Kövér: Szerelmesek voltunk, és sokszor beleütköztünk az állambiztonságba

 Remekül szórakozhatnánk a könyvön, ha nem lenne olyan tragikus.

Mondta Kövér László a Lovag és Fitos című könyvről a XII. kerületi Barabás-villában. Tóth Miklós könyve 1968-69-ben játszódik, amikor az angol követség titkárnőjét, Alexandrát („Fitos" fedőnévvel) és a műegyetemi hallgató Miklóst („Lovag" fedőnévvel) az állambiztonsági szervek megpróbálják összehozni, hogy utána terhelő bizonyítékokkal zsarolhatóvá váljanak. 

A házelnök elmondása szerint sok szempontból magára ismert az 1968-69-ben játszódó, az állambiztonsági iratokon keresztül leírt történetben. 

Így éltünk – erre gondoltam először, amikor belelapoztam a könyvbe. Szerelmesek voltunk, és életünkben sokszor beleütköztünk az állambiztonsági szervekbe.

A házelnök azonban szűkre fogta a személyes emlékezést, inkább az erkölcsi-politikai tanulságokat igyekezett levonni hallgatóságának. Kövér leszögezte, minden államnak kötelessége, hogy megvédje titkait, a kérdés az, hogy hol húzzuk meg azt az "ellenség" határait. Ha az állam a saját polgárainak körében keresi az ellenséget, akkor az azt jelenti, hogy az állam elnyomja polgárait.

Az államszocializmus is ilyen rendszer volt, ahol bárki az ellenség szerepében találhatta magát. Ezért sem tudta magát konszolidálni a rezsim "még a legvidámabb barakk legvidámabb óráiban sem". A Kádár-rendszer nem tudta elnyomni az emberek szabadság utáni vágyát, és olyan jólétet sem tudott teremteni, hogy a fogyasztás elfedje a rendszer hibáit - foglalta össze Kövér a történelmi sajátosságokat.

Azért is hamis konszolidációról beszélni, mert az állambiztonság a rendszer végnapjaiban is ott volt mindenütt,

a stadionok lelátóin, a focicsapatok öltözőiben, házibulikban, egyetemi előadókban és büfékben 

Az állambiztonsági szervekkel való összeütközéshez ráadásul semmi ellenséges megnyilvánulásra nem volt szükség, az ember nem tudhatta, mikor kerül képbe.

Ezért hát a múltat meg kell ismerni, hogy ne ismétlődhessenek meg a szörnyűségek – vonta le a George Santayana amerikai filozófus óta elhíresült tanulságot Kövér, aki felhívta a figyelmet a diktatúra személyes történeteken keresztül való megismerésének jelentőségére is. A házelnök fontosnak tartotta többek között, hogy minél több történet szülessen az Andrássy út 60., Recsk és a besúgások történetéről. Ez utóbbi jelenség szerinte arra hozhat szemléletes példákat, hogy a szocializmus milyen ördögi köröket, embertelen kényszerpályát hozott létre. 

Kövér beszéde zömmel szolid általánosságokat tartalmazott, aktuálpolitikai vonatkozást csak abban a gondolatában lehetett felfedezni, mely így szólt: 

Egyetlen demokrácia sem lehet meg demokraták nélkül - a jelzők nélküli demokrácia polgári demokraták, a népi demokrácia pedig népi demokraták nélkül. A két típus között csak a legritkábban van átjárás.

Ráadásul

ezek a volt népi demokraták, akik a jelentéseket olvasták, megrendelték, nemcsak közöttünk élnek, de közöttünk is politizálnak.

Kövér a szolid oldalvágás után zárásként újból felvette a történelmi elmélkedés fonalát, és leszögezte, csak a történelmi tudás birtokában dönthetünk jó és rossz között, ezért "erkölcsi kötelességünk" a múlt megismerése.