Jóravaló fiúk, csak agyonverték a hajléktalant

• "négy tisztességes fiatalember"
• "négy nagyon jóravaló fiatalember"
• "tisztességes családok"
• "pillanatnyi rossz döntés"

Ezek voltak a refrénszerűen visszatérő kulcsmotívumai a védőbeszédeknek csütörtökön a Budapest Környéki Törvényszéken, ahol négy, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolt fiatal férfi ügyében kellett ítéletet hoznia Szegedi Gyöngyvér bírónő tanácsának. I. Gergely és S. Balázs 17 évesek, B. Dániel 20, B. Szabolcs 18 éves volt a gyilkosság idején.

Az áldozat egy 61 éves, gyenge fizikumú hajléktalan volt, A. József, aki Pilisszentiván erdős részén, egy elhagyott trafóházban húzta meg magát. 2012. augusztus 24-ről 25-re virradó éjszaka agyonverték.

Halála előtt 15-20 percen át verték, 75 különböző sérülést számoltak össze rajta. Több helyen eltörtek a bordái, a dobhártyája egy pofontól beszakadt. Halála az orvosszakértők szerint több testtájra kiterjedő többszörös csonttörések környezetében létrejött kiterjedt bevérzések, jobb oldali légmell és a jobb tüdő zúzódásai következtében, traumás sokk miatt állt be.

Azt, hogy ők tették ezt vele, egyik fiú sem tagadta. Vita csak arról volt, melyiküknek pontosan mekkora szerepe is volt, ki mit csinált, hányszor, hogyan és mivel ütött, rúgott, taposott-e. Mindenki kisebbíteni igyekezett saját felelősségét. És mindegyikük azzal védekezett: nem akarták a férfi halálát, és nem hitték, hogy meghalhat. Ügyvédeik ennek megfelelően azért küzdöttek, hogy emberölés helyett halált okozó súlyos testi sértést állapítson meg a bíróság.

Gyilkosság, ha tudják, mit tesznek

Utóbbi enyhébben büntetendő, és a kettő között lényegében az a különbség, hogy mi van az elkövető tudatában. Emberölésről van szó, ha az elkövető kívánja áldozata halálát, vagy legalábbis belenyugszik abba, hogy az akár be is következhet. Halált okozó testi sértésről akkor lehet beszélni, ha a halál lehetősége fel sem merül az elkövetőben, vagy ha fel is merül, könnyelműen bízik annak elmaradásában.

A Budapest Környéki Törvényszék végül azt mondta ki: különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés történt, mind a négy vádlott bűnös. I. Gergelyt és S. Balázst, akik fiatalkorúak voltak a gyilkosság idején, 6-6 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A két idősebb vádlott, B. Dániel és B. Szabolcs 8-8 év börtönt kapott. Az előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítanák, leghamarabb a büntetésük kétharmadának letöltése után szabadulhatnának. Az ítélet azonban nem lett jogerős. Az ügyész kihasználja a 3 napos gondolkodási idejét, a 8 évre ítélt vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek.

Bekerítették az erdőben

A bíróság a novemberben kezdődött tárgyalássorozat végére arra jutott, hogy szinte ugyanúgy történtek a dolgok, ahogy a vádiratban állt. Így:

2012 nyarának utolsó hétvégéjén, augusztus 24-én este kilenc körül a négy barát összejött iszogatni. Megittak két üveg whiskeyt kólával. Berúgtak. Hajnali fél kettő körül már hazafelé sétáltak, amikor a Jóreménység utca végén lévő erdős részen elhatározták, hogy elmennek az elhagyott trafóházba, a hajléktalanhoz. A. Józsefet ismerték korábbról, előfordult, hogy vittek neki hasonló iszogatások után megmaradt ételt, italt, cigarettát.

 A két idősebb fiú rátámadt a földön alvó férfire. Holmiját szétrugdosták, őt pedig ütlegelni kezdték. A. Józsefnek egy idő után sikerült kimenekülnie előlük az erdőbe. Utána szaladtak, utolérték, körbevették. Újrakezdődött a bántalmazás. Volt, aki rúgta, volt, aki hátba taposta. Az egyik fiú faággal ütötte, olyan erővel, hogy a bot is eltört. Egyik társa az apja zseblámpáját használta az ütlegelésre. Végül magára hagyták. Ekkor még életben volt. Másnap a két idősebb fiú visszament a helyszínre, és megtalálták a holttestet. Értesítették a rendőrséget, és feladták a két fiatalabb fiút. Ők pedig terhelő vallomást tettek rájuk, így lett mind a négyükből vádlott.

Motiváció, indíték nem volt. A fiúk nem tudtak mondani semmit. Az ügyész sem talált.

Beleöregedtek

Az ítélethirdetésen megjelent, tagbaszakadt bv-őrök által kísért négy fiú nem sokban különbözött azoktól a középiskolásoktól, akik a hallgatóság soraiban ücsörögtek, és akiket osztályként, tanulmányi célból vezényeltek ki a tárgyalásra. A hallgatóság széksorainak túlsó végét a vádlottak rokonai foglalták el: szépen felöltözött apák, anyák, nagyszülők. Sokan sírtak közülük. Az egyik fiú apjának nyilatkoznia is kellett a bíróság előtt. Azt kérdezték tőle, mi legyen a zseblámpával, amiből a gyilkosság egyik eszköze lett, és ami régen az övé volt. Azt mondta: semmisítsék meg.

A fiúk maguk alig éltek az utolsó szó jogával. Csak pár mondatot mondtak mind, hogy szégyenlik magukat, hogy rettentően megbánták, hogy nem tudták, milyen súlyosak lesznek a következmények. Az ügyvédeik viszont nem fogták rövidre, összesen három órán át tartottak a védőbeszédek. Többen is azzal kezdték: pályafutásuk legnehezebb ügye ez. Volt ügyvédnő, aki azt mondta, úgy érzi, akár az ő fia is állhatna itt, a vádlottak között.

A hajléktalant a saját lánya sem sajnálta

Az ügyvédek igyekeztek részvétet kelteni a fiúk iránt, arról beszéltek, hogyan "marcangolja az önvád" őket, hogyan "váltak 1-2 óra alatt felnőtté" azon az éjszakán, hogyan öregedtek meg. Egyiküknek állítólag azóta cukorbetegsége és bőrbetegsége lett, idegrángásai vannak, mindentől fél, még az ajtókoppanástól is, és hónapok óta nem hagyta el a zárkáját. Egy másik 25-30 kilót fogyott, de közben kitűnő tanulmányi eredményt ért el a javítóintézetben.

Miközben mindegyik ügyvéd hangsúlyozta, hogy milyen tisztességes, jó, szerető családból jöttek a vádlottak, az áldozatról nem sok szó volt. Az elsőrendű védője egyenesen azzal kezdte a védőbeszédét, hogy mintegy a fiúk életének ellenpontjaként mutatta be az áldozat hátterét. Ahogy mondta, A. József "nem élt éppen példaértékű életet": elhagyta a családját, nem volt rendes munkája, biztos egzisztenciája, megélhetése, ő választotta azt az életet, amit élt. Hivatkozott az áldozat lányára, akit korábban tanúként hallgatott meg a bíróság, aki nem szerette az apját, sőt, az ügyvéd szerint "szemmel láthatóan" jobban sajnálta a fiúkat, mint a saját apját. Annyit azért ez az ügyvéd is elismert, hogy A. József élete "büntetőjogi szempontból ugyanannyit ér, mint mások élete".

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!