Eufrozina, Kende
8 °C
20 °C

A leghatalmasabb izraelita a külföldi támogatónk

Hallottunk már kemény dolgokat politikusok szájából, és láttunk rengeteg furcsa pártot, de ilyet még nem. Hatalmat nem akarnak, párttagokat nem gyűjtenek, az állami kampánypénz nem kell nekik. Valójában ők egy találékony őskeresztény közösség, ami egy rossz egyesületi törvény miatt lett kényszerpárt. Eddig leginkább tanítással és haldoklók látogatásával foglalkoztak, most viszont Isten sugallatára a parlamentbe készülnek, hogy erkölcsös életre kényszerítsék a politikusokat. Vargáné Pável Mártával, az Aquila Párt vezetőjével beszélgettünk központjukban, egy dél-budai kert végében álló házikóban.

Első látásra nem éppen úgy nézek ki, ahogy a pártok szoktak, és másodikra meg harmadikra sem. Önök pontosan milyen közéleti tevékenységet végeznek?

Tanítunk embereket mindenfélére, matematikára, nyelvtanra. Gyerekeket, felnőtteket is. Volt olyan, hogy heti százharminc embert. Igazgatói engedéllyel hatvan-hetven haldoklóhoz járunk be a Tétényi úti kórházba. Együtt halunk a betegekkel. Hetente előadásokat tartok itt erkölcsi, filozófiai, teológiai témákban.

De akkor miért lettek párt?

Mikor a Fidesz átvette a nagy hatalmat, csináltak egy egyesületi törvényt. Ebből többek közt az lett, hogy akit az önkormányzat nem támogat, az nem kap pályázati pénzt. A kerületben volt vagy 45 szervezet, nagyjából 24 lett a „kiválasztott”.  Az egyesületünket megfojtották. Ekkor hivatalosan egy évig nem csináltunk semmit, de valójában dolgoztunk tovább. Csak tanítottunk, és féltünk, hogy valaki feldob minket, hogy ennyi ember milyen jogcímen van együtt. Gondolkoztunk, hogy legyünk kft., nonprofit kft., de mindennek volt valami hibája. Aztán az egyik reggel jött, hogy legyünk párt, Aquila Párt. Amikor mondtam a többieknek, mindenki meghűlt. Senki nem akart párt lenni. Aztán megelmélkedtük megint. Hétszer elmélkedtük meg.

Hányan vannak egyáltalában az ilyen elmélkedéseken?

Mindenki. 30-40 ember, plusz akik egy éve csatlakoztak.

Ha valaki egy ilyen elmélkedéskor benéz az ablakon, mit lát?

Azt gondolja, hülyék vagyunk. Ülünk becsukott szemmel, és lélekben transzcendens élményeink vannak.

Miért Aquila, vagyis sas?

A sas is onnan jött, hogy sasszerű fényes lényeket láttunk egy elmélkedés közben, mindannyian Avilai Szent Teréz módszere szerint elmélkedünk. A sas Krisztus szimbóluma, nem náci szimbólum, az angyali lényeket is sokszor sasként fordítják.

Tehát a párt csak egy forma, amivel hatékonyabban tudják közvetíteni az üzenetüket, mint egyesületként.

Igen. Mi nem akarunk kizárólagos hatalmat. Mi kovász akarunk lenni, élesztő. A párt pars, partis latinul, részt kívánok valamiből, a hatalomból. Mi az Isten részét akarjuk a világba visszavinni. Azt, hogy most a világ magának milyen hazudós, korrupt pártformát alakított ki, arról én sem tehetek. Nekünk ezt a szót jó tartalommal kell megtöltenünk.

De miért jobb pártnak lenni?

Egyesületként a sajátságos törvény és az önkormányzat is rendelkezett felettünk. Ha például politizálunk, vagy más nem tetsző dolgot teszünk, akár még meg is szüntethették volna. Nem mondhattuk ki a véleményünket úgy, ahogyan most tehetjük. Pártként viszont elmehetünk hirdetni az igazságot, humánus, valós keresztény erkölcsi viselkedést. És most jogunk van az egész országban bárhol papírt osztani, újságírókat hívni. Az egyesületnél ekkora jogunk nem volt. Az Isten ezt nagyon jól kitalálta.

