no

Agyonlövéssel fenyegették a kirándulókat

2013.11.28. 07:34
Három fiatal sétálni indult a Dunaalmás közeli erdőbe, hozzájuk csapódott egy kutya. Hazatéréskor fegyvert fogtak rájuk, életveszélyesen megfenyegették őket, a kutyát pedig kilőtték. A helyi vadásztársaság vezetője szerint mindez nagyon valószínűtlen, de egyébként sem kellett volna sötétben kivilágítatlanul az erdőben tartózkodniuk, mivel éppen vadászat folyt. Kérdés, mindezt honnan kellett volna tudniuk.

Mint arról korábban írtunk, a Tolnai megyei Szálkán kilőtték egy helybéli nő egyik kutyáját, mikor póráz nélkül sétáltatta Pötyit és négy másik kutyát az erdőben. A nő a kutya pórázról elengedésével szabálysértést követett el, ez azonban természetesen nem indokolta volna, hogy kilőjék az állatot. A helyi vadásztársaság vezetője szerint viszont ha az állat vadat űzött, akkor szabályos lehetett a kilövése, ahogy ezt a hatályos vadászati törvény 30. paragrafusa is alátámasztja.

Igyatok egy felest!

Az Index időközben egy még ijesztőbb, szintén a kutya kilövésével végződő esetről szerzett tudomást. Három 22 éves fiatal, két fiú és egy lány kisétált a Dunaalmás közelében lévő Kőpitére szeptember 14-én. Ez a nap éppen a szarvasbőgés időszakára esik, amikor mindennap tartanak vadászatot, de erről a fiatalok nem tudtak, és állításuk szerint semmilyen jelzés nem figyelmeztette őket arra, hogy az erdőben éppen vadászat folyik.

A fiatalok délután 5 óra körül indultak el, útközben hozzájuk csapódott egy kutya, aki végig kísérte őket – a helyzet váratlanságából fakadóan póráz nem volt náluk. A fiatalok felmásztak egy vadlesre, ezért valószínűleg a terepen kint lévő hivatásos vadászok orvvadásznak nézték őket. Már sötétedett, amikor hazafelé indultak, éppen egy szántóföldön vágtak át, amikor egy vadász megállította őket, és egy magaslatról rájuk fogta a fegyverét.

Az egyik fiú elmondása szerint a vadász rájuk ordított, hogy feküdjenek a földre, különben agyonlövi őket. „Azt hittük, ott konkrétan meg fogunk halni” – mesélte a fiú. A vadász odament hozzájuk, és arról faggatta őket, honnan volt rá engedélyük, hogy az erdőben tartózkodjanak, és hogy melyiküké a kutya.

A választ azonban nem várta meg, elindult a tőle körülbelül tíz méterre lévő, a közeledésére menekülni kezdő kutya felé, majd lelőtte az állatot – számolt be a történtekről az egyik fiatal. Még a földön feküdtek, mikor az egyik fiúnak megcsörrent a telefonja, mire a vadász a puskatust a tarkójához szorította, és azzal fenyegetőzött, hogy „seggbe lövi” a fiút, és hogy hívja a rendőrséget. A fiataloknál semmilyen vadászati tevékenységre utaló eszköz nem volt, elbeszélésük szerint még hátizsákot sem vittek magukkal.

A vadász a fiataloknak azt mondta, hogy a társa lőni akart egy bakot, de a kutya elijesztette. Ezután telefonálni kezdett, valószínűleg a társát, vagy a vadásztársaságot hívhatta. „Ne hívd a rendőrséget, csak három hülyegyerek” – mondta a telefonba, majd hozzátette: „igen, a lövés valószínűleg Szlovákiából érkezett”. A vadász ezután elkérte a fiatalok papírjait (amennyiben hivatásos vadász, erre rendészeti feladatot ellátó személyként volt jogosultsága), majd miután egyikük okmányait megnézte, rájött, hogy egy lány is van a társaságban, és kicsit lehiggadt. Hazaküldte a fiatalokat, akiknek azt mondta, ha legközelebb az erdőbe jönnek, hozzanak magukkal lámpát, otthon pedig igyanak egy felest.

Ez nem sokat oldott a fiatalok feszültségén, akik „halálfélelmet megélve, teljesen feldúlva” érkeztek haza (feldúltságukat tovább fokozta, hogy útközben újabb lövést hallottak), feljelentést azonban nem akartak tenni, mert nem szerették volna vállalni az ezzel járó tortúrát – mesélte az egyik fiú édesanyja.

Kizárt dolog

A fiatalok viselkedésében első ránézésre semmi kifogásolható nem volt, attól eltekintve, hogy a hozzájuk csapódó kóbor kutyára nem raktak pórázt. A vadlesre felmászhattak, ha az nem volt lakattal lezárva, és azt sem tiltja jogszabály, hogy sötétedés után az erdőben tartózkodjanak – tudtuk meg a Hunting Press vadászmagazin szerkesztőségétől. A vadász sem lépte volna túl a hatáskörét, ha csak igazoltat (már amennyiben hivatásos vadász volt), a halálos fenyegetésre és arra, hogy rájuk fogta a fegyvert, azonban nincs mentség – állította a területen illetékes Dunaszentmiklósi Rákóczi Vadásztársaság elnöke. Jogos lehetett viszont a fellépése, ha a fiatalok akciójukkal az új Btk. szerinti jogtalan támadást valósítottak meg – vélekedett a Hunting Press magazin munkatársa. A fellépés arányossága azonban az új Btk.-hoz írt kommentárok alapján még ekkor is kérdéses lett volna.

