Nem lehet élve eltemetődni a telepen

2014.01.02. 11:09
Pécsett összefogtak a civilek a várossal és a nyomortelep lakóival: a György-telepet nem felszámolni, hanem fejleszteni és integrálni akarják. A helyiek munkát szeretnének, és maguk újítják föl a telepet.

„Egyedül lemész György-telepre?”– kérdezték ismerősei megrettenve Világos Lindát, aki a Pécs egyik legrosszabb helyzetben lévő szegregátumában induló 150 milliós projekt közösségi koordinátora.

Az ember elindult a telepen, és nézték, hogy ki lehet: biztos egy új családsegítős vagy gyermekjólétis. Egy hónapig nem köszönt vissza senki, a kutya se. Vagy csak a kutyák, mert az rengeteg van, hiszen a telep lakói is félnek a betörésektől. Azóta már befogadtak bennünket

– meséli Linda kezdeti tapasztalatait.

A György-telep Pécs keleti városrészében, a belvárostól busszal húsz percre eső városrész. A legtöbb pécsi is csak hallomásból ismeri, a híre alapján pedig közelebbről nem is akarja. A telep alsó része, a Rigli egy meredek völgyoldalba épült, az utolsó vályogházsor után kezdődik az erdő, ez itt a világ vége.

Ez egy informális világ, túl van azon a formális rendszeren, amit a város és annak társadalmi, politikai és államigazgatási rendszerei el tudnak érni. Ez szimbolikus és tényleges perifériája a városnak.

– mondja a területről Csaba Ders, a város főépítésze, a szociális városrehabilitáció támogatója. A most elindult programokban együttműködnek a civilek, az önkormányzat, az egyetem, a hatóságok, a szolgáltatók és maguk az ott élők, hogy a várostól elszigetelt telepet újra összekössék Péccsel. A tét az, hogy fel tudják-e zárkóztatni a mélyszegénységben, romos, közmű nélküli házakban élő, cigány és nem cigány származású telepi lakókat. Hogy a képzés után lesz-e munka, mire elég az, hogy a helyieket bevonták a tervezésbe, és maguk kezdik el rendbe tenni környezetüket, bérlakásaikat, életüket.

A György-telep Pécs bányászéletének fontos színtere volt, ám a bányaipar megszűnésével hanyatlani kezdett. A Máltai Szeretetszolgálat hét éve kezdte működését a szegregátumban, és még a sokat látott szakembereknek sem volt egyszerű feldolgozni az ott tapasztaltakat:

Hét évvel ezelőtt a György-telep egy elképesztően más világ volt mind időben, mind térben. Olyan volt, mint egy középkori vár külső várfala; szabadon folyó szennyvíz, víz nélküli lakások, a közszolgáltatásoktól teljesen el vannak zárva, az emberek maguk pedig egy zárványban élő kis csoportot alkottak. Furcsa volt, hogy a 21. században ez létezni tud Pécs belvárosától 3-4 kilométerre.

– beszél az akkori állapotokról Csonkáné Utasi Katalin, a pécsi máltaiak vezetője. A telepen folyó munkát a máltaiak kezdték meg, egy közösségi házat is létrehoztak, ahol van vezetékes víz, és így a fürdési és mosási lehetőség. A telepen jelenleg öt szociális munkás dolgozik, mindegyikük külön specializációval, mint az adósságkezelés vagy az addiktológia.

Sanyi és Rózsa a telep lakói, részt vesznek a telepen zajló programokban.

Az én véleményem az, hogy vannak jó irányú változások, van összefogás. Olyan emberek, akik eddig nem is beszélgettek, egymáshoz szólnak. Mielőtt a Máltai Szeretetszolgálat és a Khetanipe el nem kezdte itt a tevékenységét, nem lehetett így együtt látni az embereket. Most ha kell segítség, megkérem az embereket, és jönnek.

– mutat Rózsa a telepi munkásokra, akik kőműves-festőként végeztek a képzésen, és közmunkaprogramban a telepre vezető hosszú, romos, életveszélyes lépcsősort építik újjá. Rózsa 34 éves, óvodai dajkaképzésen vett részt, az utolsó vizsgáján 96 százalékra teljesített. Nagyon szeretne munkát találni, elhelyezkedni új szakmájában, mivel a gyakorlaton is csak pozitív visszajelzéseket kapott. Így van ezzel Sanyi, a párja is, aki erdőművelőnek tanul, és szintén jelesre áll. Eredeti szakmája zenész, tizenegy hangszeren játszik, emellett korábban maszekolt, és beteg édesanyját ápolta. Most új szakmájával keres munkát.

