Aki ilyet hall, jelentsen fel!

A kinevezésekor sok kritika érte, hogy a kinevezését a miniszterelnök családjához fűződő kapcsolatának köszönheti. Milyen ez a kapcsolat, mennyiben adhatott tápot az ilyen vádaknak?

Köztudomású, és több helyen elmondtam, hogy baráti és rokoni szálak is fűznek a Fidesz tagjaihoz. De az, amit elértem, vagy az, hogy valakinek eszébe jutottam erre a pozícióra, nem gondolom, hogy ennek volt köszönhető. 25 évig bíróként dolgoztam. Ami itt két év alatt történt, az azt gondolom, visszaigazolja a közvélemény és a bírói kar számára is, hogy ez nem megalapozatlan választás volt a köztársasági elnök úr részéről.

A fideszes kötődése azért volt téma, mert Önt a koalíció helyezte ebbe a székbe: amikor a politika egy bizalmasát helyezi egy független hatalmi ág igazgatásának élére, az problémaként merül fel, különösen, ha a pozícióhoz ekkora hatalom társul.

Már 2010-ben nagyon komoly átalakulás történt az igazságszolgáltatásban: az akkori OIT elnöke is nagyon sok jogkört kapott, mert érzékelhető volt tíz év után, hogy a testületi működés nem kellően hatékony. És a jogkörök nagyon jól körül vannak bástyázva: évente egyszer, illetve év közben is számot kell adnom az alkotmányügyi bizottság előtt, a parlament előtt, az Országos Bírói Tanács előtt, amely havonta ülésezik, nyilvánosságra kell hoznunk a határozatokat – állandó kontroll alatt vagyok.

Jó, hogy említi, a határozatok nyilvánosságával kapcsolatban észleltünk némi gondot. Az ügyáthelyezésekről szóló határozatokról Ön korábban azt nyilatkozta, hogy 2012-ben 42 darab ilyen határozat született, mi viszont csak 31 darabot találtunk az OBH honlapján. Nincs rossz üzenete, hogy hiányoznak?

A határozatoknak a Bírósági Közlönyben kell megjelenniük, ott mindent megtalálnak.

Elvileg már meg kellett születnie egy határozatának, mégsem találjuk az OBH honlapján, és Bírósági Közlöny sem jelent még meg idén. A Fővárosi Törvényszék korábbi elnökhelyettese, dr. Polgárné dr. Vida Judit ősszel egy plágiumügy miatt lemondott. Ön kinevezte őt az OBH-ba beosztott bírói munkakörbe január 31-éig. Azóta mi történt vele, milyen pozíciót tölt be jelenleg?

A Budapest Környéki Törvényszékre osztottam be. A Bírósági Közlöny még nem jelent meg, a honlapra azután kerülnek ki a határozatok.

Tehát a Budapest Környéki Törvényszékre osztotta be őt, mint...?

Tanácselnök a beosztása, nem is lehet más. A tanácselnöki egy határozatlan idejű vezetői tisztség. Ezt korábban megszerezte, csak fegyelmi eljárásban lehetne megfosztani ettől.

A plágiumügy tehát mostanra teljesen lezárult, egyéb következménye nincs?

Dehogynem, közzétettük azt is, hogy fegyelmi eljárást kezdeményeztem. Ez az eljárás folyamatban van. Úgy ítéltem meg, hogy helyesebb, ha a Fővárosi Törvényszék tiszta lappal indulhat, és úgy alakulhat ki a törvényszék vezetése, hogy ez a fajta személyi vagy morális tehertétel nincs meg a bíróságon.

2013 első félévében a törvényszékeken első fokon egy büntetőügy átlagosan 13,9 hónapig tartott. Meg tudja mondani, hogy most mennyi ideig tart?

Az adatok feldolgozása időt vesz igénybe, de már vannak gyorsjelentések, és ezek szerint a törvényszéki büntetőperes ügyszakban 14 százalékkal csökkent a két éven túli folyamatos ügyek száma, a Fővárosi Törvényszéken a járásbírósági büntetőperes ügyszakban 35 százalékkal csökkent a folyamatos ügyszám.

Az állampolgároknak érzékelhető a javulás, hogy gyorsabban születik meg az ügyükben az ítélet?