Van saját templomuk is?

A kistemplomunk Tószegen van. Saját zsebből, két kezünkkel két évig építettük. Nem nagyon reklámozzuk, mert gabonatárolónak építettük. Kényszeres eljárás volt, mert kb. 118 engedély kell egy templomhoz, egy engedély meg vagy 10 ezer forint. Pénzünk nem volt, csak a kezünk, és akartunk. Egy gabonatárolóhoz meg nagyjából csak 18 engedély kellett. Tettünk is bele egy kiló búzát, és mi is Isten gabonája vagyunk. Így teljesítettük a célját hivatalosan is. Magántemplomként, Avilai Szent Teréz nevére keresztelve működtetjük.

Szóval önök egy keresztény közösség, de párt formájában működnek a rossz egyesületi törvény miatt. A templomuk pedig hivatalosan egy gabonatároló, mert túl sok és drága lett volna máskülönben az engedélyeztetés. Azt hiszem, kezdem érteni, mi a bajuk a mostani magyar politikával. De önök akkor most pontosan micsodák?

Olyanok vagyunk, mint a világi szerzetesek. Mint az őskeresztények.

Vagyis mindenben a katolikus hitelveket vallják, csak éppen az életvitelükben szigorúbbak.

Így van, sokkal szigorúbbak. Szeretnénk, hogy ők is, a többiek is úgy éljenek, mint az őskeresztények. Ha köztünk valaki megbotránkoztatót talál, írja meg, vállaljuk a következményeket.

Hogy jött létre a közösségük?

Több mint két évtizedig dolgoztam az Országos Sugárbiológiai Intézetben. Többek közt környezeti vizsgálatokat, méréseket tettünk. Innen iratkoztam be teológiára. A Pázmányon végeztem, katolikus hittanárként. Elkezdtem tanítani a hittant úgy, ahogy azt Isten akarja. Ebben nem volt ájtatosság, nem volt hazugság. Nem volt olyan, hogy valamire nem válaszolok. Lassan elértük, hogy valós istenélményünk lett. A közösség tagjai tízévesek voltak, amikor „megkaptam” őket, 25 éve együtt vagyunk. Amikor 15 évesek lettek a tanítványok, a helyi plébános úgy döntött, elveszi tőlem őket. Valószínűleg úgy vélte, felnőtteket papnak illik tanítani, nem egy világi nőnek. Meg is csinálta hát a hittancsoportját az enyémmel párhuzamos időben. Mivel mindenki továbbra is hozzám járt, feladta, de következményei lettek. A papok jöttek-mentek, a fiataloknak én voltam a stabil pont. Sok minden történt, valószínűleg az én szókimondásom is nagy baj volt. Végül is presszióra eljöttünk.

Ez hogy történt?

Följelentettek, és a bíborosi palotában kihallgattak. Közölték, a pap azt mondta, vagy én megyek el, vagy ő. Ezután felmondtam, és mi több mint hatvanan vándoroltunk lakásról lakásra. Mi fölénk vezetőnek csak azt tudjuk elfogadni, aki tisztességben, hitben és tudásban is előttünk jár. Kevés ilyen van, legfőképpen Jézus Krisztus az, aki minket vezet. Elvárjuk és teszünk is érte, hogy őskeresztényi tisztaságú lehessen újra az egyházunk.

Nem mondják, hogy önök egy szekta?

Az önkormányzat és az egyház nagyon szeretné, de sajnos nem tehetik. Vagy hazudnak, és akkor perlünk. Nem tudják ránk kimondani, mert nincs rá alapjuk. Mi járunk gyónni, áldozni, misére. Úgy élünk, ahogyan Jézus Krisztus elvárja egy követőtől. Az Egyház Krisztusé, mi Krisztusé vagyunk, így az Egyház a miénk is. Nincs tovább miről beszélni.

