A Nagyon Idős Emberek felköszöntése

Felköszönteni valakit a születésnapján: win-win szituáció. Főleg akkor, ha egy politikus köszönt fel egy Nagyon Idős Embert, és kíván neki erőt, egészséget, hosszú életet. Hálásabb szerep ez, mint polgármesterként hajléktalanokat meglátogatni, hogy aztán kedvesen elküldjük őket a fenébe.  

A Nagyon Idős Ember felköszöntésének vitathatatlan előnye, hogy pozitívan formálhatja a politikusról kialakult képet (a politikusok egyébként is különös vonzalmat éreznek a szépkorúak iránt, elég ennek igazolására megnézni a karácsonyi ünnepi rendezvények sorát). Nem véletlen, hogy a Nagyon Idős Ember felköszöntése sosem intim környezetben, a nyilvánosság kizárásával zajlik, hanem ellenkezőleg: a helyi sajtó bevonásával. Ha nem így történne, akkor az a bizonyos win-win szituáció egy sima, általános felköszöntéssé silányulna. 

Itt van például a vértesszőlősi Annuska néni esete, akit a 99. születésnapján biztosan csupa szerető embert vett körül. De vajon mit ért volna ez a jeles nap társadalmi-politikai értelemben véve, ha az újságban nincs egyetlen fénykép sem a helyi polgármesterről, amint éppen az ünnepeltet köszönti fel serényen? Nem sokat.

A nyilvánosság kizárásával megtartott felköszöntés falra hányt borsó, pusztába kiáltott szó, vox clamantis in deserto csupán. 

Nagyon Idős Ember felköszöntése vs. dolgok megtekintése

Mielőtt valaki gúny tárgyává tenné a Nagyon Idős Emberek felköszöntését, egy kalap alá véve a politikusok egyik kedvenc időtöltésével, a dolgok megtekintésével, szögezzük le: a kettő nem ugyanaz.

Ugyan valóban helytálló az a tételmondat, miszerint minden felköszöntés egyben megtekintés is, de nem minden megtekintés felköszöntés – itt ki is fullad a párhuzam. A dolgok megtekintésével ellentétben a Nagyon Idős Ember felköszöntése humánus, emberi cselekedet, ahol fontos szerephez jut az interakció, még akkor is, ha ez sem mentes a politikai haszonszerzéstől.

	Alanya	Időtartama	Interakció	Előfordulási helye
Megtekintés	Tárgy vagy személy	Rövid, néhány perc	Nincs	Gyárak, iskolák, rendezvények, átadó- ünnepségek, avatások, fedett és kültéri helyszínek
Nagyon Idős Ember felköszöntése	Kizárólag személy	Rövidebb vagy hosszabb	Van	Idősek otthona, családi ház, kórház

Ki a Nagyon Idős Ember?

Mielőtt politikusként Nagyon Idős Embert köszöntenénk fel, nem árt tudnunk, ki tekinthető annak. Abban konszenzus van, hogy Magyarországon egy 90 éves ember már nagyon idős embernek számít, afölött pedig pláne. A magyar állam a 90, a 95, a 100 és a 105 éves embereket köszönti fel államilag: ilyenkor az alapján ad nekik pénzt, hogy mennyi idősek, egy 90 évesnek például 90 ezer forintot.

A legtöbb pénzbe a legidősebbek felköszöntése kerül az államnak, de sajnos belőlük nincsen túl sok. A KSH adatai szerint idén áprilisban hét 111 éves ember élt Magyarországon, tehát nagyjából ez a plafon, amivel számolhatunk. 

A Nagyon Idős Emberek felköszöntésének az is az előnye, hogy egy viszonylag szabadstílusú műfaj, kezünket nem köti semmilyen szabály. Ha mi történetesen egy 80 éves embert akarunk felköszönteni, mert nincs nála idősebb a látótávolságunkban, azt is megtehetjük anélkül, hogy bárki megszólna minket.

