Botrány a Mazsihisz sajtókonferenciáján

„Van egy határ, amit ha átlép a holokauszt 70. évfordulójára rendezett megemlékezéssorozat, akkor a zsidó szervezetnek ki kell lépnie a megemlékezések mögül. Ez a határ viszont még nem érkezett el. Optimisták vagyunk, és úgy hisszük, a negatív, a megemlékezés hitelességét romba döntő folyamatokat még vissza lehet terelni egy normális mederbe." Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközösségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke reagált így az elmúlt napok történéseire – Szakály Sándor történész holokausztrelativizáló kijelentésére és a német megszállás emlékművének tervére a zsidó szervezet keddi sajtótájékoztatóján.

A Mazsihisz elsősorban párbeszédet szeretne, és nem ad ultimátumot a kormánynak, de elég konkrét álláspontja van a problémás ügyekről: azt szeretnék, ha Szakály lemondana a Veritas Történelemkutató Intézet vezetéséről, ha nem épülne emlékmű a német megszállásnak, és ha az előreláthatólag Schmidt Mária vezette új holokauszt-oktatóközpont fölött szakmai kontrollt gyakorolhatnának. Arról egyelőre még nincs döntés, hogy mi lesz, ha a kormány – amely eddig nem reagált a megkeresésükre – nem tesz eleget ezeknek a kéréseknek.

Heisler nyilatkozata óvatos visszalépést jelent a szervezet vasárnapi álláspontjához képest. Akkor ugyanis, Szakály Sándor botrányos kijelentéseire reagálva, azt jelentették be, hogy megfontolják  a távolmaradást a holokauszt-emlékév eseményeitől, a Civil Pályázati Alap keretében elnyert pályázati összegeket pedig (120-150 millió forint) csak abban az esetben veszik igénybe, ha változást látnak a kormány részéről. 

Történelmi felelősség

„A zsidóság kifinomult emlékezetkultúrájába nem fér bele, hogy valaki Horthy Miklóst az európai polgári értékek őrzőjének és a XX. század legnagyobb magyar politikusának nevezze, ahogyan az sem, hogy valaki a közrádióban azt állítsa: Magyarországon – Európában páratlan módon – a reguláris hadsereg védte meg a zsidóságot" – mondta Heisler egy Horthy-konferencián illetve a Kossuth rádió Életmentő történetek című műsorában elhangzottakra utalva. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója hozzátette, őt személy szerint magyar katonák vitték el 1944-ben, ezért elég nehéz lesz meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. 

A sajtótájékoztatón részt vett Karsai László történész is, aki szerint a jelenlegi zsidó vezetésnek történelmi felelőssége van abban, hogy a múlt meghamisítása ne történjen meg. „1944-ben az akkori zsidó vezetők kudarcot vallottak: meg sem próbáltak ellenállni, persze nem is volt túl sok lehetőségük. Ha a mai zsidó vezetés kollaborál a mai történelemhamisító kormányzattal, akkor ugyanígy történelmi felelőssége lesz a múlt meghamisításában és a holokauszt tagadásában” – jelentette ki Karsai.

Ülj le fiam, egyes

Karsai egyébként egyetlen magyarázatot tud elképzelni Szakály holokausztrelativizáló kijelentéseire: azt, hogy a történész nem ismeri kellően a neki ellentmondó dokumentumokat. „Ha egy egyetemi vizsgán egy diák idegenrendészeti eljárásnak nevezné a zsidók Kamenyec-Podolszkba deportálását, azt mondanám neki, ülj le, fiam, egyes" – mondta Karsai. „Mert nem tudná, hogy Horthy nem akkor állította le a deportálást, amikor az első tömeggyilkosságok voltak, ahogyan azt sem, hogy a visszatérő zsidók egy jelentős részét megállították a határon” – tette hozzá.

Szakály Sándor vasárnap az ATV-ben bocsánatot kért kijelentése miatt, mivel „nem akart senkit megbántani”, de azt is leszögezte, hogy nem mond le megbízatásáról. A Demokratikus Koalíció hétfőn mindenesetre holokauszttagadás miatt feljelentette őt.

A Mazsihisz vezetői az elindult negatív folyamatok miatt azért is aggódnak, hogy a Józsefvárosi pályaudvaron épülő Sorsok Háza holokauszt-központban a diákok olyan információkat kapnak-e majd, amelyek összhangban lesznek a történelemmel és a túlélők beszámolóival. Karsai ehhez azt fűzte hozzá, hogy „Schmidt Máriát kinevezni a Sorsok Háza élére olyan, mintha egy nyilvánosház vezetőjétől kérnénk erkölcsi tanácsot”. (Schmidt Mária tudományos munkáiban többször is lényegében felmentette az 1944-es magyar vezetést és a magyar hatóságokat a zsidók deportálásának felelőssége alól.) Heisler a Mazsihisz nevében elhatárolódott Karsai véleményétől, mondván, ők alapvetően az együttműködés hívei.

Magyarként is necces az emlékmű

A magyarországi zsidó szervezeteket a német megszállás 70. évfordulójára a Szabadság térre tervezett emlékmű is aggasztja. Heisler „nem mint zsidó, hanem mint magyar állampolgár” tartja aggályosnak az emlékművet, mivel az sok nemzetközi konfliktust is okozhat, többek között Németországgal, Oroszországgal, az Egyesült Államokkal és Izraellel is.

Nem közigazgatási, népirtási eljárás volt

Kozma Miklós, az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja főkormányzója elvileg a „rendezetlen állampolgárságú” embereket akarta áttoloncolni a határon. Ez főleg a környező országokból – az akkorra szétesett Csehszlovákiából, Németországból Szerbiából – hazánkba menekült, mintegy 20 ezer zsidót jelentette, de a történelemtudomány feltárta, hogy a főképp Budapesten és Kárpátalján razziázó hatóságok magyar állampolgárságú, érvényes papírokkal rendelkező magyar zsidókat is minden további nélkül hozzácsaptak a deportálandókhoz.

Az összegyűjtött zsidókat augusztus második felében szállították át a körösmezői gyűjtőtáborból Kamenyec-Podolszkij térségébe, ahol nagy részüket – a helyi zsidó lakossággal együtt – Fridrich Jeckeln SS-tábornok különítménye egyszerűen legéppuskázta. A deportálásokat a tömeggyilkosságok hírére kirobbant hazai felháborodás miatt végül leállították, de így is csak 2-3000 embernek sikerült visszaszivárognia.

Az akcióról az egész akkori magyar vezetés – Bárdossy László miniszterelnököt és Horthy Miklós kormányzót beleértve – tudott. A történészek a kamenyec-podolszkiji deportálásokat és vérengzést egyöntetűen a holokauszt eseményének tartják.