Akkor beszéljünk most a politikáról, ha már párt lettek, és indulni akarnak a választáson. Mit csinálnának a parlamentben?

Szokatlan párt vagyunk. Nem törtetünk a főhatalomért, bár ha ránk kényszeríti az Isten, akkor viseljük. De a parlamenti bejutás kell ahhoz, hogy belülről bomlasszuk őket a jóra. Ellenőrök szeretnénk lenni, hogy megcsinálják, amit szeretnénk. Hiszem, hogy őket is jobbá, nyitottabbá lehetne tenni az emberek szegénysége felé.

Mi a baj a mostani parlamenttel?

Minden. Tele van hazugsággal, egóval, korrupcióval, hatalomvággyal, a másik lenézésével, kijátszásával. De a halál mindenkivel itt hagyat minden földi dolgot. Ha lenne lehetőségünk elmagyarázni nekik, életünk példájával megértetni, hogy ez így nem mehet tovább, hogy eltévedtek, akkor talán lehetne változtatni. Szeretnénk a jóra gerjeszteni.

Mi hiányzik belőlük a leginkább?

Szerintem többségüknek nincs valós hite, helyette az ego van.

Pedig vannak kereszténydemokrata képviselők is.

Jaj, hagyjon békében!

De miért?

Az Isten, ha olyan lenne, üvöltözhetne mérgében a sok szemforgató, ájtatos, Istent megutáltató tettekért! Sokan meg erre azt mondják, hogy ha ilyenek a keresztények, akkor hagyj békében. A tévés közvetítés alatt a zsebük felé viszik az oltáriszentséget, mert fogalmuk sincs, mit tegyenek vele. Nekem ez botrány. Divatból futkosnak zarándokutakra, közben többszörösen elváltak, az életük csupa kosz. Ez nekem nem kereszténység. Ettől nem fog senki üdvözülni. Jézus nem playbackel. Nem játszásiból jött ide. Azt szeretné, hogy ne kizsákmányoljuk, hanem szeressük egymást. Emberek 12 órát állnak sorba közmunkáért, semmi pénzért!

Mégis vannak politikusok, akik sokat beszélnek a kereszténységről.

Mert ez egy kampányfogás. Mit mondott Jézus? A fának a gyümölcséről lehet megismerni a fát. Nézzük meg, hogy a szemforgató, kereszténységgel vagdalózó politikusnak hány felesége volt, hány szeretője van, hogyan él! Mennyit lopott, hogy gazdagodott. Addig ne beszéljünk a kereszténységről!

Ön egyébként szeretne kormányváltást?

Mi rendet szeretnénk. Szeretném, ha visszavennék azokat a pénzeket, amiket elhordtak, ha nem éhezne három millió ember, ha nem azt hallanám vidéken, hogy hány munkahely szűnt meg aznap. Mindegy, hogy kormányváltás lesz, vagy nem. Rendnek kell lenni, az embereknek munkahely, méltóság és étel kell. Múltkor számításokat végeztem arról, hogy a rabszolgaság alig különbözik a közmunkától.

Ha már számításokat végzett: mit kezdenének például a gazdasággal?

Az egykulcsos adó igazságtalan, három adókulcsot szeretnénk. Az átlagbér feléig, durván száz, száztízezerig 5 százalékot. Ez részben kiváltaná a családi adókedvezményt. Száztól 300 ezerig 15 százalékot, és 300 fölött 32 százalékot. Viszont ha valaki valós munkahelyet teremt, sok időre, hátrányos országrészben, akkor maximum a 22 százalékig leírhatja az adóját. Vagyis a szegényeknek visszaadnánk, a jól keresőket pedig rákényszerítenénk, hogy munkahelyet teremtsenek, és csak akkor lenne kevesebb az adójuk.

Ez egyáltalán nem hangzik rosszul. Ki csinálta ezt a programot?

Én csináltam, de fölolvastam a többieknek, és beleszólhattak, tették is. Végig a lelkembe Isten súgta. Isten segített, hogy mit írjak.

