Meg kellene vizsgálni a kilőtt, ritka aranysakált

Szombaton számoltunk be arról, hogy albínó, vagy fehér aranysakált lőtt egy vadász a Drávanál. A nádi farkasnak, toportyánnak, toportyánféregnek vagy csikasznak is nevezett aranysakál egykor őshonos volt nálunk, de csak másfél évtizede jelent meg újra Magyarországon. Bár ez alatt a másfél évtized alatt nem pocsékolta el az idejét.

A hír felkeltette a gödöllői Vadvilág Megőrzési Intézet munkatársainak érdeklődését is. Telefonon beszéltünk Szemethy László egyetemi adjunktussal. Szerinte a hírben megjelent kép alapján szinte biztos, hogy az állat nem albínó, egyszerűen csak fehér, ami bár nagyon ritka, de néhol azért előfordul. Szemethy szerint azonban sokkal nagyobb kérdés, hogy valóban fajtiszta aranysakált lőttek-e ki.

A szakértő szerint a kutya származása körül a mai napig viták vannak: hogy a farkastól származott-e vagy közrejátszott az aranysakál is. Az is elképzelhető, hogy ez a három faj tud egymással szaporodni, így elképzelhető, hogy a képen látható fehér állat félig kutya, félig aranysakál. Szerinte mindenképp meg kellene vizsgálni az állatot, a koponyáját, a szőrzetét, de leginkább egy DNS-vizsgálat segítene kideríteni, milyen állat. A kutya-sakál hibridizációra mindenesetre már vannak jelek.

Szemethy László elmondása szerint ez az állat az intézetben is téma volt, és azt szorgalmazta, hogy minél hamarabb próbáljanak meg mintát venni az állatból. Hiszen - ahogy ő fogalmazott - „a nagyobb kérdés, hogy megváltozik-e a faj azzal, hogy kutyával vagy farkassal hibridizálódik. Kérdés, hogy egy ilyen gyorsan terjedő ragadozó megjelenése az ökológiai rendszert hogyan szabja át."

Bár az aranysakált a '80-as években kipusztult fajként írták le, az nagyon hamar újra megjelent az országban és olyan mértékben és sebességgel kezdett el szaporodni, hogy nem volt szükség védett fajjá nyílvánítani. Ezért engedték, hogy vadászidényben a vadászok lassíthassák a faj terjedését. Időközben kiderült, hogy vadászattal ez nem kezelhető, és az állatok bizonyos területeken már a vadállományban is gondot okoznak.

Példaként említette a mezei nyulat. A sakál bár amikor falkában vadászik, nagyobb termetű áldozata is lehet, amikor egyedül vadászik, akkor azonban kisebb méretű állatokat, például mezei nyulat kap el. A mezei nyúl létszáma pedig 50 éve csökken, és több ragdozó élelmét jelenti. Ha tehát az aranysakál ilyen mértékben szaporodik, akkor lehet, hogy a mezei nyúl vadászatát kell leállítani.

Mindenestre nagyon reméli, hogy hétfőn már tudnak mintát venni ebből a kilőtt fehér aranysakálból, így ha az állatot kilövő vadász vagy ismerőse olvassa ezt a cikket, kérjük jelentkezzenek a Vadvilág Megőrzési Intézetnél.