Internetes hajsza elveszett tabletem után

20:18 Debrecen

Befut a Rétköz IC a Hajdúság fővárosába. Hazamegyünk a csajomékhoz, az apósék vacsorával várnak, isten tartsa meg a jó szokásukat. A tablettel nem foglalkozom, a kaja jóval fontosabb. Kávé, mit lopott már megint Lajos, hogy áll a kettes villamos, satöbbi. Nyugalom, mosoly, pulzus rendben.

20: 59 Debrecen

Kipakolás a csajom szobájában, tölteni kéne a tabletet, mert már a vonaton merülőben volt, 20 százalékon állt az aksi, pedig csak olvastam rajta. Nexus 7, ha már itt tartunk, 4G-s, androidos táblagép. Ami nincs meg. Sem a táskában, sem a kabátzsebben, sehol. Bassza meg, ez a vonaton maradt, ugrik be, mellé pedig egy kristálytiszta kép: a fekete tablet az előttem levő ülés hátuljára applikált (fekete) hálós újságtartóban. Artikulálatlan káromkodás, az enyészeté lett a gép, az már biztos.

21:03 Debrecen

Hálistennek ebben a mai világban a kütyügyártók nem bíznak az emberben, és mindenféle eszközzel igyekeznek megakadályozni, hogy megszabadulhassunk a termékeiktől. Ilyen például az iOS-en a Find My Phone alkalmazás, amit ha bekapcsol az embert, akkor az interneten láthatja, hogy hol van éppen a készülék. Vagy két éve SzabóZ kollégától elloptak egy iPadet, emlékszem, ahogy a laptopja mellett állt a fél szerkesztőség, és figyelte, ahogy a táblagépet jelző kis kék pötty mozog Munkács utcáin, valaki még a sarki kocsmát is felismerte, jó a kaja, mondta. Nos, az Android operációs rendszerű cuccoknak is van ilyen funkciója, a megfelelő oldalra felmenve láttam, ahogy a Nexus a szerelvényen robog Záhony felé. Ennek nagyon megörültem, gondoltam a MÁV-ot felhívva pikkpakk meglesz a cucc, hiszen 8 méteres pontossággal oda tudok kalauzolni valakit hozzá.

21:15 Debrecen

Felhívom a MÁV ügyfélszolgálatot, idétlen voltam, elhagytam, tessék segíteni. A Rétköz IC-n van, száma 1626, másodosztály, 22-es kocsi, 37-es ülés. A versmondó lány végighallgatta, majd közölte, hogy a vonatot, kalauzt, masinisztát nem lehet felhívni. Ez kicsit fura volt, bár az eszembe sem jutott, hogy a mozdonyvezetőt zaklassam egy ilyen triviális üggyel, viszont a kalauzt simán megkértem volna, hogy ugyan, nézze már meg az ülés hátulján azt a hálós izét. Nem, ez 2013-ban nem megy. Mondom, jóember, látom real time, ahogy a vonat egyre távolodik tőlem, nem azt akarom, hogy megállítsák és visszafordítsák a kedvemért, csak annyit, hogy a kalauz vegye magához a tabletet. Hiszen Nyíregyháza után már nem nagyon marad utas a szerelvényen, csak belefér az a tíz perc a munkaidőbe. Nem lehet, értsem meg, meg kell várni, amíg a szerelvény befut Záhonyba, a vagyonőr majd végigjárja, és meglesz a cucc. Vagy nem. Tessék visszaszólni 10 körül.

21:25 Debrecen

A Facebookon kezdem krónikálni az eseményeket, a posztokat a tablet helyzetét illusztráló képernyőfotókkal színesítem.

21:41 Záhony

Felhívom az ügyfélszolgálatot, a válasz az előző, pedig másik hanggal beszélek: meg kell várni, míg a vagyonőr visszaér. Bírjam ki. A vagyonőrnél sincs rádió vagy mobiltelefon, nem lehet kapcsolatba lépni vele. Kérem a záhonyi állomás telefonszámát, nem kapom meg.

22:05 Záhony

A Nexus megmozdul. Hívom a MÁV-ot, hogy jelezzem, mozog a tablet, talán a vagyonőr? Őrjítő liftzene a másik oldalról, ön az első várakozó, mindjárt kapcsoljuk. Öt perc telik el elviselhetetlen feszültségben, közben másodpercenként frissítek rá az eszköz pozíciójára, és látom, ahogy a sínektől távolodik, de nem az állomás felé, bassza meg, hanem egy bank irányába. Végre kapcsolnak. Egy harmadik hanggal beszélek, akinek megint el kell mondanom mindent, elölről, közben a tablet egyre közelebb ér a Vasút úthoz, izzad a tenyeremben az egér, a csajom masszírozza a vállam, én láncdohányzom. A tablet és bennem az ütő megáll: az eszköz nem érhető el. Közben a fülemben liftzene, az ujjam már remeg az állandó frissítéstől, és frankón lemaradok arról, ahogy Biga a Sztárban sztárban D. Nagy Lajost énekel. Jelentkezett a vagyonőr az állomáson, közli a hang a fülemben végre: a szerelvényen egy újság nem volt, nemhogy tablet.

22:13 Debrecen

Letargia.

22:14 Debrecen

Hívom a 107-et, elmondom a történetet a rendőröknek, hátha ők tudnak segíteni. Végighallgatnak, gyors, szakszerű kérdések, majd türelemre intés: átadják a bűnügyeseknek, akik mindjárt hívnak. A Nexus továbbra is egy helyben, és nem hajlandó kommunikálni velem. Sértettség? 

