Orsolya
7 °C
17 °C

A jászberényi szovjet parancsnok rejtélye

2013.11.04. 20:31
Emléktáblát avattak hétfőn Jászberényben annak a szovjet városparancsnoknak a tiszteletére, aki 1956 novemberében állítólag megtagadta a parancsot, és nem volt hajlandó Jászberény népére támadni. A szóbeszéd szerint ezért őt november 4-én kivégezték. Erre azonban nincsenek írásos bizonyítékok, mert az orosz levéltárak hallgatnak. Jászberényben két szovjet katona halt meg 1956-ban, de három sír van. Az egyikben egy ismeretlen katona fekszik.

Ahogy az 1956-os jászberényi történések részletei sem ismertek, úgy az egykori szovjet laktanyaparancsnok nevét sem tudja senki. Többen úgy vélik, hogy csak egy legendáról van szó, amely a forradalom napjaiban terjedt el Jászberény lakosai között.

A szovjet levéltárak nem válaszolnak

Cseh Géza, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár kutatója egy tanulmányában ezt írja: „A városban elterjedt szóbeszéd szerint a szovjet laktanya parancsnoka, egy őrnagy a támadásra vonatkozó parancsot nem hajtotta végre, és ezért még aznap agyonlőtték. Ezt semmilyen írásos forrás nem erősíti meg, noha a szovjet parancsnok leváltása valószínűsíthető, mivel november 4-én már más tiszt állt a jászberényi alakulat élén, mint akivel három nappal korábban Potemkin Károly, dr. Altordai Sándor nemzetőrparancsnok tárgyalt.″

Erre vonatkozó dokumentumot, forrást nem sikerült találni, mondta az Indexnek Cseh Géza. A jászberényi múzeum többször is megkereste az orosz levéltárakat, de a kérésre nem válaszoltak. Annyi biztos, hogy november 4-én a szovjet csapatok nem jöttek ki a laktanyából, és nem vonultak be a városba. Ez csak délután négykor történt meg, de akkor már egy főhadnagy vezette a szovjet csapatokat, ami szokatlanul alacsony rang egy ilyen feladathoz.

Besenyi Vendel helytörténeti kutató, a forradalmi eseményekben részt vevő berényiek visszaemlékezései, saját kutatásai, illetve az 56-os eseményekről azóta született történeti munkák alapján kutatta az eseményeket. Kutatásairól 2007-ben számolt be a Szoljon.hu-nak.

Együtt játszottak a gyerekek

Szovjet katonai alakulatok már 1949 óta állomásoztak Jászberényben. A tisztek és családtagjaik magánszemélyeknél laktak a városban, a lakosság és a szovjet katonák viszonya ezért jó volt. Besenyi Vendel szerint a parancsnok ígéretet tett a helyieknek arra, hogy csapatai nem fogják elhagyni a laktanyát.

A bevonuló csapatok új vezetése Ukrajnából érkezett. A szovjet laktanyaparancsnok heves vitába keveredett velük. Azzal érvelt, hogy a jászberényiek barátságos emberek, rend van a városban, nincs fegyveres ellenállás. Több visszaemlékező is azt mondta: a laktanya parancsnoka nem volt hajlandó azokra lövetni, akiknek a gyermekei a szovjet tisztek gyermekeivel együtt játszottak.

A várost így végül a 11. gárdahadosztály csapatai foglalták el, akiket már Viktor Ivanovics Trabanovszkíj főhadnagy vezetett. Besenyi szerint a szovjet rögtönítélő bíróság tagjai helikopterrel érkeztek Jászberénybe 1956. november 4-én. A parancsnokot kivégezték, holttestét a laktanyában temették el.

Arról szólnak visszaemlékezések, hogy a forradalom után egy vagy két évvel a laktanyában exhumáltak egy sírt, és az ott „félig ülő félig fekvő helyzetben talált” elhunyt földi maradványait a katonai temetőben névtelen sírba helyezték. Jászberényben a szovjet katonai temetőben ma három 1956-os sír található: két huszonéves közkatonáé és egy ismeretlen katonáé. Besenyi szerint eleve furcsa, miként lehetett ismeretlen egy 1956-ban szolgálatot teljesítő szovjet katona. Így nem elképzelhetetlen, hogy az ismeretlen katona sírja rejti a parancsnok földi maradványait. 

Felfegyverezték a lakosságot

Jászberény azon vidéki városok közé tartozott, ahol nem volt vértelen a forradalom leverése. A városban viszonylag jelentős létszámú magyar honvédség is állomásozott, és a honvédtisztek a helyi forradalmi eseményekben mindvégig kezdeményező szerepet játszottak. A magyar egységet azonban október 31-re virradóra Budapestre vezényelték.

November 1-jén Potemkin Károly és dr. Altordai Sándor, a nemzetőrség vezetője megegyezett a helyi szovjet laktanya parancsnokával, hogy nem nyitnak tüzet egymásra, és a forradalmi bizottság biztosítja a szovjet katonák élelmezését. A forradalmi tanács ettől függetlenül megkezdte a lakosság felfegyverzését. November elsején 150 kézifegyvert osztottak ki a nemzetőrség tagjainak, másnap pedig további 300 géppisztolyt hoztak ki a tápiószecsői fegyverraktárból. November 4-én délelőtt a fiataloknak fegyverismereti kiképzést tartottak a városháza udvarán, az Aprítógépgyár és a Fémnyomó és Lemezárugyár elé pedig tarackokat vontattak.

Időközben azonban visszatért Budapestről Varga Ferenc őrnagy, a Jászberényi Tüzérezred parancsnoka. Ő nem vállalta a fegyveres harc vezetését, és meggyőzte az ellenállás értelmetlenségéről a forradalmi bizottság tagjait. November 4-én ezért elkezdték lefegyverezni a nemzetőröket. Délutánra begyűjtötték a géppisztolyokat és a puskákat, az üzemek elől bevontatták az ágyukat, írja tanulmányában Cseh Géza.

Kitört a lövöldözés

Amikor azonban a szovjet csapatok csupán délután 4 óra körül bevonultak a városba, mégis tűzharc tört ki. A lövöldözésben hat jászberényi és két szovjet katona vesztette életét. Ketten vétlen polgári áldozatok voltak, egyikőjük egy tizenkét éves gyermek, a másik egy fiatal lány, akik véletlenül voltak a főtéren. A jászberényi kórházba tizennyolc magyar sérültet szállítottak be lőtt sebekkel.

Az 1957-ben lefolytatott hadbírósági eljárás adatai szerint a városi tanácsháza előtt őrszolgálatot teljesítő két fiatal (egyikük egy korabeli belügyi jelentés szerint lengyel volt) lőtt rá az egyik gépkocsiból kiszálló szovjet tisztre, mire az oroszok golyózáporral árasztották el a teret. A nemzetőrök viszonozták a tüzet, és közel egy órán át tartott a lövöldözés.

A lövöldözést érdekes módon nem követte súlyos megtorlás. A Budapesti Katonai Bíróság és a Pest Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa által lefolytatott eljárás után a jászberényi forradalmi események résztvevőit 1–5 évi börtönbüntetésre ítélték. Gyilkossági kísérletért vagy emberölésért senkit sem marasztaltak el.