Nándor
7 °C
23 °C

Hogyan lett egy 76 éves nyugdíjasé a Magasház?

(talán eltűnik hirtelen)

2013.11.13. 07:45
Több száz milliós üzlet állhat a pécsi Magasház október elején történt eladása mögött. A város szégyenfoltjának tartott épület legújabb tulajdonosa egy hetvenhat éves asszony, akinek színre lépésével azonban csak egy újabb csavart kapott egy már amúgy is hosszú és szomorú történet. De mi köze ennek Orbán Viktorhoz? És miért van hulla a huszonötödik emeleten?

Ez az út is a pokolba vezetett, és persze ez is sokáig jó szándékkal volt kikövezve. Ha tudniillik a végletekig akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, a Magasház kálváriája azzal kezdődött, hogy a pécsiek mertek nagyok lenni. A helyi pártvezetés erőteljes nyomására ugyanis az 1974-es rendezési tervbe két toronyház került be, egy, az Uránvárosnak nevezett városrészen megépítendő tizenhét emeletes épületé, és a később Magasházként elhíresült huszonöt emeletes monstrumé. Monstrumot írunk, mert az volt: a városban korábban még feleekkora házat sem lehetett látni, a Magasháznak is helyet adó Szigeti út tízemeletes paneljei szinte eltörpültek az új építmény mellett.

+ + +

1975 nyarán aztán megkezdődött az építkezés, amely a környék lakóit kis híján az őrületbe kergette. A tereprendezést követően pontosan kétszázharminchat vasbeton oszlopot vertek a földbe, egyenként, olyan zajjal, mintha egyenesen az ott élők fejébe ütnék azokat. A Magasház technológiáját egyébként a jugoszlávoktól vettük át. A Balkánon gyakran előforduló földrengésekre válaszul ugyanis Belgrádban kísérletezték ki azt az úgynevezett IMS szerkezetépítési módszert, amelynek lényege, hogy a vázat alkotó oszlopokat fém feszítőpászmákkal húzzák össze. Ez egyfajta rugalmasságot biztosít az épületnek, és amikor a Magasház tervezői munkához láttak, szemük előtt talán a szkopjei példa lebegett: az ottani, óriási pusztításokat okozó 1963-as földrengésben tudniillik az IMS-szerkezetű házak nem dőltek össze.

+ + +

A Baranya megyei Építőipari Vállalat nem egész két év alatt építette fel a 21.600 négyzetméteres, kétszáznegyvennyolc lakásból álló épületet. Város volt ez szinte a városban, portaszolgálattal és közösségi helyiségekkel. A Pécsi Nemzeti Színház két emeletet kapott a város vezetésétől, és volt időszak, amikor a Magasház lakója volt Kulka János, Lang Györgyi, sőt, még Gergely Róbert is. A pécsiek büszkék voltak a toronyra, az ő tornyukra. A székesegyház és a középkori bástya, a Barbakán megtekintése után gyakran ide is elhozták vendégeiket, majd szinte tulajdonosi büszkeséggel mutattak a magasba: ez is a mienk. Örömük azonban nem tartott soká. Már a '80-as évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy a legalább száz évre tervezett épülettel nagy a baj, mert a szerkezetet összetartó fémpászmák nemes egyszerűséggel rohadni kezdtek. Hamar kiderült, mi az oka mindennek: a Nagy Káeurópai Snúrság. A fémpászmák feszítőcsatornáit ugyanis nem a jugoszláv technológiában előírt úgynevezett PU pasztával öntötték ki, hanem egy ahhoz hasonló, ám jóval olcsóbb anyaggal, amely klórt is tartalmazott, és lassan enni kezdte a vasat. A Magasház tehát egyszerre veszélyessé vált.

+ + +

Rövid huzavona után végül 1989-ben kiürítették az épületet, amelybe ezután új lakó költözött: a romlás. A nyílászárók, csövek, szerelvények az évek során tönkrementek, a Szellemház, mert ekkor már így is nevezték, pedig kétes dicsőséget ért el: a Guinness-rekordok könyvébe került, mint Közép-Európa legmagasabb, lakatlan épülete. Persze nem volt szó szerint lakatlan. Hajléktalanok húzódtak be ide néha, fémtolvajok vittek el belőle minden mozdíthatót, egyetemisták buliztak a tetején, pár éve még egy videoklipet is forgattak a belsejében, amelyen egy ex-homeless, bizonyos Varga „James” János énekelt. A környék lakói a madárürülékek okozta fertőzésveszélyre panaszkodtak, megesett, hogy egy többmázsás fémtárgy esett a tetőről az utcára, egyszer pedig az épület huszonötödik emeletén egy holttestet találtak.