Az a baj, hogy ledegradálnak minket, esélyt sem adnak azoknak, akik változtatni szeretnének.

– teszi hozzá kissé elkeseredve Rózsa, utalva arra, hogyan állította be a szélsőjobb a telepet egy videóban. „Azóta rettegünk az újságíróktól” – szól hozzá beszélgetésünkhöz egy férfi, aki szintén a lépcső építésénél segít.

Benned a Létra

A város önkormányzata, a Türr István Képző és Kutató Intézet, a Munkaügyi Központ, a Máltai Szeretetszolgálat és a Khetanipe Egyesület együtt pályázott, és nyert 150 millió forintot a „Benned a Létra” elnevezésű TÁMOP-programra, amely 2012 decemberében indult, és két évig tart. Célja a telep integrációja, a lakók képzése, foglalkoztatása és a közösségépítés. A projektben 33-an tanulhatnak különböző képzéseken erdőművelőnek, betanított kőműves és festő melletti segédmunkásnak, valamint takarítónak térítésmentesen. A projekt sikere az alapfeltétele a következő 200 milliós TIOP-pályázatnak, melyet szociális városrész-rehabilitációra fordítanának. A pénzből a lakásokba vizet, áramot és villanyt is vezetnének, és fürdőszobát is kialakítanának.

Rózsa és Sanyi a telep keleti felében lakik, egy víz, gáz, és fürdőszoba nélküli, 27 négyzetméteres vályogházban, Sanyi nagylányával együtt. A lakást kicsit kicsinek érzik hármójukra, de hozzáteszik, a telep legalsó házsorában ekkora helyen élt egy tizennégy gyermekes család is.

A korábbi integrációs kudarcokból tanulva a György-telepi projektben több energiát fektetnek a közösség előkészítésére. Rendhagyó az is, hogy nem alkalmazzák a szokásos lefölözést, a telep legjobb embereit nem viszik el máshová. Azt, hogy a telepen megkezdődött a munka, Sanyi is megerősíti:

Lehet, hogy egy ismeretlen most is azt mondaná, hogy úristen, de korábban sokkal rosszabb volt a helyzet, semmit nem lehetett látni a bozóttól. 60-70 köbméter szemét eltűnt innen.

„Felelőtlen lennék, ha azt mondanám, hogy a képzés után mindenkinek tejjel-mézzel folyó Kánaán jön el. Pécsett nem csak a szegregátumok küzdenek a munkanélküliséggel, nem tudom azt mondani, hogy minden rendben lesz. Viszont az esélyeink a szakmai végzettséggel nagyban nőttek, mivel a munkaerőpiacról azok szorulnak ki elsőként, akiknek semmilyen végzettségük nincs. A képzés a nulláról nagyon nagy előremozdulás” – emeli ki a Máltai Szeretetszolgálat vezetője.

Többen 40 évesen ültek vissza az iskolapadba, az első héten nem volt olyan nap, mikor valaki ne sírt volna, mert megbántották, vagy mert félt, hogy neki ez nem fog menni. A takarítóképzésen olyan dolgokat is meg kell tanulni, mint a vegyszerek PH-értéke és összetétele, miközben többen az írás-olvasást alig használják. Nagyon nagy fába vágták a fejszéjüket, ha pedig valamiért elbuknak, vissza kell fizetni a képzés díját.

Az anyukáktól a képzés során jöttek olyan mondatok, hogy a gyerek már megint nem ment iskolába, de most látja, hogy én itt vagyok, tanulok, talán példát vesz. Úgy tanulnak együtt, talán először életükben, hogy a 13 éves kisgyerek kérdezi ki az anyukáját este.

– meséli Világos Linda.

A zenei műhelyet Rozs Tamás tartja a Szélkiáltóból, aki rengeteg hangszert meg tud szólaltatni, és énekel cigányul is.

Nagyon nagy probléma, hogy a cigány identitás hogyan jelenik meg a közösség életében. Az első hagyományőrző klubon nagyon elszomorodtam és dühös voltam: a gyerekekkel egy romológus egyetemi hallgató foglalkozott, és azt kérdezte, mi jut eszükbe a cigányságról. Ők csak negatív dolgokat rajzoltak le; hangos, büdös, veszekedős, lopós. Ezt jelenti a kisgyerekeknek a cigányság, a többség előítéleteivel gondolkoznak saját identitásukról. Nagyon keveset tudnak a kultúrájukról. Persze vannak családok, ahol beszélik valamelyik cigány nyelvet, mesélnek meséket, de még sincs meg az, hogy legyél büszke rá, hogy cigány vagy. Ez Magyarországon nem is hangozhat el.

