A biocsoda vége: így pusztul el 21 év munkája
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
-
Kiderült, miért növekednek folyamatosan a várólisták Magyarországon - Légvédelmi eszközöket telepítenek Magyarországra északkeleti részébe, a honvédek is készenlétben vannak
- Felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a mentőápolót, aki kórház helyett hazavitt egy ittas, gerincsérült férfit
- Veszélyre figyelmeztet a rendőrség, senki nincs biztonságban
- Orbán Viktor nagy beszédre készül Matolcsy Györgyék rendezvényén
Van abban valami visszás, amikor egy sereg budapesti újságíró buszra ül, gumicsizmát húz, és megpróbál szakérteni egy biogazdaságban. Hiszen jó eséllyel ez lesz egyik első, a földműveléshez köthető élménye, leszámítva talán a nagymama kertjét.
A kezébe nyomnak egy zsák búzamagot, amit szimbolikusan elvet, és amikor az első 1848-as utalástól már végképp kizökkentve érzi magát, az egyik munkagép tetejéről felhangzik egy Petőfi-vers. „És az ilyen önző nemzet életet nem érdemel” – szavalja Bolye Ferenc, a földjétől október 31-ével megfosztott, 21 éve működő Kishantosi Vidékfejlesztési Központ (KVK) ügyvezetője. Majd a jelenlévők közösen eléneklik a Szózatot.
A történetnek azonban van egy a fentieknél könnyebben értelmezhető vonulata is. Az ökológiai mintagazdaságként működő, német-magyar kormányközi megállapodással létrejött, dán mintára népfőiskolát működtető kishantosi gazdaság korábban egy 452 hektáros területen dolgozott tizennyolc állandó alkalmazottal, és alkalmanként 50-100 idénymunkással. Az agrártárca alá tartozó NFA által koordinált állami földhaszonbérleti pályázaton azonban a tíz részre szabdalt föld egyik szeletét sem kapták meg, holott mind a tízre nyújtottak be pályázatot.
Mi ez a népfőiskolásdi?
A Kishantos egyik legtöbbet hangoztatott érve a fennmaradás mellett, hogy a földművelés mellett ők népfőiskolájuk keretében oktatási munkát is végeznek. Ez a gyakorlatban nem akkreditált képzéseket, hanem 1-3 napos szakmai programokat, nyílt napokat jelent, ahol előadások mellett személyes szakmai tanácsadásra is van lehetőség.
Emellett kiterjedt kapcsolatot ápolnak a dán Vestjyllands Népfőiskolával, ahova eddig több mint 200 diákot küldtek ki különböző képzésekre, a dán állam támogatásával. A jelentkezőktől kézzel írott bemutatkozást kérnek.
A pályázatok elbírásánál a pontszámok 40 százalékát a gazdasági tervekre adták, amit a pályázatok titkosságának fényében több környezetgazdálkodási szakértő csak „szubjektív pontszámként” emleget. Szegfalvi Zsolt, a Greenpeace Magyarország igazgatója szerint ez „egy országos skandallum”, amivel „a legrosszabb pályázót is fel lehet húzni”.
A KVK földjének szétdarabolása két okból kérdéses. Egyrészt az Ángyán József nevével fémjelzett Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 kifejezetten prioritásként kezelte a „bemutató gazdaságok fejlesztését, szakmai programjaik támogatását, kiemelten az ökológiai gazdálkodás, tájgazdálkodás területén”.
A legszigorúbb, úgynevezett BioSuisse minősítéssel rendelkező, szintetikus vegyszerek és műtrágyák nélkül bio élelmiszert előállító kishantosi gazdaság tehát tökéletes zászlóshajó-projekt maradhatott volna, ha nem szabdalják szét – a nyertes gazdákat ugyanis az NFA szerint csak az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programban vállalt 5 éves kötelezettség lejártáig kötelezték ökológiai gazdálkodásra.
A BioSuisse minősítés azonban ennek ellenére is ugorhat, ugyanis annak megszerzésére az egész gazdaság egyben alkalmas volt, feldarabolva viszont a nyertes gazdaságok többsége már nem tudja teljesíteni a feltételeket – figyelmeztetett Ács Sándorné, a nonprofit kft.-ként működő mintagazdaság egyik vezetője, aki szerint a minősítés esetleges elvesztésével csökkenne az állami vagyon értéke.
