A pártok négyévente megveszik a cigányokat

Idén először rendezik meg Magyarországon a Roma Büszkeség napját, a rendezvénynek Ön az egyik főszervezője. Mit jelent a roma büszkeség akkor, amikor sokan inkább eltitkolnák a származásukat, és a cigánysággal a társadalom egy része egy életvitelt azonosít?

Setét Jenő

Fotó: Karip Timi

A rendezvényünk lényege éppen az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, cigánynak lenni nem egy szociális állapot, hanem ugyanolyan emberi méltóság, mint magyarnak vagy bármilyen más nemzetiségűnek lenni. Nagyon sok roma ember is elfogadja azt a negatív képet a cigányságról, amit a média sugároz. Ezért a célkitűzésünk egyebek mellett az, hogy felmutassuk azt a rendkívül sokféle értéket – például a történelmi szerepvállalásunkat a magyar szabadságharcokban, illetve a kulturális kincseinket –, amely mentén helyreállhat a cigányok önbecsülése, önérzete és a büszkesége. Ameddig a roma közösség nem rendelkezik kellő önbecsüléssel és önérzettel, addig nehezen értelmezhető az az igény, hogy a többségi társadalom legalább annyira tiszteljen minket mint mi önmagunkat.

Voltak nemzetközi vagy hazai példáik, amikor elkezdték megszervezni a Roma Büszkeség Napját?

Tavaly októberben Miskolcon volt egy hasonló megmozdulás, amelyet több roma csoportosulás szervezett reagálásként a városba érkező szélsőjobboldali tüntetőkre. Az addig alkalmazott „félünk-elbújunk” taktikával szemben a miskolciak az erőszakmentes, de határozott kiállást választották. Úgy gondoltuk, hogy ezt a fajta kiállást folytatni kell. Másrészt hetekkel ezelőtt Európa-szerte voltak hasonló megmozdulások, ez is inspiráló volt. Harmadrészben pedig az volt a motiváció, hogy egyszerűen torkig vagyunk azzal, hogy bárhova kapcsolunk, bárhova nézünk, csak negatív képpel találkozunk önmagunkról.

Legyen ez a felvonulás bármennyire békés, bizonyára lesznek olyanok, akik provokációként fogják értékelni.

Miért lenne az provokáció, ha valaki kiáll a saját identitása mellett? Ne hagyják, hogy a szélsőjobb gondolkodásmódja tematizálja az önökét is. Én nem hagyom ezt, nem érdekel, hogy a szélsőjobb mit gondol rólam, az érdekel, hogy találok-e nagyon sok cigány és nem cigány embert, akik fontosnak gondolják, hogy egy ilyen napon jelen legyenek és kimondják, hogy ebben az országban mindenkinek meg van a joga az etnikai identitásának felvállalásához. Egy olyan cigány ember vagyok, aki rendkívül büszke arra, hogy cigány, másrészt rendkívül büszke arra, hogy magyar is egyidejűleg, és harmadsorban pedig arra vagyok büszke, hogy ez a kettő együtt vagyok, elválaszthatatlanul és rangsor nélkül.

Nem tart az esetleges ellendemonstrálóktól?

Állok elébe. Elég nagydarab ember vagyok, jó célpont leszek, ha olyasmire kerül sor. Inkább az a kérdés, hogy ha találkozunk is szélsőjobboldali provokációval, akkor arra az állam szervezetei vajon miként reagálnak. Hogyan lehetséges például, hogy a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást azok ellen, akik köveket dobáltak Devecserben egy roma család házára? Vajon a rendőrségi határozat azt üzeni nekünk, hogy nem is láttuk, amit láttunk, amiről videofelvételek vannak? Vajon egy ilyen határozat mennyire segíti elő, hogy újabb ilyen esemény történjen? És mi a szerepe az államnak abban, hogy mindezt büntetlenül megteheti a szélsőjobb: ez a részrehajlás egy intézményesített állami álláspont, vagy sem?

Ön szerint?

Nekem az a dolgom, hogy ezeket a kérdéseket megfogalmazzam és arra sarkalljak mindenkit, hogy megválaszolja őket. Rendíthetetlen minimumnak kellene lennie, hogy a szélsőjobboldallal nem kokettálunk, nem kacsintunk össze, nem élünk közös előterjesztéssel, nem fogalmazunk áthallásosan. Amikor a nők elleni erőszakról beszélünk, nem lehet vak komondorokra hivatkozni.

A szélsőjobb felelőssége egy dolog, de a kérdés, hogy mi, kilencmillióan, akik nem vagyunk szélsőségesek, némák és szótlanok maradunk-e. Ott tartunk, hogy most már azt tartjuk korrektnek és őszintének, ha valaki szabadon szidhatja a cigányokat. Na, nekem ebből elegem van.

A politikai elit egészét felelősnek tartja?

Fotó: Karip Timi

Sok mindenben nagyon távol van a bal- és a jobboldal álláspontja egymástól, a cigányügyben viszont tragikus konszenzus van. A politikai pártok önszuggesztióval elhitették magukkal, hogy nem érdemes a roma szavazatokért versengeni, mert a romák úgysem szavaznak. Ez egy fatális tévedés, a pártoknak saját szempontjukból is mellélövés, ha azt mondják, hogy nem akarnak a romákhoz roma minőségükben szólni.

A mainál sokkal komolyabb állami szerepvállalást sürgetett a cigányság problémáinak megoldásában. Erre sokan csak annyit mondanának, hogy a cigányok megint kuncsorognak az államnál.