+ + +

Közben egy, csak „spanyoloknak” hívott befektetői csoport vette meg a Magasházat. A spanyolok persze echte magyarok voltak, csupán arról volt szó, hogy korábban az ország 10. leggazdagabb emberének tartott Kovács Bence János vállalkozó Spanyolországban bejegyzett cégcsoportja, a Grupo Milton egyik magyarországi leányvállalatához, a La Torre Kft.-hez került a Magasház tulajdonjoga. A Grupo Milton neve ismerősen csenghet: ez a holding volt az, amely itthon egyebek mellett a hatalmas politikai vihart kavart sávolyi Balatonringet és a pátyi golflakóparkot szerette volna felépíteni. Kovácsék egy – immár igazi spanyol – sztárépítészt kértek fel, hogy a Magasházat felhőkarcolóvá alakítsa át. Készültek látványtervek, egy ideig mindenki lelkesnek mutatkozott, de a kezdeti lendület hamar alábbhagyott.

Persze korábban is, később is számos terv született a hasznosításra. Volt, aki irodaházat, más szállodát vagy kollégiumot álmodott az épületbe, sőt, komolyan fontolgatták azt is, hogy az önkormányzat az állami hivatalokkal karöltve ide vonná össze az irodáit, amelyek a városban szétszórva, néha meglehetősen drágán bérelt ingatlanokban működtek. Ez utóbbi elképzelést állítólag éppen a bérlemények – fogalmazzunk így ­– jobboldali kötődésű tulajdonosai fúrták meg. A Magasház pedig maradt, ahogy volt, üresen, madárszarral borítva, lógó nyílászárókkal és telepiszkolt vécékkel, amelyeket már senki nem tudott és nem is akart lehúzni.

+ + +

Mindeközben szálltak az évek, és a Magasház problémája lassanként a pécsiek körmére égett. Újrahasznosítás helyett sokan már a bontásban látták a megoldást, bár ezt – leginkább talán egyfajta szakmai kötődés miatt – a városi építészlobbi nem igazán támogatta. Jegyezzük azért meg, hasonló viták mindig folytak. Legutóbb, 2003-ban egy vállalkozó állítólag konkrét bontási ajánlatot is tett, amelynek végösszege alig haladta volna meg a megerősítését, ám a város vezetése, élén Toller Lászlóval, akkor mégis a mintegy 300 millió forintba kerülő megerősítés mellett döntött. Pofozták még egy kicsit a szart, mondta erről egyik forrásunk, és szívesen elidőznénk azon, ki, miért pártolta az inkább pénzpocsékolásnak mondható munkát, ám ebbe az amúgy is hosszú történetbe nem akarunk újabb szálat beleszőni.

A bontsuk-ne bontsuk vitája talán még most is tartana, ám idén tavasszal Pécsre látogatott az ország töretlenül népszerű politikusa, Orbán Viktor. Ha már ott járt, a miniszterelnök rögtön ígéretet is tett: amennyiben a pécsi önkormányzat megszerzi az épület tulajdonjogát, az állam állja a bontási költségeket. Állítólag egy szám is elhangzott ekkor, egymilliárd forint, amely sokak fantáziáját megmozgatta. Szégyenfoltból az épület egyszerre üzletté vált, zsíros és kívánatos üzletté.

+ + +

A dolog persze nem egyszerű, főleg, mert a La Torre Kft. az évek során jelentős tartozást halmozott fel. Úgy tudjuk, a cég 100 millió körüli összeggel adós a NAV-nak, ingatlanadó címén mintegy 60 millióval a pécsi önkormányzatnak, hitel és jelzálog miatt 10-12 millióval egy banknak, és további kb. 10 milliót követelnek tőle különböző beszállítók. A pécsi önkormányzat azonban csak teher- és igénymentes tulajdont szerezhet. Mivel a tartozásoktól általában végrehajtás vagy felszámolás útján lehet megszabadulni, nagy szükség lett egy közvetítőre.

Ez a valaki megveszi majd az ingatlant tulajdonló céget, és végigasszisztálja a felszámolást, amely feltehetően abban a liciteljárásban tetőzik, amelynek során értékesíteni próbálják a Magasházat. Az épület alatti telek értékét ingatlanszakértők egyébként 43 millió forintra becsülték, amelyen egy nulla forintot érő építmény áll. Illetve ez nem teljesen pontos: aki megveszi az ingatlant, annak vállalnia kell annak jövőbeli elbontását is. Van olyan őrült, aki ezek után licitálna? Igen, van: az önkormányzat.

A folytatást könnyű elképzelnünk: Pécs város egyedüli licitálóként megszerzi a Magasházat, a tendert kiírják a bontásra, a Közgép vagy a Strabag, esetleg egy harmadik, megfelelő kapcsolatokkal rendelkező cég pedig nekifut (felkészül Mészáros Lőrinc).