A részletes gazdasági részt is ő súgta?

Mindent. Minden reggel fel voltam ébresztve, hogy ezt így kell írnom, vagy ez kimaradt, azt jobban fogalmazzam meg.

Senki mással nem konzultált?

Mikor már megírtam, külsősökből pár emberrel, egy gazdasági szakemberrel, egy pszichológussal. Köztünk meg van sok okos tanár, mérnök. A gazdasági szakember azt mondta, ha csak ennyit megcsinálunk, akkor meg van mentve az ország.

Mit csinálnának még, ha kormányra kerülnének?

Nem miniszterek és államtitkárok szeretnénk lenni. Megkeresnénk a szakembereket, akikből most élnek az üresfejűek. Azok kevesebbért is elvállalnák. Mi egy országos ellenőrző intézményben lennénk. Ellenőriznénk mindent, és nem lennénk korrumpálhatóak.

Ez valamilyen rendőrszervezet lenne?

Nem, ez rosszabb! Mindenkit le lehetne ellenőrizni beosztásától, befolyásolásoktól függetlenül. Tudniuk kell, hogy bármikor lecsaphatnak rájuk. Időről időre fővezetőknél és családi körükben vagyonosodási vizsgálat indulna, ha látszólag túl jól megy nekik. Addig, amíg nem tudjuk kitisztítani a tudatot, amíg nem tudjuk elhinteni az isteni normákat, addig sajnos fokozott ellenőrzés és retorzió kell. Aztán ahogy rájön a nép, hogy ez így nem megy tovább, ezt el lehet engedni. Ez csak egy eszköz.

Önök egyébként hogy állnak a pénzzel?

Tagdíjat szedünk, de annyi. Mellénk állt például egy vállalkozó, de attól sem kértünk pénzt. Mert aki pénzt ad, az el is vár valamit.

Sok iskolát átvett az egyház. Ez megmaradna? Erről mit gondol?

Ezt kimondottan rossznak tartom. A saját gyerekemet és unokámat sem engedném ilyenbe. Minden embernek jár, hogy a gyereke az iskolában neutrális oktatást kapjon, ha viszont hitoktatást akar, akkor ő maga vigye oda. Lehet ez az iskolában is, de ne kötelezően. Isten a szabad akaratot érvényesíti velünk szemben is, mi sem vehetjük el senkitől sem. Isten nem erőszakos!

És a párt magánéletükben miket vár el a tagoktól?

Benne van az alapszabályunkban, a tízparancsolat szigorú betartását. Olyan életet, ami világít, örömet sugároz, ami példa, hogy ilyen a keresztény. Látszódjon bennük a keresztény öröm.

Hogy állnak aktivistákkal, tagokkal, képviselőjelöltekkel?

Nem gyűjtünk tagokat, csak támogatókat. Harmincfős párttagság van, harmincegy jelöltet állítunk. Őértük vállalom a felelősséget. Összesen négy jelöltünk van, aki nem a tagunk. Ők az ország különböző településein fognak indulni. Nehéz olyan embereket szerezni, akik ugyanilyen tisztán élnek, korrumpálhatatlanok. Fölveszünk bárkit, aki hajlandó egy évet ingyen, önkéntesként dolgozni nálunk, hogy megismerhessük. Jelentkeztek már sokan, de nem gondolták komolyan, és elmentek. Jobb is így. Nem akarjuk felhígítani a pártunkat, mert akkor nem tudjuk megvalósítani a céljainkat. Én nem akarok rosszban lenni Istennel. Ez nem kamu dolog.

Akkor nem a mostani választáson akarnak bejutni a parlamentbe?

Jó lenne, reméljük sikerül, mert kívülről nem lehet rendet tenni. De nem esünk kétségbe, ha ez nem jön össze. Nem mi döntünk. Mi elmondjuk, amit kell. Hogy a népnek lesz-e füle a hallásra? Ki tudja. Senki nincs mögöttünk, csak Isten. Szoktuk mondani, nekünk egy külföldi támogatónk van: a leghatalmasabb izraelita, Jézus Krisztus.