Másrészt az eddig kihiredetett nyolc nyertes közül legalább három esetében Ács Sándorné szerint aggályok vethetőek fel. A nyertesek között található Márok Csaba, Mezőfalva polgármestere is, aki a cégnyilvántartás szerint felügyelőbizottsági tagja a Hantosra bejegyzett Simon Kft.-nek. Bár ez utóbbi társaság nem szerepel a nyertesek között, közismert, hogy egy másik nyertes, Simon-Hornok Réka apja és férje is tulajdonosai ennek a Simon Kft.-nek, amely a maximálisan megengedett 1200 hektáros birtokméretet messze meghaladó 2900 hektáron gazdálkodik – idézte fel a KVK vezetője.
Szintén aggályos a Mező Vidék Bt. pályázati részvétele is, amely a pályázat meghirdetése után kilenc nappal helyezte át építési vállalkozásának székhelyét a Kishantostól 160 kilométerre található Salgótarjánból Szabadegyházára, míg a cég tevékenységei között a céginfo szerint még a pályázat benyújtásakor sem szerepelt mezőgazdasági tevékenység.
Emiatt a pályázati felhívás értelmében ki kellett volna zárni a céget, mivel csak olyan jogi személy, illetve szervezet pályázhatott, „amelynek a pályázat benyújtását megelőző adóévben a bevétele több mint 50%-ban [...] mezőgazdasági tevékenységből származott”. A Mező Vidék Bt. ezirányú tevékenységét 2013 januárjában jegyezték be, ezért eleve kizárt, hogy ennek a pontnak meg tudott volna felelni.
Más körzet, más dolog
A Népszava szerint L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, Fejér megye 4. számú választókörzetének fideszes képviselője jelenti „a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Ökológiai Mintagazdaság földjeire kiírt sikeres pályázatok politikai hátszelét”. L. Simon László kategorikusan cáfolta a Népszava cikkének állításait, miszerint befolyást gyakorolt volna a pályázatok eredményére. „Egy szó sem igaz belőle” – kommentálta az Index kérdésére a cikket, amelynek kapcsán rágalmazás miatt pert is indított a lap és a cikkben nyilatkozó három személy, köztük a mintagazdaság egyik vezetője, Ács Sándorné ellen.
Ács Sándorné később közleményben tudatta, hogy a neki tulajdonított nyilatkozatok az engedélye nélkül jelentek meg a lapban, azokban számos pontatlanság, tévedés szerepelt. Ugyanígy tett a lapnak nyilatkozó Ronyecz Péter, Adony polgármestere is, aki állítása szerint „végtelenül megdöbbent” a cikk olvasásakor, annak tartalmától elhatárolódott.
„Nem az én körzetemben van, kultúrpolitikusként ez nem az én dolgom” – magyarázta L. Simon László, miért nem kíván a továbbiakban foglalkozni az üggyel, hozzátéve, hogy a kishantosi pályázat nyolc nyertese közül hatot „nem ismer, sosem találkozott velük, soha senki nem lobbizott nála az érdekükben, de hiába is tették volna, mert nem az országgyűlési képviselők bírálják el a földpályázatokat”. Ez a hat személy „a 453 hektárból 351-et vitt el, s további 20 hektárról még nem hozott döntést a Nemzeti Földalap” – nyilatkozta a volt kultúráért felelős államtitkár, aki honlapján található életrajza szerint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Fejér megyei szervezetében is aktív.
A képviselő válaszából ellenben kiderül, hogy a szintén a nyertesek között található Márok Csaba mezőfalvi polgármestert ismeri, „miként a térség valamennyi településvezetőjét”. A képviselő korábbi sajtóválasza szerint a mezőfalvi polgármesternek „ugyanúgy joga volt pályázni, mint bármelyik környékbeli gazdálkodónak”. A szintén nyertes Mező Vidék Bt. ügyvezetőjét, Vizi Dánielt is ismeri személyesen, azonban „közös érdekeltségünk sosem volt” – állítja L. Simon László.
LMP: A politikához vezetnek a szálak
Szél Bernadett, az LMP társelnöke szerint a kishantosi mintagazdaság esetében a pályáztatás szubjektív szempontok alapján zajlott, „totálisan átlátszó” döntés született. A képviselő nem kívánta kommentálni az L. Simon László érintettségéről szóló híreszteléseket, de megjegyezte: a terület tíz részre való felosztása indokolatlan volt, és „egyértelműen a politikához vezetnek a szálak”.
Az LMP-s politikus szerint a pályáztatás előtt fel sem merült senkiben, hogy az „európai szinten is egyedülálló programot” folytató KVK szerződését ne hosszabbítsák meg. Talán ennek is köszönhető, hogy az eset kiemelt figyelmet kapott számos civil szervezet és a sajtó részéről, ugyanakkor Szél Bernadett szerint „Kishantos tönkretétele jól illeszkedik a kormány teljesen defektes agrárpolitikájába, amellyel a saját beígért vidékstratégiáját hazudtolja meg”.