De ha egy 90 évesnél fiatalabb ember felköszöntése mellett is döntünk, legalább törekedjünk arra, hogy az ünnepelt híresség, sportoló vagy művész legyen, de legalábbis olyan valaki, aki kilóg a sorból – pozitív értelemben. Ellenkező esetben beleeshetünk a Nagyon Idős Emberek felköszöntésének spiráljába, és attól kezdve nincs megállás, egyik idős ember jön a másik után.

Első lépések a Nagyon Idős Emberek felköszöntéséhez vezető úton

A Nagyon Idős Emberrel való találkozásunkat tanácsos mindig alaposan megszervezni, nem hűbelebalázs módjára felköszöntgetni boldog-boldogtalant, aki szembejön velünk, bármilyen nagy is a kísértés. 

Honnan értesülhetünk a Nagyon Idős Ember létezéséről?

A laikusok és a Nagyon Idős Ember felköszöntésében járatlanok azt hihetik, hogy egy politikusnak nem kell semmit sem tennie azért, hogy megtudja, környezetében hol található Nagyon Idős Ember. Azt hihetnénk, hogy a Nagyon Idős Ember felköszöntésének a lehetősége csak úgy az ölükbe pottyan. Ez óriási tévhit. A sült galamb nem repül csak úgy bele a szánkba, tennünk is kell az ügyért. Bár megesik, hogy a Nagyon Idős Ember családja jelentkezik be nálunk és kéri, köszöntsük fel az ünnepeltet, ez a ritkább eset.

A leggyakrabban nekünk kell kiderítenünk, él-e valaki a környéken, aki már van annyira idős, hogy felköszönthető. Egy faluban ez nem jelenthet problémát, ott mindenki mindenkit ismer, de egy nagyvárosban már igazi kihívás megtudni, ki lesz a következő Nagyon Idős Ember. Ha városvezetők vagyunk, a legegyszerűbb, ha a nyugdíjfolyósítót hívjuk segítségül, a hivatal segíteni fog, és előre szól, ha "kapás" van.  

Mi van akkor, ha nem kíváncsi ránk a Nagyon Idős Ember?

Hiába vagyunk mi kedves, barátságos emberek, akik csak fel akarjuk köszönteni a Nagyon Idős Embert, előfordul, hogy a Nagyon Idős Ember látni sem akar minket. Ennek több oka lehet: például az egészségügyi állapota ezt nem teszi lehetővé, esetleg utálja a felhajtást, vagy csak egyszerűen egy antiszociális pszichopata. (Utóbbi a legritkább eset, mivel a Nagyon Idős Emberek többsége kedves és barátságos.) Az is lehet, hogy a minket kikosarazó ünnepeltnek konkrétan velünk van a baja, mert gyűlöli a kommunistákat, és mi kommunisták vagyunk. Vagy gyűlöli a Fideszt, és mi  fideszesek vagyunk. Ezért a találkozás előtt mindig puhatolózzunk a Nagyon Idős Ember családjánál, hogy mehetnénk-e felköszönteni, vagy sem, és bármit is javasolnak, azt tartsuk tiszteletben!

Ha pusztán ideológiai oka van annak, hogy nem kíván velünk találkozni, akkor kínáljuk fel a felköszöntés lehetőségét annak a politikustársunknak, akivel a Nagyon Idős Ember szimpatizál. Ez a fajta kollegialitás még a kétosztatú magyar politikai közegben sem szokatlan. Tökéletes példa erre Kispest, ahol a különféle pártállású alpolgármesterek – rotálva váltva egymást – rendszeresen köszöntenek fel Nagyon Idős Embereket és ha szükséges, akkor a politikai preferenciához igazítják, hogy ki legyen a felköszöntő. Kispest egyébként amúgy is élen jár a Nagyon Idős Emberek felköszöntésében: a nyugdíjaspanamaként ismert kerületben megesik, hogy a helyi politikusaik egy héten három Nagyon Idős Embert köszöntenek fel. 

Kiket vigyünk magunkkal?

