az ős-Fidesz szexuális szimbólumából most bajnaistává lett Szelényi Zsuzsa vitatkozott az ifjú-fideszes Mihalovics Péterrel és az MSZP-ben megjelenésével is üde színfoltot jelentő Kunhalmi Ágnessel. Szelényitől annyit tudtunk meg, hogy az Együtt kampányába „akarnak vinni egy fiatalos életérzést is”, Kunhalmitól meg azt, hogy ők is fiatalítani akarják az MSZP-t.
De a fiatalok megszólításával a kormánypárt szerint csak az ellenzéknek vannak nehézségei. Legalábbis Mihalovics Péter mindenkit megnyugtatott: ő nem tapasztalta az országjárás során, hogy a fiatalok tüntetnének ellenük. Egyéként is, az ország jobban teljesít, és ehhez sok családnak és fiatalnak is köze volt. „Van még pár hiba, de azok kijavíthatók” – vonta le a messzire mutató tanulságokat az Új Nemzedék Jövőjéért Felelős Miniszteri Biztos, mi pedig kurucosan elbicikliztünk, aktívan, bár kissé apatikusan tekerve a zuhogó esőben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