+ + +

Ennek fényében kevéssé meglepő, hogy október elején az újságok a Pécsma.hu nyomán szenzációs hírről számoltak be: egy hetvenhat éves nyugdíjas, bizonyos Hosszú Zoltán Dénesné egy jelképes összegért megszerezte a La Torre Kft. tulajdonjogát. A 600 ezer forintos törzstőkéjű cég új ügyvezetője egy testnevelő tanárból lett építési vállalkozó, Szende István lett.

Az asszonyról csak annyit tudtunk kideríteni, hogy korábban a kereskedelemben dolgozott, üzletvezetőként egyszer még egy élelmiszerboltot is irányított, az ötvennégy éves Szende István életébe azonban kicsit jobban belelátni. A férfi 2008-ban például rajta volt a 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezők listáján, a társasházban pedig, ahol lakik, sem közös költséget, sem szemétdíjat nem fizet, és néhány év alatt több mint egymilliós tartozást halmozott fel lakótársaival szemben.

+ + +

Kicsiny, de ütőképes csapat állt tehát össze a Magasház menedzselésére. Hosszúnét az újságírók sokáig képtelenek voltak elérni, helyette rendszerint a fia, Hosszú Zoltán nyilatkozott. Róla hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ő áll a különös vétel mögött. Az ötvenhat éves férfinak üzemmérnöki diplomája van, őrző-védő és építőipari cégei voltak, háromszor nősült, első feleségét sokan a város legszebb nőjének tartották.

Mindezeknél mégis fontosabb azonban, hogy ő a pécsi önkormányzati többségi tulajdonban álló Municipio Kft. ügyvezetője, azé a cégé, amelynek a feladata lett volna, hogy levezényelje a Magasházat közigazgatási központtá alakító építési programot. „Pécsi építési vállalkozó vagyok, jobboldali értékrenddel, aki támogatja a jelenlegi városvezetést.”, mondta magáról Hosszú a Dunántúli Napló újságírójának, Babos Attilának, és ha eddig nem sejtettük volna, akkor most nyilvánvalóvá vált, ha valaki, hát ő nem tesz keresztbe a bontási terveknek. Persze ennél azért talán többről van szó. Amikor beszéltünk vele, Hosszú elismerte, önzetlen segítségéért pénzt ugyan nem kap, de a történtek után munkaügyben már jó néhányan megkeresték.

+ + +

Még egy apró, utolsó csavar van a történetben: a pénz. Az általunk megkérdezettek ugyanis állítják, Orbán miniszterelnök nem szeretné, ha egymilliárdos ígérete a költségvetést terhelné. Hogy miből lehetne akkor fedezni a bontást? Talán a katasztrófaalapból. Ehhez egyetlen dologra lenne szükség, arra, hogy a Magasházat életveszélyessé nyilvánítsák. Nem sokkal a miniszterelnöki látogatás után meg is született egy ilyen értelmű szakértői vélemény, egészen véletlenül egy, a Municipio Kft. által felkért szakértő tollából. A jelentés állítólag olyan összecsapott és hanyag volt, hogy még két szakértői jelentés készült, amelyek végül egybehangzóan a Magasház életveszélyességét állapították meg. „Megdöbbentő volt még a számomra is, hogy milyen állapotban van a ház, és milyen veszélyeket rejt, és hogy emiatt milyen fontos a lebontása”, nyilatkozta akkor Hosszú Zoltán.

A Baranya Megyei Kormányhivatal nem sokat késlekedett. Hargitai János kormánymegbízott október végén elrendelte a Magasház bontását, amelyet a tulajdonosnak, azaz most még a La Torre Kft.-nek fél éven belül végre kell hajtania. Közleményében kiemelte: „az intézkedésre a kialakult veszélyhelyzet végleges elhárítása érdekében” volt szükség. November 7-én a pécsi önkormányzat is közleményt adott ki. Ebben nagy kerek bociszemekkel rácsodálkoznak a történtekre, mintha nem az ő emberük édesanyja vette volna meg a Magasházat. Szó szerint ezt írják: „Bízunk benne, hogy az új tulajdonos betartja és határidőre elvégzi a Kormányhivatal bontási határozatát és a művelethez megszerzi a szükséges forrásokat, a biztonság érdekében megfelelő gondossággal és körültekintéssel jár el az alkalmazandó bontási technika megválasztását illetően.”

+ + +

Hosszúné egyébként október 4-én vásárolta meg a La Torre Kft.-t. A cég ellen nem egészen két hét múlva, október 16-án megkezdték a felszámolást.

És most mindenki álljon a sarokba, és szégyellje magát.