A nagy számok azt mutatják, hogy a Fővárosi Törvényszéken és több bíróságon is volt ilyenfajta javulás.

Tehát ez egy érzékelhető javulás?

Igen. Épp most van folyamatban a statisztikai és az ügyforgalmi adatok megújítása is. Kialakítunk egy olyan alkalmazást, ami kimutatná az ügyfeleknek, hogy ha az egyik bíróságon beadják a keresetüket vagy elindul a büntetőeljárás, akkor milyen időtartammal számíthat egy családjogi, vagyonjogi, egy bármilyen típusú ügyben arra, hogy az eljárás befejeződik.

Mikorra áll fel ez a rendszer?

Körülbelül őszre készül el. Amikor ezt a széket elfoglaltam, azzal szembesültem, hogy a bírók, bíróságok egymásról sem tudták, hogy ki mekkora ügyteherrel küzd. Az egész rendszer úgy volt kialakítva, hogy a lehető legkevesebbet tudják egymásról. Az szolgálta ugyanis a törvényszéki elnökök érdekét, ha nem látták a többiek, hogy náluk mi van mert akkor tudták megőrizni a költségvetési forrásokat, az álláshelyeket. Hollandiában épp ellenkezőleg: ott olyan informatikai rendszert alakítottak ki, ami egyfajta vetélkedést is eredményezett a bíróságok között. Két év alatt nehéz kialakítani azt, ami évtizedeken keresztül elmaradt. A legfontosabb az, hogy a bírók és az állampolgárok is lássák, mire számíthatnak, vagy hogy mire fordítjuk az erőforrásokat.

Okozott gondot a bíróságokon a tapasztaltabb, idős bírók nyugdíjazása?

Az ítélőtáblákon volt némi visszaesés, de egyébként inkább javulás volt az ügyforgalmi adatokban. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a nyugdíjazott bírók nagy része a felmentési idejét csaknem végigdolgozta. Másrészt mielőtt távoztak volna, már többletlétszám került be a rendszerbe. Lépcsőzetes álláshely-feltöltési rendszer alakult ki, és nagyon komolyan odafigyeltünk, hogy az ügyátosztások, ügybefejezések megfelelő ütemben történjenek.

2013-ban módosították az alkotmányt, megszűnt a peráthelyezési jogköre. Ez hogyan érintette?

Bíróként is jogalkalmazó voltam, számomra természetes, hogy a jogszabályok változnak. Nekem ezen keretek között kell helyt állnom, és azon lenni, hogy az igazságszolgáltatás kellő hatékonysággal működjön. Ami meg az ügyáthelyezést illeti, a legkedvesebb témám... Ez egy örökölt intézmény volt. Sokan hozzám kötik, de én ezt úgy kaptam: mikor kineveztek az intézmény már egy éve létezett, 2011-ben vezették be. Egyébként ennek is köszönhető volt az, hogy 38-ról erre a 23-as átlagos folyamatban lévő ügyszámra csökkent a Fővárosi Törvényszéken az egy bíróra jutó elsőfokú büntetőügyek száma.

Ön szerint mi az előnye és a hátránya a személyes döntéssel történő peráthelyezéshez képest a most visszaálló sorsolásos rendszernek?

Nekem a döntésekhez semmi közöm nem volt: a törvényszékek dönthettek úgy, hogy valamilyen ügy vagy ügycsoport tárgyalása olyan munkaterhet jelent számukra, ami lehetetlenné teszi az időszerű ítélkezést.

Ki döntötte el, hogy mondjuk a Hagyó-ügy Kecskemétre kerüljön?

A Fővárosi Törvényszék indíthatta el az ügyeket, az pedig, hogy hova kerüljön, hát arról regények vannak a honlapon. Én magam vettem azt észre, hogy semmiféle szabályozás nem volt erről. Az első hetekben leültünk az összes fővárosi kollégiumvezetővel, hogy megnézzük a korábbi gyakorlatot, milyen számok alapján döntöttek. Készült egy statisztikai ügyforgalmi elemzés, egy OBH elnöki ajánlás, amit OBT-döntés is megerősített, hogy hogyan kerüljön kiválasztásra az ügy tárgyalására kijelölhető bíróság.