22:23 Záhony

Felhív a járőr Záhonyból, és információkat kér. Mondom, amit látok, meghallgatja, nyugtázza, kéri, hogy maradjak vonalban. Kiérnek a terepre, és a tablet utolsó ismert helyén kezdenek nézelődni. A Google térképen nem látszik, legalábbis az eszköz helyét mutatón nem, hogy a sínek mellett lakóépületek is vannak.

22:24 Záhony

Megmozdul a Nexus. A rendőröknek jelzem, hogy a térkép szerint a Tiszamenti Vízművek RT. Felsőszabolcsi üzemigazgatása mögötti, nekem üresnek jelzett területen van. Ott vannak a lakóházak. A járőr arra tart, a telefonban hallom, ahogy a két rendőr egymással beszél. Meglátnak egy hátizsákos alakot, elindulnak utána. Miközben frissítek, és a Nexus aprókat halad, a rendőrök a hátizsákost kérdezik, talált-e egy tabletet. “Csak egy mobiltelefon van nálam.” Mennek tovább.

22:31 Záhony

Egy lépcsőházban fényt látnak a rendőrök. Felmennek, arra kérnek, jelezzem, ha megmozdul az eszköz, sőt, ha szólnak, csörgessem meg. Mert van ám ilyen funkció is, az interneten keresztül lehet ugráltatni a tabletet. Lehet, az ilyesmi tette be a kaput a számítógépeknél a Terminátorban. Csörgetném én, de a tablet jele megint elmegy. Mikor máskor, ha nem abban a pillanatban, amikor úgy érzi az ember, hogy már csak karnyújtásnyira van a győzelem? 

22:47 Debrecen

Üveges szemekkel bámulom a liláskék kört, ami a tabletet jelzi. Mármint azt, ahol volt, húsz perce, amikor még mozgott, amikor még nem kapcsolták ki/vették ki ki belőle a SIM-kártyát. A rendőrök tanácstalanok, de óvatos duhajként bizakodók, visszamennek az állomásra, beszélnek a vagyonőrrel és a vonatot takarító brigád tagjaival. Letesszük a telefont, ha lesz valami szólnak, illetve megkérnek, ha csak megmozdul a cucc, szóljak. 

22:50-23:20 Debrecen, Záhony

Semmi.

23:23 Záhony

Csörög a telefon. A rendőrök azok, a takarítók és a vagyonőr semmit nem láttak, a szerelvényen nem volt a készülék. Ott állnak egykori ülésem mellett, csak a hűlt helye van. Milyen színű a tablet, kérdezi a rendőr, akinek a nevét sajnos nem írhatom le. Fekete, mondom. Elég nehéz lehetett észrevenni, mondja, ebben egyetértünk, véletlenül nem viszik el “összefogtam a Blikkel” jelleggel. Én feladom, a rendőrök nem. A biztonság kedvéért megadják a reggeli ügyelet számát, de jelzik, hogy van még hol körbenézni. 

23:40 Debrecen

Eszembe jut, hogy ha a screenshotokat átküldöm, talán jobban be lehet azonosítani a helyet, ahol eltűnt a készülék. Felhívom Záhonyt, az ötlet tetszik mindenkinek, elküldöm a képeket.

23:45 Debrecen

Semmi.

23:56 Debrecen

Semmi. A feszült várakozás perceiben már a másnapot látom magam előtt, és a délelőttöt, amit az eszközkezelő frissítgetésével töltök.

00:01 Záhony

Megcsörren a telefon, a rendőrök azok. MEGVAN A NEXUS! Egy kukában volt egy parkolóban, attól a területtől nem messze, ahol a lilás kör jelezte. Sértetlen, csak a SIM-kártyát rángatták ki belőle. Iszonyúan meghatódom, és perceken át hálálkodom a telefonban, biztos nagyon kellemetlen lehet a járőrnek azt hallgatni, ahogy egy 43 éves férfi kvázi szerelmet vall neki. A tabletet másnap a záhonyi rendőrkapitányságon átvehetem, örülnek, hogy segíthettek, jóccakát. 

A történet tanulsága elsősorban az, hogy ne hagyd a cuccaidat a vonaton, de az is, hogy ha mégis, akkor ne a MÁV-ra, hanem a rendőrökre támaszkodj. A záhonyi rendőrkapitányság munkatársai, és most minden seggnyalás nélkül mondom, erőn és kötelességükön felül teljesítettek, hiszen nem lett volna kötelességük a tablet után menni. Bűncselekmény nem történt - azt, hogy egy talált tárgyat valaki visszaszolgáltat-e vagy sem, leginkább az erkölcs diktálja, nem a törvény. A két záhonyi rendőr viszont olyan lelkesedéssel ment a táblagép után, mintha a sittről kiszabadult Magda Marinkót keresték volna, és ezért a jófejségért nagyon hálás vagyok.

Egy kis kiegészítés: mint ahogy sokan felhívták a figyelmemet, rosszul tudtam, a talált tárgyakat igenis vissza kell szolgáltatni. Hiszen:

Jogtalan elsajátítás

378. §  (1) Aki

a) a talált idegen dolgot eltulajdonítja, vagy nyolc napon belül a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, illetve

b) a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja, vagy nyolc napon belül nem adja vissza,

vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan elsajátítást védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra vagy régészeti leletre követik el.

A rendőrök ettől még pont olyan rendesek voltak, mint amilyennek tegnap gondoltam őket.