Szubjektív pont márpedig nincs
A pályázatok elbírálásának módszeréről természetesen az NFA-t is megkérdeztük, akik a következő választ adták:
A földhaszonbérleti rendszer úgy van felépítve, hogy abban spekulálni lehetetlen. (...) az elbírálás pedig szakmai szabályok szerint történik. Nincsenek „szubjektív pontszámok”. A gazdálkodási terv nem nevezhető „szubjektívnak”, ráadásul része lesz a szerződésnek, tehát a nyertesek a saját maguk által vállalt gazdálkodási tervezetet kötelesek végrehajtani.
Az NFA egy 2012-es belső elemzése, amire a Kishantos elvételét ellenző civil szervezetek gyakran hivatkoznak, a pontrendszerrel kapcsolatban a következő bírálatokat fogalmazta meg:
Egyértelmű véleményünk, hogy ez a szubjektíven értékelhető pont szinte minden esetben döntően befolyásolta a pályázatok végeredményét. (...) Sok esetben találtunk olyan bírálatot, amikor a győztes maximális pontot kapott, a többi pályázó pedig nem követhető meggondolások alapján jelentősen alacsonyabb pontszámot. (...) Értékelhető pénzügyi terv hiányában is lehetett kiemelkedő pontszámot kapni.
A szubjektív pont létezésének cáfolatán kívül az NFA voltaképpen összes válaszában szerepel a „célunk az agrárközéposztály megerősítése” fordulat, amely jelen esetben azt hivatott alátámasztani, miért volt jó ötlet felszabdalni a földet: bővebben azért, hogy „minél több természetes személy, azaz őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó, családi gazdálkodó és fiatal mezőgazdasági termelő nyerjen”.
Ez viszont még mindig nem válaszolja meg, miért nem szerepelt a pályázatban, hogy a területen a jövőben is biogazdálkodást kelljen folytatni, és amennyiben ez nem volt feltétel, akkor utólag miért kötelezték mégis a gazdákat az AKG által előírt kötelezettségek teljesítésére. Erről a VM sajtóosztálya a következő tájékoztatást adta:
A speciális gazdálkodást Kishantos maga vállalta. Így természetesen senkinek nem lehet azért előnyt biztosítani, mert saját döntése alapján vegyszermentesen gazdálkodik. Ez nem volt feltétel akkor sem, amikor a Kishantosi Nonprofit Kft. megkapta a földeket, s nem feltétel most sem.
Ács Sándorné tudomása szerint az NFA a terület új birtokosait szerződésben arra kötelezte, hogy még egy évig folytassanak biogazdálkodást a területen, holott ez a pályázati kiírásban eredetileg nem szerepelt. Ez a kedélyek lecsillapításán kívül nem tűnik igazán sok mindenre alkalmasnak, de a jelek szerint arra sem igazán jó.
Már csak két hét van, szóval el a kezekkel!
A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ a pályázatai elutasításáról szóló értesítést április elején kapta meg. A tiltakozások azonban csak most, október második felére csúcsosodtak ki, holott a döntés megváltoztatására az október 31-i határidő közeledtével egyre kisebb az esély.
A Greenpeace kezdeményezésére október elején egy nyílt levelet tettek közzé, amelyhez azóta 52 civil szervezet csatlakozott a WWF-től a Levegő Munkacsoporton át a Krétakörig, de a támogatók sorában megtalálható az Együtt-PM, és a parlamentben az LMP-s Szél Bernadett is felszólalt Kishantos mellett. A Greenpeace egy 500x150 méteres gigantikus “Save Kishantos” feliratot is készített a KVK kezelésében lévő egyik földre.
Nehezen érthető azonban, hogy miért az utolsó pillanatra hagyták a látványos tiltakozóakciókat. Bár a sorok között többször előkerült, hogy sorsdöntő bizonyítékokra bukkantak a tiltakozó civilek, de mindezekre eddig nem derült fény. A parlamentben függetlenként politizáló Szabó Rebeka a csütörtöki sajtóeseményen azt mondta, ő sem lát már sok reményt arra, hogy október végéig visszavonják a döntést, és új pályázatot írjanak ki. A PM-es politikus azonban úgy vélekedett, hogy később, akár egy éven belül még felülvizsgálhatják az eredményt, másrészt szerinte a hasonló ügyekben akkor is ki kell fejezni tiltakozásukat, ha ennek nem lesz kézzelfogható eredménye.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