De a lényeg az, hogy nem sorsolás volt, hanem valamiféle manuális elosztási rendszer...

Én erről már nem szeretnék többet beszélni, mert se többet, se jobban nem tudom elmondani, mint ahogy korábban az OBT előtt vagy az Alkotmánybíróság előtt elmondtam. 2012-ben volt valamikor nyáron vagy kora ősszel az utolsó áthelyezés, ez már a múlt története, ezzel nekem már semmiféle dolgom nincsen. A Fővárosi Törvényszék helyzete megoldódott. Az ügyáthelyezés egy kivételes eszköz volt, amivel egyébként élhetnek a hollandok, a németek, a franciák. Magyarországon ez nem lehetséges, de nincs is már rá szükség, mert megoldottuk ezeket a problémákat.

A nyolc áthelyezett büntetőügyből, ami elkerült a Fővárosi Törvényszéktől, egyik sem zárult le még első fokon sem.

Ha a fővárosban maradnak, akkor talán még el sem kezdődtek volna. A Fővárosi Törvényszék szerint csak egy évvel a vádirat érkezése után tudták volna megtartani az ügyekben az első tárgyalást. Volt olyan ügy, amelyben mire a fővárosban elkezdődött volna a per, már a 30. tárgyalást tartották meg vidéken.

Volt egy olyan áthelyezett ügy, ami már konkrétan éppen ítélethirdetésre várt, amikor az illetékes bíróság kihátrált.

Mint mondtam, erről már nem szeretnék többet beszélni. Az én dolgom, hogy az évi 1,6 millió ügy feldolgozásában segítsem a bírókat, hogy a polgárok időben, megalapozott ítéletekhez jussanak. Nem gondolom, hogy ez az a két vagy nyolc ügy, amiről nekem órákat kellene beszélnem...

Az áthelyezett, most épp függőben lévő perek aktuális helyzetéről szeretnénk kérdezni.

Erre mondom azt, hogy tessék a kérdésekkel az eljáró bíróságokhoz fordulni.

Mióta az Alkotmánybíróság döntése folyamán lépéskényszerbe kerültek az illetékes vidéki törvényszékek, konzultált ezekről a perekről...

Kivel?

... a vidéki törvényszékeknek a vezetőivel, illetékeseivel?

(Hosszú csend...)

Nehéz az asztalt a helyén hagynom, amikor ilyeneket mond. Hogy beszélhettem volna erről? Nem, nem beszéltem. Melyik bíró tűrné el, hogy én konkrét ügyről bármit beszéljek?

Elnök asszony, azért tettük fel a kérdést, mert az információgyűjtés során kaptunk olyan információt...

Miért, volt valaki, aki azt mondta, hogy én beszéltem vele erről?

Kaptunk ilyen információt, igen, egy vidéki bíróság környezetéből.

Ha ilyet hall, a bíró első útja a rendőrségre kell, hogy vezessen: a bíró ugyanis az ítélkezési tevékenységében nem befolyásolható. Ha bármelyik igazgatási vezető olyat tenne, amit nem szabad, akkor mindenkinek kötelessége, hogy ez ellen fellépjen! Azért választottam a bírói pályát, mert a függetlenséget és a pártatlanságot, az ebben a hivatásban lehetséges tisztességet és szabadságot tartottam a legfontosabbnak. És ezt mindenki irányában tiszteletben tartom. Ha bárki, akár az én vonatkozásomban, akár más bíró vonatkozásában ezt megkérdőjelezi, azt nehéz indulatok nélkül elviselnem.

Régen is a vidéki bírók tárgyalták azokat a fővárosi ügyeket, amikre nem volt kapacitás, csak fölrendelték őket. Elképzelhető, hogy ez a rendszer tér vissza?

Ez most is előfordul. A kirendelések szinte egytől egyig önkéntes alapon történnek, és legnagyobb számban a törvényszékeken belül történik.

Elképzelhető, hogy ha végül mégis a Fővárosi Törvényszék fogja tárgyalni a korábban onnan vidékre áthelyezett nagy ügyeket, akkor a Fővárosi Törvényszékre fogják azokat a bírókat kirendelni, akik eredetileg vidéken elkezdték tárgyalni ezeket?

