Vilma
-7 °C
4 °C

Így lesz meg simán az újabb kétharmad

2014.03.10. 08:10
A Fidesz 92, a baloldali Összefogás 14 egyéni körzetben nyerhet az április 6-i választáson, 135 képviselő támogatásával újra kétharmados többsége lesz az Orbán-kormánynak. Legalábbis ez az eredménye az Index márciusi mandátumbecslésének, amelyet a közvélemény-kutatók legfrissebb adatai alapján készítettünk (a Zuschlag-interjú várható hatását még nem tudtuk ebbe belekalkulálni). Az ellenzéknek halvány esélye csak a kétharmad megakadályozására lehet: számításaink szerint 15 körzetben várható szoros eredmény, ha ebből az általunk most Fideszhez számolt 12-ből 7-8-at elvisz a baloldal vagy a Jobbik (erre négy helyen lehet esélyük), akkor a kétharmad épp elmarad.

A pártok népszerűségét felmérő kutatások szerint már két hónappal az április 6-i parlamenti választások előtt hatalmas volt a Fidesz fölénye, és a helyzetük márciusra nem romlott érdemben. Van, ahol visszaestek, de nagyobbat gyengült a baloldali pártszövetség, és bár a legtöbb helyen 2010 óta nem mért csúcson van, még mindig csak harmadik erőnek számít a Jobbik.

A szélesebb körű baloldali összefogás bejelentése óta az öt kutatóintézetből négynél (Medián, Tárki, Századvég, Nézőpont) két közvéleménykutatás készült, az ötödik, az Ipsos csak egyet publikált, még február közepén. Táblázatunkban a friss és zárójelben az előző havi adatokat is feltüntettük.

   Fidesz Összefogás Jobbik LMP
Nézőpont 47 (46) 17 (26) 12 (10) 3 (4)
Ipsos (51) (33) (13) (2)
Medián 49 (52) 30 (30) 18 (14) 3 (2)
Tárki 49 (49) 27 (35) 19 (14) 6 (2)
Századvég 51 (51) 27 (28) 16 (14) 5 (6)

A Fidesz előnye látványos, 47-51 százalék közötti, elég széles sávban 17-30 százalék között van a baloldal (egy hónapja még 26-35 százalék volt), a 10-14 százalék után 12-19 százalék a Jobbik támogatottsága. Az LMP-t a Századvég után most már a Tárki is a parlamentbe jutást jelentő támogatottságúra mérte.

Ha megnézzük a korábbi választásokat, az látható, hogy 2002 óta a Fidesz év eleji támogatottsága jellemzően enyhén felülmúlta, míg 2010-ben az LMP-é és a Jobbiké elmaradt a valós választási eredménytől. A baloldalra (2002-ben és 2006-ban az MSZP-re és az SZDSZ-re együtt, 2010-ben az MSZP-re) nagyjából annyian szavaztak végül, amekkora a közvéleménykutatásban a támogatottságuk volt (2006-ban kicsivel többen, 2010-ben kicsivel kevesebben).

Vagyis a választások előtti utolsó néhány hétben – kevesebb, mint egy hónap van még hátra – érdemben már nincsenek nagy elmozdulások a politikai szimpátiákban. Igaz, elképzelhető olyan ügy, ami ebbe az irányba hat (ilyen lehet Simon Gábor 240 milliója és a Zuschlag-ügy a kormányoldal számára, ilyen ügyként próbálja tematizálni az ellenzék Paksot és próbálta az ukrán helyzetet is, a kormány oroszbarátságát hangoztatva), de az elmúlt években érdemi változást már nem hozott a valódi kampány.

Mi következik mindebből? Az, hogy bár a pontos mandátumbecslést minden korábbinál több tényező nehezíti – erre később még visszatérünk –, összességében az valószínűsíthető: a Fidesz ismét kétharmados többséggel alakíthat kormányt. Számításaink szerint a 106 egyéni választókerületből 92-t a Fidesz-KDNP fog megnyerni, 14 helyen lehet befutó a baloldali ellenzék jelöltje. A listás helyekkel együtt a Fidesznek becsléseink szerint 135 egyéni képviselője lesz, ami a mostanihoz hasonló, 68 százalék körüli parlamenti többséget jelent.