– mondja a koordinátor. 

A fejlesztőpedagógusból és szaktanárokból álló csapattal a korábban bukdácsoló gyerekek napi szinten rengeteget tanulnak, volt, aki márciusban még tele volt egyessel, év végére pedig négyes tanuló lett. A szülők alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, és ez nagyban meghatározza a gyerekek iskolai sikerességét.

Nem tudnak otthon segíteni neki, ha beteg lesz és valami kimarad, az kimarad, nem tudja behozni. Vannak ötös tanulóink is, akikből bármi lehetne, és azért vagyunk itt, hogy ezt elmondjuk nekik.

– mondja Világos Linda.

Az, hogy tudsz tenni valamiért, egy drog

A telep lenti része újulhat meg, az a rész, melytől a fönt lakók is féltek eddig. Ezzel változik a közbiztonság is. A híresztelésekkel ellentétben azonban nem kap senki sem ajándékba családi házat. A felújításra kerülő lakások az önkormányzat tulajdonában állnak, a lakók pedig lakbért fizetnek érte a városnak.

Az Önkormányzat, a UNDP (ENSZ Fejlesztési Program) és a pécsi építész kar közösen egy ötletpályázatot is kiírt hallgatók számára a György-telep fizikai rehabilitációjára. Az egyetem már az előkészítő, kutatási szakaszban is részt vett, elkezdődött egy együttműködés az építészhallgatók és a bölcsészhallgatók között. Csaba Ders, a város főépítésze szerint a hallgatók megérezték, hogy valós feladatokkal tudnak foglalkozni, melyek befolyásolják az életünket:

Az, hogy felmutatod, hogy tudsz tenni valamiért, egy drog, amely magával tud ragadni.

Hutter Ákos docens úgy véli, műszakilag és építészetileg az volt a nagy kérdés, hogy lehet-e a területben gondolkodni egyáltalán, és biztosan új épületekben kell-e gondolkodni, vagy lehet a meglévőekben is. „Első felindultságunkban, melynek azért volt alapja, azt mondtuk, le kell bontani a házakat” – teszi hozzá. Ám kiderült, az új építést a pályázat nem támogatja.

Van ennek egy érthető szociológiai háttere, hogy a szegregátumot ne betonozzuk be, és ne hozzunk létre újat, ne nőjön egy ilyen településrész. De ezzel az építészeti szempontokat nem mérlegelik, figyelmen kívül hagyják a jelenlegi műszaki állapotokat. Nem lehet tiszta lappal indítani a sztorit.

– mondja az építész. Az ideális állapot szerinte az lenne, ha sokkal nagyobb forrásokat lehetne a kivitelezésbe fektetni. Most egy folyamatos egyensúlyozás van az olcsóság, a minőség és a fenntarthatóság között.

Abban viszont Hutter Ákos is egyetért, hogy a közösség a legfontosabb: „A közösségépítést majdnem hogy fontosabbnak tartjuk, mint azt, hogy legyen fürdőszoba a házakban. Mert ha lecsupaszítjuk a pályázatot, akkor erről szól, a komfortosításról.” A pályázatot beadták, az építész pedig hisz a sikerben: „Ha elhisszük az elveket, amelyekről beszélünk, akkor nem hogy ez lesz a város legrosszabb szociális lakóövezete, hanem a legjobb lesz. Lehet, hogy ez lesz az egyetlen szociális lakómodell, ami működik.”

A projekt szintén nagy érdeme, hogy a közüzemi szolgáltatókat is bevonták, érdekelté tették. Az adósságfelhalmozás a területen alapvető probléma, és ez így is fog maradni, amíg nincs folyamatos bevétel egy háztartásban. Ezért ahol lehet, kártyás fogyasztásmérő órákat szeretnének beszerelni, ami azt jelenti, hogy amennyi összeget előre befizettek a lakók, addig használhatják a szolgáltatást. Az E.ON-nal eljutottak addig a tárgyalásban, hogy ezeket a készülékeket a szolgáltató finanszírozza a telepieknek.

Hutter Ákos szerint a projekt legnagyobb veszélye, hogy a régi és az új helyzet nagyon szorosan egymás mellett lesz. A felújított épületekről nagyon szép fotókat lehet csinálni az átadáskor, de igazán ott dől el a projekt sikeressége, hogy 8 vagy 10 év múlva mi lesz itt. Egy városon belül nem lehet zárt rendszerben élni, nem lehet élve eltemetődni egy ilyen helyzetben.