Leszbikussá tehet egy pedofil nevelőapa?

Nevelt lányai éveken át tartó molesztálása, jogi nyelven szemérem elleni erőszak vádjával állítottak szerdán a Tatabányai Törvényszék elé egy középkorú férfit, T. K-t. A vád szerint a férfi éveken át saját szexuális vágyai kielégítésére használta fel felesége előző házasságából született nevelt lányait. Az 1991-es születésű idősebb lányt 2000-ben kezdte molesztálni, és a szexuális bántalmazás egészen a lány 16 éves koráig tartott, a négy évvel fiatalabb húg pedig 2006-tól 2011-ig szenvedte el a nevelőapa tetteit, áll a vádiratban.

Az ügyészség azzal vádolja a férfit, hogy több műszakban dolgozó felesége távollétét kihasználva hetente kétszer-háromszor molesztálta a lányokat, akiket halálosan megfenyegetett, nehogy beszélni merjenek.

A Tatabányai Törvényszék bírája, Detrői Ferenc szerda reggel úgy döntött, hogy a vád és a védelem egybehangzó kérését teljesítve részlegesen zárt tárgyalást rendel el. A lányok magánszférájának, személyiségi jogainak védelmében a bizonyítási eljárásról kizárta a nyilvánosságot, vagyis például a tanúvallomásokat, szakértői véleményeket kívülálló nem hallhatja. Az ítélethirdetés nyilvános lesz majd. A szerdai tárgyaláson a vádiratot még meghallgathatták az újságírók.

Rövid haj, fiús ruhák

A vádiratban nemcsak arról volt szó, hogy az ügyészség szerint pontosan miket követett el a férfi nevelt lányai ellen, hanem arról is, mindez hogyan hatott rájuk. A vádirat kitért arra, hogy kamaszkorukban mindketten megváltoztatták a külsejüket, a nőies jegyeket igyekeztek magukban elrejteni, a hajukat levágatták, fiús ruhákat kezdtek hordani.

Az ügyésznő azzal folytatta, hogy mindkettőjük identitása megváltozott, jelenleg a homoszexuális orientáció a jellemző rájuk, és megfigyelhetőek rajtuk a súlyos érzelmi és szexuális trauma jelei. A vádirat végül ezt a megállapítást teszi: „A vádlottól elszenvedett szexuális cselekmények, és a sértettek nemi identitásának megváltozása között ok-okozati összefüggés állapítható meg.”

Az ügyésznő szavaiból, a vádiratismertetésből nem derült ki, mire alapozza a vád az ok-okozati összefüggésre vonatkozó kijelentést. A tárgyalás után a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség szóvivője kérdésünkre közölte: „A vádlottól elszenvedett szexuális cselekmények és a sértettek nemi identitásának megváltozása közötti ok-okozati összefüggést igazságügyi pszichológus szakértő állapította meg.”

Erősen problematikus

Az LMBTQ-területet jól ismerő pszichológus szakértő szerint azonban éppen a két lánynak árthat egy ilyen kijelentés. „Az ilyen jellegű egyértelmű megállapítások egy ügy esetén ok-okozati összefüggésekről több szempontból is erősen problematikusak.” – írta az Indexnek Faix-Prukner Csilla pszichológus, az Affirmatív Pszichológia Műhely társalapítója. (Az affirmatív pszichológia kifejezetten a szexuális és nemi kisebbségekre specializálódott, és bármely identitás kialakítását támogatja.)

A tudományos vizsgálatok szerint nincs egyértelműen azonosítható háttere sem a szexuális orientáció, sem a nemi identitás kialakulásának, kezdte a szakértő.(A vádirat hol szexuális orientációt, hol nemi identitást említ. A szexuális orientáció arra vonatkozik, hogy valaki milyen nemű emberhez vonzódik, míg a nemi identitás azt jelenti, hogy az illető melyik nemmel azonosul.) 