Szívesen vállalom a kuncsorgó jelzőt, ha minden más érdekérvényesítőt is kuncsorgónak neveznek a pedagógusoktól, a közalkalmazottakon át a nyugdíjasokig és az autósokig. Ha viszont őrájuk ezt nem tartják igaznak, akkor én is kikérem magamnak. Az állam felelőssége óriási. Az, hogy a cigányok által lakott településrészeken van-e olyan infrastruktúra, mint a falu többi részén, önkormányzati és állami döntés eredménye. Az, hogy a romák hogyan vannak jelen a munkaerőpiacon, szintén nagyrészt állami felelősség, hiszen az állami és az önkormányzati szféra a legnagyobb, egyes térségekben a kizárólagos foglalkoztató. A közoktatás minősége ugyancsak az államon múlik elsősorban.

A felnövekvő roma nemzedék ki van nyírva. Tömegével kerülnek ki a szegregált közoktatásból az életfogytig tartó munkanélküliségre ítélt fiatalok. A sehova nem vezető átképzési programokból inkább csak a képzők húznak hasznot. A közfoglalkoztatási programok legfeljebb arra jók, hogy megelőzzék az éhséglázadásokat, miközben a romák körében 90 százalékos a munkanélküliség. Szerintem az lenne normális, ha minden állami és önkormányzati közintézményben volnának cigány munkavállalók. Ha bemegy a józsefvárosi önkormányzat ügyfélszolgálatára, ahol a legnagyobb roma közösség él arányaiban, nem fog találni egyetlen roma ügyintézőt sem. Akkor hogyan várható el a Münchhausen-effektus, hogy rántsuk ki magunkat a sárból?

Sokszor hallani, hogy a cigányok előbb oldják meg a saját problémájukat, ne a többségtől várják a segítséget.

Ez a hatalmi pozícióban lévők hárító mondata. Ugyanannyira értelmetlen, mintha azt mondanánk, hogy előbb a nyugdíjasok tegyenek maguk között rendet. Egy 90 százalékos munkanélküliséggel sújtott népességtől hogyan várható el az aktív állampolgárság, az etnikai és politikai öntudatosság?

Milyen állapotban van a roma közélet, mennyire hitelesek a roma vezetők?

Fotó: Karip Timi

A kisebbségi csoportok mindig mindent a többségi társadalomból képeznek le, a megosztottságot is. A roma szervezetek elég távol vannak az emberektől, szerintem a roma emberek is úgy érzékelik őket, mint valamiféle külső hatalmi centrumot. Vissza kell térni a klasszikus mozgalmi eszközökhöz: folyamatos kapcsolatot kell tartani, hitelesnek kell lenni, és leginkább becsületes embereknek kell csinálnia. Van min javítani.

A devecseri ügy kapcsán írta, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok kussolnak és lapítanak. A kisebbségi szervezetek nagy része ma politikai pártokhoz dörgölőzik.

A pártok megvesznek egy-egy cigány szövetségest, képviselői helyhez juttatják őket, miközben a pártstruktúrában sehol nem jelenik meg a roma reprezentáció. A pártok pusztán felhasználják a roma közösségeket, azt gondolják, hogy elég négyévente tüzelőt és csirkefarhátat osztani, és már meg is van a szavazat.

A megismételt bajai választás is mutatta, hogy a cigányságra leginkább megvásárolható csoportként tekintenek.

A szavazatok megvásárlása súlyos politikai kizsákmányolás. Ezek az akciók soha nem a megvásárolt közösségről, hanem a vásárlókról állít ki bizonyítványt. Húsz éve ahhoz vannak szoktatva az emberek, hogy egyik párt sem nyújt valós teljesítményt, akkor legalább négyévente kapjanak valamit, gondolják néhányan. Ha 25 éve nem jön be az út a cigánytelepre, ha mindenki csak ígéri, hogy lesz munka, de soha nem lett a közmunkán kívül, akkor miért higgye el valaki, hogy a politika az egy olyan dolog, amibe valóságosan lehet beleszólása?

Civil aktivistaként határozza meg magát. Mit gondol, lesz Önből politikus valamikor?

Belőlem? Hát, kizártnak tartom. Ahhoz, hogy valaki politikus legyen, két dolog biztos kell: hogy legyen benne ilyen ambíció, és hogy egy párt teret adjon neki. jelen esetben mindkettőnek híján vagyunk. Szerintem leginkább valamilyen véleményformálót látnak bennem, vagy egy politikai aktivitással túltengő egyént.

Fotó: Karip Timi

Nem vagyok politikus, de fenntartom magamnak a jogot, hogy civil állampolgárként véleményt formáljak a közügyekről, és arra is, hogy ne pusztán romaügyekben legyen véleményem. A pártoktól független, valóban civil aktivitásnak kevés becsülete és mozgástere van Magyarországon. De ki mondta, hogy népszerűségre törekszünk?

Mi a célcsoportja a mai menetnek?

Megrögzötten hiszek abban, hogy a romák ügye mindannyiunk ügye. Ha egy cigány ember jogbiztonsága sérül, ha a jogállam nem védi meg őket ugyanúgy, mint bármelyik más állampolgárt, akkor az mindenki érdekei ellen hat. Ezért szombatra is várunk nem roma résztvevőket. Nagyon bízom benne, hogy sokféle csoportosulás jön el, mert közösen gondolják azt, hogy hitet kell tenni a roma önbecsülés mellett. Szerintem az úgy nagyon rendben volna.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!