A választási rendszer új szabályai – ahogy azt már korábban látni lehetett – miatt a párt és a pártelnök növekvő népszerűsége ellenére a Jobbiknak fájnak leginkább. Bár várhatóan elviszi a listás helyek nagyjából egyötödét, mandátumbecslésünk alap-forgatókönyve szerint egyetlen egyéni jelöltje sem fog befutni, így a parlamentben csak 19 mandátuma lesz, ami tíz százalékot sem elérő parlamenti képviseletet jelent.

A most Kormányváltásnak hívott baloldali pártszövetség a 14 egyéni képviselői helyhez 28-at szerezhet listáról, ha nem változnak áprilisig drasztikusan az erőviszonyok, így 42 mandátuma lehet. Az LMP a várakozásaink szerint szerezhet akkora, 5-5,5 százalékos listás támogatottságot, hogy 5 képviselőt bejuttasson az országgyűlésbe – azonban épp azért, mert viszonylag kis támogatottsággal a parlamentbe jutás határán van, néhány ezer szavazaton is múlhat a bejutásuk (ahogy ez történt 2006-ban az MDF-fel is).

   Fidesz-KDNP Összefogás Jobbik LMP
Egyéni 92 14 0 0
Lista 43 28 17 5
Összesen 135 42 17 5
Mandátumok aránya 67,84% 21,1% 8,54% 3,02%

Az látszik a mandátumbecslés alapját jelentő választási térképünkön, hogy a baloldalnak a főváros és a vidéki nagyváros maradhat. Számításaink szerint a 14 egyéni mandátumból 8-at Budapesten szereznek meg – a fővárosban 18 egyéni körzet van, vagyis itt döntetlenközelire hozhatják az eredményt a Fidesszel szemben –, emellett a nagyobb városok közül Pécsen és Szegeden szerezhetnek képviselői helyeket.

Az iparvárosok közül a baloldal visszaszerezheti Tatabányát, Dunaújvárost, továbbá szerezhet két Pest megyei mandátumot. A magát reaktiváló Kuncze Gábor mellett a fóti-dunakeszi körzetben induló Szabó Imrének lehet erre leginkább esélye: Fóton, bár a március eleji időközi választáson nyert, az elmúlt években igencsak leamortizálta magát a Fidesz, míg Dunakeszin 2010-ig nem volt hagyományos bázisa; igaz, a Budapestről kitelepüléssel együttjáró szociológiai változások itt is rontják a balos esélyeket. És az alapforgatókönyv szerint ennyi – minden más a Fideszé.

Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az előző választások országos és lokális, pártlistákból számolt eredményeit, a választások előtti politikai népszerűségi mutatókat, valamint a választókerületek átírásának hatását figyelembe vevő mandátumbecslésünk szerint 15 egyéni körzetben várható szoros, és esetleg az általunk számolttól eltérő eredmény.

Ebből a 15-ből alapesetben tizenkettőt  a Fidesz, hármat a baloldali pártszövetség húzna be. Utóbbiakat akár a Fidesz is megszerezheti, míg előbbiekből négyben a Jobbiknak, a többiben a baloldalnak lehetnek győzelmi esélyei. Íme a többesélyes körzetek, csoportosítva aszerint, hogy honnan hová lehetséges változás; zárójelben a választókerületi központ és a hozzá tartozó nagyobb települések, illetve egy esetben budapesti városrész:

Fidesz → baloldali pártszövetség

  • Budapest 17. választókerület (Csepel, Soroksár)
  • Baranya 2. (Pécs egy része, Komló)
  • Békés 4. (Orosháza, Mezőkovácsháza)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén 1. (Miskolc keleti része)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén 2. (Miskolc nyugati része)
  • Csongrád 2. (Szeged egy része, Mórahalom)
  • Heves 3. (Hatvan)
  • Nógrád 1. (Salgótarján, Pásztó)

Fidesz → Jobbik

  • Borsod-Abaúj-Zemplén 3. (Ózd)
  • Heves 2. (Gyöngyös, Pétervására)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 2. (Nyíregyháza, Tiszavasvári)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 2. (Mátészalka, Baktalórántháza)