A kialakulást kutató elméletekből sokféle van, van, ami biológiai, genetikai okokat feltételez, más a nevelési stílus, szociális faktorok jelentőségét hangsúlyozza. Mindegyik mellett és ellen szóló kutatási eredményeket is lehet találni, jegyezte meg Faix-Prukner Csilla. Szerinte egyetlen szakirodalmi forrás sem igazolja kétséget kizáróan, hogy a szexuális visszaélés hatással van a szexuális irányultságra vagy a nemi identitásra. Több olyan kutatási eredmény is született, amely semmilyen együttjárást nem talált. A szakértő ezt írta:

A szexuális irányultság, vagy nemi identitás jóval összetettebb kérdés, kialakulására egyrészt számos faktor valószínűleg együttesen van hatással, másrészt ezek identifikációs kategóriák is, vagyis úgy is tekinthetünk rájuk, mint nem valami lényegi, veleszületetten, vagy kialakulásában meghatározott dologra, hanem önazonossági, önértelmezési kérdésre.

Súlyosbító tényező?

Problémásnak tartja azt is, hogy a vádirati kontextusban ez „valamiféle súlyosbító tényezőként″ szerepelt, ami szerinte burkolt heteronormativitásra (a heteroszexuális irányulság magasabb rendűként kezelése), sőt, patologizálásra, betegségként feltüntetésre utal. Szerinte

ennél az ügynél érdekes volna eljátszani azzal a kérdéssel, hogy amennyiben úgy tekintünk a nemi identitás vagy szexuális irányultság megváltozására, mint az abúzus káros következményére és egy, az esetet súlyosbító tényezőre, akkor vajon ellenkező irányban is vizsgálnánk-e ezt a helyzetet, vagyis feltesszük-e, hogy valaki egészséges homoszexualitása vagy transznemű identitása egy abúzus hatására kárt szenvedett és patológiás heteroszexualitás vagy ciszneműség (biológiai nemmel való összhang) irányába torzult? Valószínű, ez semmilyen hatóságnak nem jutna eszébe, sőt ,pszichológiai  kutatások sem irányulnak erre. Így azonban azt üzenjük akár ennek a két lánynak is, hogy transzneműségük, és/vagy leszbikusságuk valószínűleg nem normális, ártalom következménye, nem egy újonnan felfedezett/egészségesen kibontakozó, akár megtalált identitás. Ez azért baj, mert nem bizonyítható, hogy az abúzus volt hatással a nemi identitásukra, vagy szexuális orientációjukra.

Faix-Prukner Csilla szerint nagy jelentősége van annak, hogy még azok a tudományos kutatások, amelyek együttjárást találtak a nemi identitás/szexuális orientáció és a gyermekkori abúzus vizsgálatakor, azok sem állapítanak meg ilyen ok-okozati összefüggéseket. Sőt, óva intenek attól, hogy az áldozatok élettörténetét egy séma szerint értelmezzük.

Tavaly ugyan alakult LMBTQ-szekció a Magyar Pszichológiai Társaságon belül, de ez a terület a pszichológusképzésben egyelőre nem jelenik meg. Ezért szakemberek sem ismerik gyakran a legújabb nézőpontokat, illetve nem tudatosítják saját előítéleteiket, véli Faix-Prukner Csilla.

Újra traumatizálhatja a lányokat

A pszichológus szerint az áldozatok segítése a legfontosabb, és nem szabad, hogy a velük foglalkozó szakember elragadja tőlük az öndefiníció, a személyes jelentésadás – ezáltal egy új kontroll, biztonság – lehetőségét. Szerinte ha kívülről erőltetnek valakire rá egy identitáskategóriát, amit ő esetleg nem is vall magáénak, újra traumatizálhatják őt. Ráadásul elképzelhetőnek tartja, hogy a lányok harmóniában vannak leszbikus, vagy transznemű identitásukkal, és ha "erre az identitásra ráterheljük, hogy az az abúzus miatt van, akkor elragadhatjuk tőlük azt a biztonságot, amit számukra ez az önazonosság jelenthet és szégyenérzetet kelthetünk bennük nem csupán az abúzussal, de szexuális irányultságukkal/nemi identitásukkal kapcsolatban is". Emellett az sem biztos, hogy a két lány ugyanúgy éli meg a helyzetet.

A két lány megjelent a szerda tárgyaláson. Valószínűleg beszélni is fognak a bíróság előtt, de az ő vallomásukat zárt ajtók mögött fogják meghallgatni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!