Kocsis Endre elmondása szerint ebben az időszakban szinte biztos, hogy vadászat folyt a területen, a szarvasvadászat pedig éppen a naplemente előtt körülbelül egy órával kezdődik, amikor a fiatalok még javában az erdőben voltak. A vadásztársaság elnökéhez erről az esetről nem érkezett bejelentés, de egyik kollégájáról sem feltételezi, hogy fegyvert fogott volna a fiatalokra, de szerinte az is „kizárt dolog”, hogy bármelyikük indokolatlanul kilőtt volna egy kutyát. Mint az a korábbi esettől kiderült, az állat lelövése csak akkor lett volna jogos, ha a kutya a vadat veszélyeztette volna.

A vadászterületeken rengeteg kóbor kutya kószál, ezeket általában megpróbálják befogni, vagy ha nem sikerül, akkor értesítik valamelyik közeli menhelyet, akik szakszerű módszerekkel, indokolt esetben altató lövedék használatával befogják az állatokat – mondta Kocsis Endre. Az indokolatlan lövöldözést viszont már csak azért sem tartja valószínűnek, mert szerinte „a hivatásos vadászok mind állatbarátok”, ő maga például saját bevallása szerint 10-15 éve nem sütötte el a fegyverét.

Világíts, vagy reszkess

A vadásztársaság elnökének elmondása szerint a természetjárókkal is jó a viszonyuk, előzetes egyeztetés után bárkit szívesen kivisznek valamelyik vadlesre, de más módon is támogatják a kirándulókat, most például egy az esőtől védő beállót terveznek építeni nekik. Kocsis Endre szerint azonban az erdőben sétálni nappal kell, nincs indok arra, hogy a természetjárók „éjszaka a saját életüket veszélyeztessék”. Ha mégis megteszik, akkor pedig ki kell világítaniuk magukat, sőt, láthatósági mellényt is viselniük kell – mondta a vadásztársaság elnöke.

Kérdéses viszont, hogy mindezt az erdőben sétáló fiataloknak tudniuk kellett-e volna, és ha igen, akkor honnan. A vadásztársaság elnöke szerint a vadászatra egész évben táblák figyelmeztetnek a területen, de egyébként is köztudott, hogy szeptemberben szarvasbőgés van. A fiatalok azt állítják, hogy nem láttak táblát, és nem a bőgés miatt mentek ki, hanem mert egyszerűen kirándulni szerettek volna.

Még inkább kétséges, hogy tudhatták-e, hogy az életüket veszélyeztetik, ha sötétben indulnak haza. Az erdőtörvény 94. paragrafusa ugyan megengedi, hogy a vadászatra jogosult az erdőgazdálkodó hozzájárulásával korlátozza az erdő egyes részeinek látogatását, de ezt nem időszakhoz köti, hanem ahhoz, hogy az ott tartózkodás az „életet vagy testi épséget veszélyezteti”. A vadászati törvényben sincs olyan kitétel, ami a sötétben való természetjárást tiltaná, vagy feltételhez kötné. Az egyetlen olyan jogi előírás, ami kifejezetten a sötétben, vadászterületen tanúsítandó magatartásra vonatkozik egy 2004-es végrehajtási rendeletben található, amely így fogalmaz (72. paragrafus, 3. bekezdés):

Sötétben a vadász a megállapodás szerinti hang- és folyamatos fényjel leadásával közeledhet a másik vadász helyéhez.

Ez azonban csak a vadászokra vonatkozik, a természetjárókra nem. Így nehezen belátható, hogy a délután az erdőben sétáló, sötétedéskor hazatérő fiataloknak honnan kellett volna tudniuk, hogy az életüket veszélyeztetik, ha nem voltak tisztában a vadászat rendjével, a szokásjoggal, és figyelmeztető táblákat sem láttak (utóbbiak kihelyezését az erdőtörvény 96. paragrafusa írja elő).

Azt Kocsis Endre is belátta, hogy „jobban kellene tájékoztatni a polgárokat”. Ha a fent leírtak pontosan úgy is történtek, ahogy azt a fiatalok leírták, annak valószínűleg már semmilyen következménye nem lesz: egy-két nap után lehetetlen ellenőrizni, honnan jött a lövés, és valószínűleg a kutya tetemét is régen eltávolították már. A vadászok és a természetjárók közti kommunikáción viszont úgy látszik, van még mit javítani, a hasonló esetek ugyanis mindkét fél számára megrendítőek lehetnek – éreztette a helyi vadásztársaság elnöke.

UPDATE: A helyi vadásztársaság elnöke, miután értesült a történtekről, behívatta magához a hivatásos vadászokat, akikkel közösen átnézték a vadásznaplót (hivatalos nevén: beírókönyvet), amelyben minden egyes vadászat pontos adatait és az azokon részt vevő vadászok engedélyszámát kötelesek rögzíteni. A bejegyzésekből kiderült: aznap abban a körzetben nem folyt bejelentett vadászat. Habár Kocsis Endre nem jelentette ki, hogy orvvadászok tartózkodhattak a területen, megjegyezte: egy tavalyi ügyben rendőrségi nyomozás is indult a területen vadászó „rapsicok” ellen, akik az egyik legnagyobb veszélyt jelentik a társaság tevékenységére.

Ezt a cikket az Index Facebook-oldalán kommentelheti.