Válasszunk Máté Péter-dalt Mesterházyéknak!

1. Egyszer véget ér

Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Az újrakezdés varázsszó lehet, Kuncze Gábor ifjonti hévvel vetette magát a kampányba, Gyurcsány, Mesterházy és Bajnai – mind-mind garanciák a megújulásra. Ráadásul az MSZP-nek már a 2010-es választási vereséget követő kongresszusát is az Újrakezdés szlogennel rendezték meg. De hát persze szép üzenet ez azoknak a szocialistáknak és DK-soknak és PM-seknek, akik a mostani, nem túl nagy létszámú frakciókból és frakciómaradványokból is kikerülnek majd, hogy innentől egy kicsit össze kell húzni a nadrágszíjat, le kell adni a bérelt Audit. Vagy Máté művész úr líraibb megfogalmazásában (amit akár a most még Kormányváltásnak hívott formáció jövőképének is felvázolhatnának jobboldali kárörvendők, ha lennének ilyenek):

Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink.

2. Ez majdnem szerelem volt

Majdnem sikerült már, egy lépés volt csak az ég,
Az álmok ködfátyolát te tépted szét.

Pedig január elején minden ki volt számolva: az MSZP 15%-a, az Együtt és a DK 5-5%-a már 25%, onnan már igazán csak csak egy, na jó, tíz lépés a 35%-on álló Fidesz! Majdnem sikerült,

Percig fölénk hajolt,

aztán jött a Tárki februári kutatása, és

már ment is tovább.

3. Elmegyek

Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom.
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.

Semmi kétség, a tökéletes dal április 6-a vasárnapra, bár kétségkívül van némi szomorkás színezete – különösen az itt nem idézett halott vasárnapos résznek –, de hát be kell látni, előfordul olyan eset, amikor az éneklő kis baloldali pataknak bizony 

Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.

4. Ott állsz az út végén

Hosszú-hosszú évek
Emléke összefűz veled,
Mennyi-mennyi mindent
Köszönni tartozom neked.

Nem is évek, évtizedek ezek – a baloldal törzsszavazói minden felmérés, kutatás, Facebook-kommentek és lakossági fórumok tapaszatalatai szerint a schmuckista manírral szépkorúnak nevezett nyugdíjas- vagy nyugdíjközeli társadalmi rétegből kerülnek ki. Három választási győzelmet már tartoznak köszönni nekik, sokaknak: az MSZP-nek 2010-ben 990 ezer listás szavazója volt, most a szocialistáknak az Együttel és a DK-val közösen 1,4-1,5 millió támogatója lehet, és bár

Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,

hol egy Simon Gábor, hol egy Zuschlag János jön szembe,

de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén

és nincs olyan botrány, ami a baloldalnak ezt az egymilliós körüli keménymagját megingathatná, hiszen

Mindent megbocsájtasz.

5. Most élsz

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.

Tavaly Balatonszárszón a szép nyárnak még örülő baloldali értelmiség azt gondolta, csak összefogásra és egy jó kampányra van szükség, és a Fidesz máris verhető. De hát a hibák nem olyanok, mint a goromba házmester, azok tényleg visszaköszönnek, és hát a hibák... – nehéz lenne azt mondani, hogy nem voltak. Persze már akkor is voltak olyanok, akik azt sugdosták, valójában az ellenzéki vezető szerepért megy a marakodás, 

Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,

hogy az egész összefogásosdi csak színjáték, és

túl az álmaink ködén a semmi hív.

6. Hull az elsárgult levél

Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.

Nehéz mit hozzátenni a dalhoz, minden sora magáért beszél. Hogy bizony hát megeshet, hogy nem lesz egyszerű április 6-a után baloldali szavazónak lenni, és pláne nem lesz egyszerű baloldali politikusnak lenni. De legalább vigasztalja az a megfáradt szíveket, hogy

Többé már nem sirat úgy, hidd el, téged senki sem.

7. Mondd miért szeretsz te mást

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.

Az emlékek csalnak, hiszen 2002-ben Medgyessy Péter az utolsó pillanatban az MSZP elküldte a kampányt forradalmasító DM (direk marketing) levelét, akkor, amikor a Fidesz már reagálni sem tudott rá, a szocialisták pedig a 13. havi nyugdíj ígéretével megnyerték a választást. Nehéz lehet feldolgozniuk, hány százezer hálátlan nyugdíjas állt a Fidesz mellé a rezsicsökkentés miatt, hogy 

Mondd, mért adtál reményt
És oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?

és ha egyszer jó volt az a plusz havi juttatás, akkor

Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?

8. Egy darabot a szívemből

Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok. 

Mindegy, hogy az MSZP-s Boldvai László 1050 négyzetméteres salgótarjáni villájának szomszédaira vagy Simon Gábor 240 plusz ki tudja, hány milliójára gondolt a szerző, ezzel a dallal nagyobb tömeget is remekül meg lehet skandáltatni. 

9. A tegnapok

Azt hitted, hogy elhagyott a múltad
tőled elfújt minden rosszat a szél.
Indulnál egy új úton előre
ahogy minden ember újat remél.

Hiába küldte azonban nyugdíjba a Lendvai-Kovács-féle öreg szocikat Mesterházy, és hiába szorította ki Gyurcsány Ferencet a pártból, 

Azt hitted, hogy becsukod az ajtót,
s akkor máris minden kívűl marad

a 2010 előtti kormányzás ajtón kidobott botrányai visszamásznak az ablakon.

El ne hidd, hogy nyomtalanul élhetsz
minden percnek roppant súlya lehet.
Boldogságod összefügg a múlttal
jó is rossz is együtt él veled.

10. A született vesztes

Ezt a kevésbé ismert Máté Péter-kuplét pedig elejétől végéig kell idéznünk, a lényeg éppen úgy ott van az első sorban, mint az utolsóban.

A született vesztes én vagyok,
rám a szerencse nem ragyog.
A szamárlétrán is épp hogy feljutok.

Totális nyertes nem voltam,
ha igazán volt, hát nem szóltak.
Győzelmi mámort soha sem kóstolam.

Nálam lottónyerés maximum egy találat,
közelemben az öleb is vadállat.
Új ruhában foltot hagy a fagylalt vagy te rég.

A mozikezdést rendszeresen lekésem,
ha ernyőt viszek, persze nap süt az égen.
Ha tetszik egy lány más csavarja végleg el a fejét.

A született vesztes én vagyok,
nyerni próbálok, nem tudok.
A győztesekre csak bambán bámulok.

Nem tudom miért van pechem,
bár nem jó az étrendem.
El se indulok, már is vesztettem.

Nem is értem én, vezérigazgató hogy lettem.