Baloldali pártszövetség → Fidesz

  • Baranya 1. (Pécs)
  • Komárom-Esztergom 1. (Tatabánya, Tata)
  • Pest 5. (Dunakeszi, Fót)

Ha kiszámoljuk, hogy mi történik, ha a fenti, bizonytalan körzetek eredménye egy adott pártnak legkedvezőbben vagy legkedvezőtlenebbül alakul, azt látjuk: a Fidesz nyerhet 3, de bukhat 12 egyéni körzetet az alapforgatókönyvhöz képest, a baloldali pártszövetség 8-at nyerhet, 3-at bukhat, a Jobbik 4-et nyerhet. Vagyis a Fidesz – a töredékszavazatokban megjelenő hatást is figyelembe véve – számításaink szerint 127-137 képviselővel rendelkezik majd az új parlamentben, a baloldali pártszövetségnek 40-49 képviselője, a Jobbiknak 17-21 mandátuma lehet.

A felsorolás első csoporjátba tartozó választókerületek között több olyan is van – a két miskolci, a nógrádi és a hevesi –, ahol a végeredményt nagyban befolyásolja a jobbikos jelölt eredménye, illetve az, hogy kitől vesz el inkább szavazatot (a legutóbbi felmérések szerint a Jobbik ma már inkább a Fidesz kárára erősödik, míg 2010-ben az MSZP-t gyengítette).

Abban a négy körzetben, ahol a Jobbiknak lehetnek esélyei mandátumszerzésre, három térségben négy éve is erősek voltak. A legesélyesebbek mégsem ott, hanem a negyedikben, Heves megyében. Vona Gábor – az LMP-s Schiffer András mellett ő a másik, aki a parlamenti pártok elnökei és listavezetői közül elindul egyéni körzetben – a gyöngyösi és pétervásári körzetek összegyúrásából létre jött választókerületben indul. Gyöngyösön négy éve 26 százalékot szerzett, helyzetét erősíti, hogy a Medián szerint ma már ő a legnépszerűbb ellenzéki politikus, a baloldali Sós Tamás diplomaügye, valamint az is, hogy a két nagypárti ellenfele a választókerület pétervásárai részéből jöttek, és csak ő gyöngyösi kötődésű.

A másik három körzetben a Jobbik már négy éve is erős volt: 37 százalékot szereztek a tiszavasvári körzetben – ahol a most is induló, kétszer mandátumot szerző baloldali jelölt, Juhász Ferenc 2010-ben mindössze 12,27 százalékos eredménnyel zárt –, Ózdon majdnem 34-et és Mátészalkán is több mint 30 százalékot szereztek (ráadásul ott ugyanúgy Apáti István indul, mint négy éve).

Igaz viszont, hogy a tiszavasvári körzethez mostanra hozzácsapták Nyíregyháza egy részét is, míg a mátészalkaihoz a Jobbiknak a megyei eredménynél sokkal gyengébbet, csak 18 százalékot hozó baktalórántházit. Ózdon pedig a párt belharcai üthetnek vissza: a négy éve Jobbik-színekben 33,94 százalékot elért Kisgergely András ma már a Nemzeti Forradalmi Párt jelöltjeként indul a Jobbik által indított megyei gárdakapitány, de nem ózdi, hanem miskolci kötődésű Egyed Zsolt (és még 18 jelölt) ellen.

Egyes szoros körzetekben a mostani népszerűségi mutatók és a korábbi választások alapján nem várható ugyan ellenzéki győzelem, de vannak olyan helyi körülmények, amelyek megfordíthatják az eredményt. Például a baranyai 2-es körzetben – Pécs egy része mellett idetartozik Komló is – a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata járhatott olyan hatással, ami visszavetheti a fideszes jelölt támogatottságát. Hasonló lehet Komárom térségében a Nokia-gyár leépítésének hatása, Esztergomban viszont alighanem hibát követ el az Összefogás, amikor a helyben ismeretlen, ráadásul harcosan baloldali Vadai Ágnest indítja – holott az elmúlt kétszer négy viharos év után itt is lehetett volna akár esélye egy kevésbé markáns hangvételű politikussal.