Lehetséges, hogy lesz bírókirendelés, ha ezt a törvényszékek kezdeményezik. De a kirendelések nem egy-egy ügyre történnek, hiszen az ügyelosztási rend előre meghatározott.

Hogy áll most a bíróságok, tárgyalások nyilvánosságáról szóló jogszabálytervezet?

Készült egy vitairat, amit a bíróságok már véleményeztek. Egy honlapot alakítunk ki, ahová feltöltjük a vitaanyagokat, problématérképet, és a sajtó vagy bármelyik érdeklődő is üzeneteket küldhet, hogy ő mit lát problémásnak. Abban reménykedünk, hogy ez a fajta egyeztetés egy olyan koncepció elkészítéséhez fog vezetni, amit a jogalkotó asztalára tudunk tenni.

Mikorra várható kézzelfogható változás a tárgyalótermekben?

Mindenképpen szeretnék azt, hogy a problémák, egyenetlenségek, amik előfordulnak a bíróságokon, valahogy megoldódjanak. Ne szenvedjen attól egy újságíró, hogy az egyik helyen beengedik, felveheti a tárgyaláson történteket, aztán a másik helyen kiküldik. Legyen világos, hogy melyik bíróságon mik a szabályok. Mindannyiunk munkája legyen tiszteletben tartva, a bíró bíráskodhasson, az újságíró írhasson, a nyilvánosság értesülhessen a lényeges dolgokról, és az ügyfelek személyiségi jogai is legyenek tiszteletben tartva. Nagyon sok törvényszék külön együttműködési megállapodást kötött a helyi sajtószervekkel, az újságírók visszajelzései is pozitívak.

Várható például, hogy az egyik legtöbb konfliktust okozó dolog, az úgynevezett percről percre típusú tudósítások kérdése, vagy akár az élő közvetítések rendezve lesznek ebben a jogszabálytervezetben?

Feltétlenül. Az egyik komoly kérdés, hogy lehet-e egyáltalán tárgyalásokat felvenni. Mert bármit mond a bíró, ma mindenki megteheti, hogy telefonnal felveszi a tárgyalást, és utána megosztja. Én egyébként a tárgyaláson történtek rögzítése végett nagyon szeretném, ha a 2014-20-as uniós fejlesztési időszakban minden tárgyalót fel tudnánk szerelni kamerákkal, és a tárgyalásokról nem kézírásos tárgyalási jegyzőkönyv készülne, hanem csak videofelvétel. Másik történet, hogy ebből mi hozható nyilvánosságra. De ez biztosíthatná, hogy az ügyfelek a bírókkal a tárgyaláshoz méltóan viselkedjenek, és arról se legyen vita, hogy mi történt a tárgyaláson. Ez óriási előrelépés volna.

Tehát a bíróknak nem kellene a felvételek alapján leírniuk a tárgyalások jegyzőkönyvét?

Innentől minden jegyzőkönyv el volna felejtve, csak jegyzetelni lehetne. Ez egy óriási változás lenne: a polgári ügyekben ma még diktáljuk a jegyzőkönyveket, tehát rövidítetten szerepel a jegyzőkönyvben az, ami a tárgyaláson elhangzik. Óriási terveink vannak. Én úgy szeretnék innen távozni, hogy a lakásból ki se kelljen mozdulnom, hanem a webkamerán tudjam a tárgyalásokat vezetni. Az ügyfeleknek nem kéne utazniuk, csak a megfelelő időben igazoltan személyesen leülnének egy kamera elé egy hivatalos helyen, és ott részesévé válnának az eljárásnak.

Tehát akkor mondjuk másodfokon a bírónak nem jegyzőkönyveket kéne olvasnia az elsőfokú tárgyalásokról, hanem a felvételeket kéne végignéznie?

Igen.

Ön szerint az elmúlt egy-két évben hogyan változott a bíróságok munkájának az elfogadottsága?

Nagyon nehéz objektív képet adni erről. Hiszen készülnek különféle közvélemény-kutatások, de nem mindegy, hogy milyen körben kiket kérdeznek. Mindenesetre azon vagyunk, hogy egyre jobban megismerjenek minket, egyre jobb eredményeket érjünk el, és az ügyfelek, az állampolgárok megtudják, hogy a jog nem olyan, mint a kólaautomata, hogy bedobnak egy forintot, és kijön a választott üdítőital.