Ha nemcsak a Nagyon Idős Embernek szeretnénk örömöt okozni, hanem magunkat is viszont akarjuk látni a helyi sajtóban vagy az önkormányzat weboldalán, akkor mindenképpen vigyünk magunkkal fotóst, aki a felköszöntés csúcspontján képeket készít rólunk és az ünnepeltről. A felköszöntés csúcspontja az, amikor a virágcsokrot vagy az emlékplakettet adjuk át a Nagyon Idős Embernek. Amennyiben lehetőség van rá, a helyi kábeltelevízió operatőre is legyen jelen, hogy videó is készüljön az eseményről.

Milyen ajándékot vigyünk magunkkal?

Az emlékplakett ugyan jó ötlet, de önmagában kevés. Vigyünk az ünnepeltnek olyan ajándékot is, aminek tényleg hasznát veszi. Persze az emlékplakettet is adjuk neki oda, mert arra a mi nevünk is rá van írva. 

Találkozás a Nagyon Idős Emberrel

Az, hogy valaki Nagyon Idős Ember, még nem jelenti azt, hogy szellemileg ne lenne a topon. Ez persze nem minden ünnepeltre igaz, előfordul, hogy a csend beszél helyettünk.

De ha lehetőség van a beszélgetésre, akkor a legegyszerűbb, ha az alábbi témaköröket érintjük, ezekből nem lehet baj:

• Egészség
• Szokások
• Család
• Időjárás

Sajnos történt már olyan malőr, hogy a politikus egy 105 éves ünnepelt unokáinak hogyléte után érdeklődött a felköszöntéskor, miközben az unokák már rég halottak voltak. Ezek ugyan apróságok, de rém kellemetlenek lehetnek, ezért a találkozás előtt ismerjük meg valamennyire a Nagyon Idős Ember életét, családi körülményeit is, elkerülendő e kínos szituációt.

Mivel vicceljük el a panaszokat?

Fel kell készülnünk arra, hogy a beszélgetés alatt a Nagyon Idős Ember esetleg panaszkodik majd az egészségi állapotára. Nézzünk meg egy – egyébként éles helyzetből vett – példát, hogy hogyan lehet a legfrappánsabban reagálni erre:

Gallai Rezső (108 éves): Egy nagy bajom van.

Borkai Zsolt győri polgármester: Na. 

G.R: Éjjel borzasztóan zsibbadnak a kezeim.

(Felnevet az ünneplő sokaság, mintha vicces lenne az, hogy valakinek zsibbad a keze.)

B. Zs. (nevetve): Ez tényleg elég nagy baj. Majd megnézzük, mit lehet tenni. Örülök, hogy jó egészségben van.

G.R: Nem lehet semmit. A doktor úr is mondja: Rezső úr....hát na, sok 70 évesnek is.

B. Zs.: Így van. Isten áldja és tartsa meg egészségben legalább még ennyi évig!

Borkai Zsolt nyilván csak udvariasságból és tiszteletből mondta azt, hogy az ünnepelt bácsi még éljen legalább 108 évig. Felelős politikusként pontosan tudta, hogy 216 évig (!) élni biológiai képtelenség, ennyi ideig még a japánok sem élnek. Ahogy a győri városvezető, mi is nyugodtan élhetünk ilyen és ehhez hasonló túlzásokkal, hiszen ezzel a totálisan életszerűtlen kívánsággal csak arra utalunk, hogy szeretnénk, ha minél tovább élne az ünnepelt – még akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy az, amit kívánunk neki, nyilvánvaló hülyeség. 

+++

Ahogy a biciklizésről, úgy a Nagyon Idős Emberek felköszöntéséről is elmondható, hogy a gyakorlat teszi a mestert. Az elmélet szép és jó dolog, de ahhoz, hogy a felköszöntés csípőből menjen, csinálni, csinálni, csinálni kell.

Nem elég csak beszélni róla.

Ezt a cikket az Index Facebook-oldalán kommentelheti.