Mindezek mellett meg kell azt is jegyezni, hogy idén számos ok miatt nehezebb volt előrejelzést készíteni, mint korábban. Ez az Index harmadik mandátumbecslése, és természetes, hogy 2010-ben volt a legkönnyebb dolgunk, de már 2006-ban is jó eredményt értünk el: akkor 69-70 MSZP-s, 66-68 Fidesz-KDNP-s és 3-4 SZDSZ-es listás mandátummal számoltunk, az MSZP végül 71-et, a Fidesz 69-et kapott; egyéniben 80-89 MSZP-s vagy MSZP-SZDSZ-es, 85-94 fideszes és 2 SZDSZ-MSZP-s első helyet jeleztünk előre, és végül 99 mandátumot vittek a balos jelöltek és 76-ot a fideszesek (vagyis igazán nagy eltérést csak a jobboldal enyhe, nagyjából 15 százalékos felülértékelése jelentett).

Csakhogy most van több olyan tényező is van, amire korábban nem volt példa, és amik jelentős eltérést okozhatnak a becslésünk és a majdani végeredmény között. Ezek azok:

  • A választáson korábban sosem volt erős kétpólusú ellenzék – vagyis a Fideszt nemcsak balról, hanem a radikális jobboldal felől is támadják (2010-ben az MSZP-nek kétféle jobboldali ellenzéke volt), vagyis ha van is kormányváltó szándék, az nem koncentrálódik az egyik politikai pólusra, hanem megoszlik.
  • Most először ér véget olyan parlamenti ciklus, amelyben stabilizálta magát egy radikális jobboldali párt – ahogy írtuk, kérdés, hogy 2010-hez hasonlóan továbbra is főként a baloldalt gyengítik-e a Jobbikra szavazók, vagy már a Fideszt is.
  • Az erősebb ellenzéki tábort, a baloldalt eddig még nem látott megosztottság jellemezte az elmúlt években – nemcsak a baloldalon, hanem az ellenzékben sem voltak még komoly politikai erők ennyire zavart állapotban.
  • Megváltozott a választási rendszer: csak egy forduló lesz, kevesebb egyéni jelölt van, megszűntek a megyei/területi listák, megszűnt a kampánycsend és a csak töredékszavazatos országos lista – mindezek, elsősorban az egyéni körzetek átírása és az egyéni mandátum súlyának növekedése (a parlamenti helyeknek eddig 45,5 százalék dőlt el egyéniben, most már 53,26 százaléka) azt eredményezik, hogy a pártok népszerűsége jócskán eltérhet parlamenti súlyuktól (a Fidesz mandátumaránya várhatóan nagyobb, a baloldalé és a Jobbiké kisebb lesz, mint népszerűsége vagy szavazataránya).
  • Szavazhatnak a határon túli magyarok is, illetve aki erről nyilatkozik, szavazhat csak kisebbségi jelöltre – becsülni nehéz ezek hatását, utóbbi valószínűleg marginális lesz, előbbi viszont akár százezres nagyságrendben jelenthet olyan új szavazókat, akik viselkedése, politikai preferenciái semmilyen korábbi választásból nem modellezhetők.
  • A Simon Gábor-ügy és a Zuschlag-ügy után nem tűnik életszerűtlennek azt feltételezni, hogy a kormányoldalon vannak még olyan betárazott bombák, amiket a választások előtti napokra időzítenek, és a baloldali pártszövetség további népszerűségvesztését idézhetik elő – elképzelhető, hogy már a mostani hírek nyomán, a választások előtti utolsó felmérések tovább gyengülő baloldalt mutatnak majd.
  • Tömegesen jelentek meg kispártok és kispárti jelöltek (külön cikket érne ennek oka és várható következménye): 1573-an indulnak egyéni mandátumért, harmadával kevesebb helyre csaknem kétszer annyian, mint négy éve – kérdés, hogy bármelyikük tud-e érdemben zavart, erőátrendeződést okozni a mostani pártrendszerben (bár ez tűnik legkönnyebben megválaszolhatólag: valószínűleg nem).