Bíróként mit gondol arról, amikor politikusok fogalmaznak meg véleményt konkrét ügyekről?

A híradók, internetes portálok, elég sokat foglalkoznak bírósági ügyekkel. Azt gondolom, hogy ha mindenki másnak, akkor a politikusoknak is lehet véleménye a bíróságokról. Jó volna, hogy ha mértéktartók lennének, hiszen a bíróságba vetett bizalom megőrzése mindenkinek az érdeke. Az egy nagyon problémás dolog, hogy ha politikusok olyan nyilatkozatokat tesznek, ami önmagában kikezdi a bíróságnak a hitelét. És erre oda kellene figyelni, de nehéz ez ellen tenni, mert hiszen minden média ezt csinálja, minden közszereplő ezt csinálja. Nem biztos, hogy azzal lehet ez ellen tenni, hogy ha tiltakozó nyilatkozatokat teszünk közzé, itt a jogi kultúrában van egy nagyon komoly hiányosság.

Az ároktői eset elég nagy port kavart föl, politikusok is megszólaltak, nem sokkal később pedig úgy módosították a törvényt, hogy a gyanúsítottakat bizonyos típusú bűncselekményeknél időkorlát nélkül lehessen előzetesben tartani, ami elég régi jogelveket sért. Ön szerint ez nem aggasztó?

Nem biztos, hogy ez szembemegy jogelvekkel. Csak érdekességként mondom, hogy máshol sincs ennek feltétlenül időkorlátja. A különbség ezekhez az országokhoz képest, hogy ott viszont nem is tartanak ilyen sokáig a büntetőeljárások.

Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen eset arra kellene intse a jogalkotót, hogy ne egyből a törvényt módosítsa, hanem kapcsolatba lépjen a bíróságokkal, bírósági igazgatással, hogy hogyan lehetne megakadályozni azt, hogy annyira elhúzódjon egy per.

Kapcsolatba is léptek. Nagyon sok jogszabály-módosítást indítottunk el, több ügytípus visszakerült a járásbíróságokra, változtak az eljárási törvények, többletlétszámot kapott a Fővárosi Törvényszék. És azért indítunk célvizsgálatokat, hogy megmutassuk a társszerveknek, akár a rendőrségnek, akár az ügyészségnek, hogy hol van az ő eljárásukban az a pont, ahol eredményesebbnek kellene lenniük.

Tehát nem tartja aggályosnak a konkrét törvénymódosítást és annak folyamatát?

Én nem gondolom, hogy aggályos.

December 3-án Rogán Antal tartott egy sajtótájékoztatót Eva Rezesova házi őrizetének a helyszíne előtt, majd egy egybeesésnek köszönhetően pont aznap született fellebbezés után másodfokú döntés, hogy a vádlottat visszahelyezik előzetes letartóztatásba. Aznap este egy sor olyan komment jelent meg Rogán Antalnak a Facebook-oldalán, ahol megköszönték neki a beavatkozást. Hogyan reagálhat ezekre a helyzetekre jól a bíróság?

Reagált a bírósági szervezet, hiszen a Bírói Egyesület közzétett egy közleményt. Azt gondolom, hogy mindig van olyan, aki kezeli ezeket a helyzeteket ebben a szervezetben.

Mennyire volt befogadó a bíróság szervezet az újításokra?

Gyakori válasz volt, hogy ezt nem így szoktuk, ezt biztos nem lehet. De érezhető a változás.

Már látjuk, hogy igenis meg lehet az ügyfeleket kérdezni az anonim kérdőívben, hogy mit gondolnak a bíróságról. Hogy be lehet a bírósági tárgyalókba engedni a diákokat. Hogy a tanúkat gondozni kell. Mert a tanúgondozást egy az Indexen is megjelent cikk miatt is erősítettünk meg: minden törvényszéken van tanúgondozási felelős, a honlapokon egyre többen tesznek ki tájékoztatókat, telefonos elérhetőség is van. Ha fél az ügyfél és ezt jelzi, akkor lehetőség van arra, hogy egy külön folyosórészen várakozzon, és odafigyelnek rá. Ezek miatt mondom azt, hogy erősödik a bíróságok szolgáltató jellege.