Ha az emberek meghallják, hogy Jézus, nem küldik el önöket rögtön?

Egyáltalán nem. Sőt, akkor hallgatnak meg. Tudják, mikor van ez? Ha azt hallják, hogy SZDSZ vagy Fidesz.

Csak az istenhívő emberek támogatásában bíznak?

Nem. Mindenkiben, aki jó szándékú, aki tud gondolkodni, aki elolvasta a programunkat, és látja, ez kell, ez menni fog. Nem kell, hogy keresztény vagy hívő legyen, de legyen jó szándékú, nyitott, humánus. Van olyan buddhista és sok hitetlen is, aki ismer és szeret minket.

Mi a terv, hogyan akarnak kampányolni?

Nincs óriásplakát. Nem akarom őket támogatni. Az egyéni jelöltek utáni egymilliót nem veszi fel senki, aki jelöltünk, a párt sem. Most olvastam, hogy ha mind a harmincan bejutunk, akkor a 140 milliót 30 nap alatt el kell költeni. Azt hittem, hogy be lehet osztani a következő választásokig, de nem. Most mit csináljak ezzel? Ma ezen is gondolkodtam. Nekünk ez a 140 millió tragédia. Halál komolyan, el nem tudom képzelni, mire lehet elkölteni, talán egész életemben nem költöttem el ennyit. Korábban azt beszéltem a nyomdával, hogy húsz A3-as és negyven A4-es plakátot csináljon, mert ennyire van pénzem. Most fölhívtam, hogy lehet, jóval többet kell csinálni. Azt mondja: na jó, benne vagyok.

Nem lenne egyszerűbb önöknek a politika helyett az egyházon belül érvényesülni?

Jaj, drága ember! Mi nem érvényesülni akarunk, hanem isteni erkölcsi, humánus rendet visszavinni a társadalomba. Ez az egy, ami megtartja a civilizációt. Nekem jelenleg az egyház meg a politikai ugyanaz a kemény hierarchia. Sőt az egyház keményebb. Ott örökre felkentek vannak, nem csak négy évre. Ezzel együtt mi is az Egyház része vagyunk, és mi csak növelni szeretnénk, nem rangját, hanem a példamutató életét.

A nők szerepe a katolikus egyházban azért eléggé korlátozott. Katolikus nőként mit gondol erről?

Van egy humorista tanítványom, aki 78 fiatallal együtt bérmálkozott, akiket én készítettem föl, és ő volt a fő ministráns. Jött egy régi vágású püspök, és a mise után odament a tanítványomhoz gratulálni, hogy milyen jól fölkészítette a bérmálkozókat. És ő nem mondta, hogy én voltam. Akkor nagyon elkeseredtem, lementem a templomba, és térdre estem a Szűzanya előtt, sírtam. A Szűzanya kérdezte: miért? Nézd, ki előtt térdel az egész papság! Előttem, a nő előtt. Azt mondta: csak tedd a dolgodat! Aztán ott van Avilai Szent Teréz. Ő nem Szent Lali volt, hanem nő, Teréz. Ha Isten velünk van, és tesszük a dolgunkat, nem érdekes, hogy ki nő vagy férfi. Ráadásul a normális papok már tudják az értékeket.

És a cölibátusról mi a véleménye?

Nem kellene kötelezni a nősülésre, de ha éjjel-nappal az jut eszébe, hogy egy nő kellene neki, akkor az egyszerűbb módját érdemes választani. Rossz égni, ezt már Szent Pál is megírta. És ha valakinek ez jár a fejében, akkor vajon mennyit gondol Istenre? Döntsük el, hogy mi a fontos! Hogy Isten 24-ből 23 órát legyen velem, és fél órát vásárolok, fél órát szeretkezem. Ha erre van szükség, ezt, ha nem, akkor nem. De ha valakit nem tölt be az Úr, akkor miért rágatjuk le a körmét? De nem szólók bele, ez az én véleményem. Döntse el bölcsen az Egyház, mit lát jobbnak.