Orbán a csatár, a védő, a kapus és az edző az új Aranycsapatban

2013.11.20. 07:55
A Nyugat számára nagy dilemma, hogy mi vitte rá a Vasfüggöny lebontásában jeleskedő, majd a csatlakozásra éltanulóként készülő magyarokat, hogy a „közös európai értékek” ellen forduljanak, és olyan miniszterelnököt válasszanak, aki az uniós bürokraták legrosszabb rémálmát testesíti meg. A kínzó kérdésekre mostantól a pszichoanalitika elméleti arzenálját felvonultató könyvből próbálhatnak válaszokat kiolvasni Londonban, New Yorkban vagy akár Brüsszelben. Az Olaszországban élő és tanító Salgó Eszter tanulmánya a politikai programok pszichológiai és mitológiai hátterét mutatja be Orbán Viktor, Mario Monti, Beppe Grillo, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének tündérmeséin keresztül.

„Magyarország nem veszi figyelembe a demokráciát és a politikai szabadságjogokat, és ezzel fenyegeti az európai brandet a potenciális új tagok és az egész világ szemében. (...) Magyarország jelzi, hogy az EU-nak van egy vakfoltja, amely az unió alapjait fenyegeti" – idézi fel a napokban megjelent Psychoanalytic Reflections on Politics: Fatherlands is Mother's Hands (Pszichoanalitikus gondolatok a politikáról: Haza anyakézben) című könyv Ian Bremmer, amerikai politológus Financial Timesban publikált írásán keresztül, hogy nem is olyan rég miket gondoltak Orbán Viktor miniszterelnök Magyarországáról Nyugat-Európában. A magyar szerző szerint az Orbán-kormány politikája iránti érdeklődés azóta sem hagyott alább.

A szerző, Salgó Eszter Rómában, az Amerikai Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékén tanít. A kíváncsiságot táplálja, hogy Magyarországot a sokak által áhított (bár a szerző szerint utópisztikus és gyakran autoriter) Európai Egyesült Államok-álom megvalósításának egyik legfőbb akadályaként említik, pedig az elmúlt évtizedekben az a kép alakult ki, hogy egyértelműen támogatja az uniós tagságot.

Book cover   final

Salgó Eszter az Indexnek kifejtette: ezeket a változásokat érdemes a politikát befolyásoló emberi fantáziák, vágyak, félelmek, illúziók és az ezeket magukban rejtő szimbólumok szempontjából vizsgálni. Ezért a könyv megírásánál a politika- és a társadalomtudományok szokásos megközelítését megspékelte a pszichoanalitikai és antropológiai elméletekkel és egy kis szépirodalommal.

Salgó szerint az Európai Unió a magyarok képzeletében egy idillikus közösségként szerepelhetett, az ehhez való csatlakozástól sokan a régen vágyott Édenkertbe való visszatérést várták.

A valóság azonban nem felelt meg az eszkatologikus elvárásoknak, és a 2004–2010-es időszak tovább mélyítette a csalódottságot. A paradicsomi állapotok utáni vágy természetesen nem magyar specialitás, magyarázta Salgó, mindenütt létezik, de mivel Magyarországon egyik kiábrándulás követte a másikat, és sosem volt mód a traumák okainak megértésére és következményeinek ápolására, ezért ez a vágy sokkal agresszívebben mutatkozik meg, mint máshol.

Orbán Viktor a tömeges kiábrándultságra válaszként találta ki saját forradalmát, amely az álmok világában felváltotta az Európai Unió illúzióját a nemzeti együttműködés víziójával. A szerző megfogalmazásában a Fidesz és a Jobbik győzelme a 2010-es választásokon és az új kormány „közös európai értékektől” való elfordulása szintén azt mutatja, hogy a magyar társadalom nem kész az illúziók elvesztésének traumájával szembenézni.

Eszter Salgo
Fotó: Szerző

A pszichoanalitikus elemzés természetesen azt sem hagyhatja ki a vizsgálódásból, hogy vajon mi hajtja Orbán Viktort, mi a miniszterelnök küldetése, amely miatt kész harcba szállni a kontinens eddigi berendezkedését képviselő európai politikusokkal. Salgó szerint a „totális politika” az, amelynek lényegét Orbán természetesen hol máshol, mint a futballban láthatta meg.

A könyv Magyarországra vonatkozó része egy nagy álomkép leírásával indít, amely az épp hatvan éve lezajlott angol–magyar meccset eleveníti meg.

A Puskás Ferenc vezette Aranycsapat 1953. november 25-i 6-3-as győzelme a modern felfogású játék nyitánya és a „totális futball” forradalma volt. Salgó Eszter új könyve szerint Orbán Viktor küldetése az, hogy a politika stadionjában valósítson meg egy hasonló forradalmat, és a politika posztmodern korszakának bevezetésével átformálja az európai politikai kultúrát.

A 15 milliós nemzeti csapat globális győzelméhez és a magyar miniszterelnök nevének legendává válásához a „totális politika”vezetheti el. Az új Aranycsapatban ő lesz a védő, a csatár, a kapus, az orvos, az edző és az elnök. Orbánnak nem volt, nincs kétsége: a magyar politika, csakúgy mint a magyar labdarúgás az 50-es években, a kreatív innováció előfutára. Egy olyan mese fogant meg fejében, mondta az Indexnek a szerző, amely sokak álomvilágába passzolt bele tökéletesen.